Sziasztok!Írtam egy összefoglaló írást a Szombat parancsolatáról és a Törvényről az újszövetség tükrében.
Az alábbi linkről egyben is letölthető PDF-ben, de küldöm alább részletekben is:
https://drive.google.com/file/d/0B4AZz04OY2uUa1VMS3FpdFZlbEk/view?usp=sharingHogyan viszonyuljon az újszövetségi hívő Isten törvényéhez, a tízparancsolathoz, benne a szombat megtartásának parancsával
Összeállította: Lucius
e-mail: luciusszimusz@gmail.com
Ez az írás szabadon felhasználható!
Egyre gyakrabban találkozom olyan testvérekkel, akik szerint a szombatot meg kell tartania az újszövetségi hívőnek is, ha engedelmes akar lenni Istennek. Mások szerint ez nem így van, mert ez a parancsolat csak a zsidóknak adatott. Több, mint tizenöt éve foglalkoztat ez a kérdés, és az évek alatt sok-sok magyarázatot hallottam, amelyek többsége ószövetségi magyarázat, és nem áll meg az újszövetség tükrében. Jónak láttam ezért, hogy én is írjak erről a témáról.
A következő kérdésekre keresem a válaszokat ebben az írásban:
Meg kell-e tartania egy újjászületett újszövetségi kereszténynek Isten parancsolatait, és ha igen, melyek ezek parancsolatok?
Valóban a Szombattartás az egyik jele annak, hogy valaki Istenhez tartozik?
Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint előképet?
Mi a törvény betöltése?
Mi a törvény célja?
Vágjunk is bele, kezdjük az alapokkal:
1. rész: Az alapok lerakásaÚgy gondolom, van egy nagyon fontos alapelv, amelyet tisztáznunk kell, mielőtt a Szombattal és a Törvénnyel kapcsolatos kérdéseket megválaszolom. Ennek a megértése és igazságként való elfogadása nélkül szerintem lehetetlen helyesen értelmezni a Törvényt.
Ez az alapelv így hangzik:
„Aki jó dolgokat tesz, az ettől még nem válik jó emberré.”Felületesen szemlélve azt gondolnánk, hogy aki jó és helyes dolgokat tesz, az jó ember, és alkalmas a Mennyre, alaposabb vizsgálat után azonban rá kell ébrednünk, hogy ez egyáltalán nem így van. Nikodémus törvénytartó zsidó ember volt, valószínűleg sok jó dolgot tett, népének egyik vezető törvénytartója volt, azonban Jézus világossá tette a számára, hogy ennek ellenére, ha újjá nem születik, nem láthatja Isten országát.
Az emberi természet, az emberi szív ugyanis alapjában önző, és teljességgel alkalmatlan a mennyei életre. ALAPVETŐ változásra, csodára, szívcserére, újjászületésre van ahhoz szükség, hogy ez megváltozzon. Emberileg mi hajlamosak vagyunk arra, hogy a szemmel látható cselekedetei alapján ítéljük meg, hogy valaki jó ember-e, Isten azonban ennél mélyebbre lát, a szellemi valóságot nézi, és attól függően dönti el, hogy egy cselekedet jó-e, vagy gonosz, hogy milyen indíték, milyen szív van emögött a cselekedet mögött.
Azt hiszem egy egyszerű példával el tudom magyarázni, mire gondolok:
Vegyünk példának két aranyos bácsit, két különböző helyszínen, akik éppen nagylelkűen cukorkát adnak át egy kisgyermeknek. Az egyikük legyen mondjuk egy megtért, újjászületett keresztény, a másikuk viszont egy gyermekmolesztáló pedofil bűnöző, aki éppen egy újabb gyermeket akar a cukorkával magához édesgetni. Világosan látható ebből a példából, hogy két TELJESEN AZONOS, jónak látszó cselekedet közül (cukorkaadás egy kisgyermeknek) az egyik IGAZ cselekedet, a másik viszont GONOSZ cselekedet, attól függően, hogy milyen motivációból hajtották ezek az emberek végre azokat.
Ugye? Hiszen mindkettő cukorkát adott, tehát nem a cselekedetükben van a különbség, mert az ugyanaz volt, azaz cukorka adás. Abban van a különbség, hogy milyen szívből, milyen motivációból hajtották végre az emberek ezt a cselekedetet.
Mit gondolsz, kedves olvasó? Megváltozna ennek a pedofil bűnözőnek a szíve, azaz jó emberré válna attól, ha jól elvernénk? …. Attól tartok nem.
Biztosan nem?
Biztosan nem!
Gondolkodjunk most együtt tovább, próbáljunk meg most valami egészen mást, ne büntessük meg, hanem helyezzük ezt a képzeletbeli pedofil embert egy „törvény” alá. Adjuk neki a létező legjobb, legszeretőbb törvényeket. Fenyegessük meg, és írjuk elő neki hatóságilag, hogy mit kell tennie. Írjuk elő neki, hogy reggel mindenkinek kedvesen köszönnie kell, azután segítenie kell a szomszéd öreg néninek, azután társadalmi munkában ételt kell osztania a szegényeknek, adakoznia is kell, azután bibliát kell olvasnia, 20 oldalt, aztán tornáznia kell, hogy egészséges maradjon, templomban kell imádkoznia három órát, stb. stb. stb. Adjuk neki a létező legszeretőbb, leghumánusabb törvényeket, előírásokat. Lehetőleg annyit, hogy semmi ideje ne maradjon a pedofilságra...
A pedofil pedig megtenné mindezeket.
A kérdésem a következő:
Jó emberré válna ezektől a megtett jó cselekedetektől ez az ember? Ez nagyon sok jó dolog, ha ezt betartaná, biztosan alkalmassá válna, a Mennyre, nem igaz?
????
Nem igaz !
Biztosan nem válna ő ettől jó emberré?.. Biztosan nem!
Miért?
Azért, mert ő ott legbelül a szívében még mindig az a gonosz pedofil ember, aki csak a büntetéstől való félelméből, vagy elismerésből, vagy más egyéb önző indokból teszi meg ezeket a jó dolgokat. Nem változott meg a szíve, nem lett alkalmas a Mennyre, és pont. Ő még mindig csak egy GONOSZ ember, aki igaznak látszó cselekedeteket tett.
Ha az eddigiekben egyet értesz velem, akkor felállíthatunk két szabályt az eddigiek alapján:
1. szabály: „A megtett jó cselekedetek senkit sem képesek jó emberré tenni.”
2. szabály: „Akármilyen jó törvények (jó szabályok) alá helyezünk gonosz embereket, ettől ők még nem válnak jóvá (még akkor sem, ha pontosan megcselekszik is az utasításokat.)”Ok? Egyetértesz?
Bármilyen jóságos, igaz, nagyszerű, tökéletes is egy törvény, vagy törvény-gyűjtemény, önmagában nincs ereje ahhoz, hogy egy gonosz ember szívét átváltoztassa, hogy „hússzívet” adjon a „kőszív” helyett. Lássuk, nem járok-e tévúton, képes-e a törvény átváltoztatni, megeleveníteni bárkit is:
Zsid 7:18-19 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.
Gal 2:16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Gal 3:21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.
Róma 8.3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test ( a „kőszív”) miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.Isten világosan tájékoztat bennünket arról, hogy a törvény nem képes életet azaz nem képes új szívet adni, nem képes senkit sem képes alkalmassá tenni az örök életre. Ez egy nagyon-nagyon fontos alapelv a Bibliában, sohase felejtsd el.
Miután ezeket tisztáztuk, térjünk rá az egyes kérdések megválaszolására:
2. rész: Meg kell-e tartania egy újjászületett kereszténynek Isten parancsolatait, és ha igen, melyek ezek a parancsolatokValóban meg kell tartania egy újjászületett kereszténynek Isten parancsolatait? A helyes és megkérdőjelezhetetlen válasz a Biblia alapján: Igen!!!
Fontos tudni azonban, hogy HATALMAS különbség van a Törvény, és Isten parancsai, utasításai, azaz parancsolatai között. Nekünk Isten parancsolatait kell megtartanunk, megcselekednünk, nem pedig a Törvényt!
Mi ez a különbség?
Isten törvénye, a Törvény egy zárt rendszer, ahol minden összefügg mindennel, amelynek része, a szíve a tízparancsolat, ahol nem szabad semelyik szabály ellen véteni, mert akkor az egész törvény megrontásában vétkesek vagyunk.
Jak 2:10 „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. „Sokan tanítják, hogy a törvény két részből áll, a tízparancsolatból és a ceremóniális törvényből, és nekünk csak a tízparancsolattal kell foglalkoznunk, mert a ceremóniális törvényt, a tórát Jézus már betöltötte, így az már nem érvényes ránk.
Szerintem ebben súlyosan tévednek. Próbálj csak szombatot tartani a többi törvénykönyvben, a tórában leírtak nélkül. Nem fogsz találni rá leírást, hogy hogyan kell szombatot tartani, csakis a törvénykönyvekben. Igazából a törvénykönyvek bontják ki, hogy hogyan kell pontosan a tízparancsolatot megtartani. A kettő tehát szorosan összefügg, és nem elválasztható egymástól.
Ezt az alapelvet ismét egy példamesén keresztül kísérelem meg elmagyarázni:
…. Egy eldugott afrikai faluban, ahol még sohasem járt fehér ember, egy szép napon megjelenik egy gyönyörű angyal, majd átnyújt a törzsfőnöknek két kőtáblát, rajtuk a tízparancsolattal. Zengő hangon parancsolja meg a törzsfőnöknek, hogy mindezt meg kell tartaniuk, majd egy szempillantás alatt eltűnik. A törzsfőnök erre rettentően megijed, és elhatározza, hogy az utolsó szóig megtarja az utasításokat.
„Ne ölj!” - olvassa, ezért mindenkinek megtiltja, hogy bármilyen állatot is megöljön. Ezután mindannyian vegetáriánusok lesznek.
„ Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked” - olvassa, ezért bemegy a szüleihez, és elkezdi őket tisztelni. Náluk, bennszülött földön a tisztelet jele az, ha derékig meghajlanak, ezért ő csak hajlong, hajlong, hajlong, semmi mást nem csinál többé, máig is csak hajlong, ha meg nem halt azóta, mert fél attól, hogy ha netalán abbahagyja, nem fog hosszú ideig élni.
Elképzelhető egy ilyen eset? Szerintem igen. Ha Isten nem ad részletes utasításokat arra vonatkozóan is, hogy hogyan kell a tízparancsolatot „szakszerűen” megcselekedni, pontosan úgy, ahogyan azt Ő elképzeli, akkor ahány ember, annyiféle módon fogja azt értelmezni és megtartani.
A kőtáblára írt rövid „ne ölj” parancsolatot például részletesen kifejtette, a ceremóniális törvénykönyvekben, hogy kikre vonatkozik és mikor. Elmondta például, hogy ez nem vonatkozik a szándékos gyilkosokra, azokat meg kellett ölni. Nem vonatkozik a halottidézőkre, jósokra, hiszen azokat is meg kellett ölni. Kifejtette azt is, hogy mit jelent szombaton „nem dolgozni”. A törvényeiben „elmondta”, hogy ez például nem vonatkozik a papokra, mert azoknak éppen ezen a napon volt a legtöbb tennivalójuk, stb, stb.
Egyetértesz?
Ezt a szabályt sajnos nagyon sok egyház, nagyon sok keresztény megsérti. Ránéznek a tízparancsolatra, és nekiállnak megtartani azt a saját szájuk íze szerint. A magyarázatot, hogy hogyan kell azt megtartani már nem Istentől veszik. Ezzel egyidejűleg már el is veszítették a jogot, hogy törvénytartóknak nevezhessük őket, mert ehhez a parancsolatokat pontosan úgy kellene megtartani, ahogyan azt Isten mondta az ő törvénykönyveiben. Ha nem úgy tartjuk meg azokat, ahogyan Isten mondja, akkor egyszerűen TÖRVÉNYRONTÓK vagyunk, és nem TÖRVÉNYTARTÓK. Isten ugyanis Mózesen keresztül a törvény egyik parancsolataként ezt mondta:
5Móz 12:32 „Mindazt, amit én parancsolok nektek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”Abban a pillanatban, amikor valaki elvesz ebből a kerek, TÖKÉLETES szabályrendszerből, abban a pillanatban a Törvény „megrontójává” válik. Ha megtartja mindet, de egyet nem, akkor törvényrontó. Ha megtartja mindet, de egyet nem pontosan úgy, ahogyan azt Isten mondta, akkor is törvényrontó.
Én nagyon sokáig szombatot tartottam. Amikor arról tanítottak, hogyan kell Isten szerinti módon szombatot tartani, elmondták, hogy ezen a napon nem szabad dolgozni, mert a szombat az egy jel Isten és az övéi között, és Isten megtiltotta, hogy ezen a napon dolgozzunk. Ezt az alábbi igékkel támasztották alá a tórából:
2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”Erre én ezt mondtam: „Húha! Tényleg nem szabad szombaton dolgozni, hiszen itt a világos igei bizonyíték.” Csak azt nem vettem észre, hogy Isten nemcsak ennyit mondott ezekben az igékben, hanem azt is, hogy meg kell ölni azokat, akik megrontják ezt a napot… (aláhúztam ezt részt, kérlek olvasd el újra, ha nem vetted észre.)
Persze azt sem tudtam még ekkor, hogy egy újjászületett keresztény a „királyi papság” része, és ezen alapon, mint „papnak” elvileg éppen szombaton kell a legtöbbet dolgoznia, mert a papoknak éppen ezen a napon volt a templomban a legtöbb tennivalójuk.
Máté 12:5 (Csia) „Nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a szent helyen a szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád alá?”Tehát a „tanítóim” vették Isten tökéletes Törvényét, majd kiválogatták belőle a könnyebben megtartható részeket, és ráfogták a maradék pár dologra, hogy ez Isten Törvényének a megtartása. Én pedig elhittem.
„Mit kell még tennem Szombaton?” - kérdeztem? „ Istentiszteletre is ezen a napon kell mennünk! - mondta a tanítóm, - az alábbi igék útmutatása szerint:”
3Móz 23:3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.Ó, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy ezekkel az emberekkel találkoztam. Végre ismerhetek olyanokat, akik igazán hűségesek Istenhez... Semmi igeismeretem nem volt ekkor még. Ha akár egy sorral is többet elolvasok ekkor ebből az igeszakaszból, láthattam volna, hogy így folytatódik:
3Móz 23:2 - 23:6
„Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik az Úrnak ünnepeit, amelyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim: Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], amelyekre szabott idejükben kell összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. „Észre kellet volna vennem, hogy a tanítóm ezekből az utasításokból kiválogatta a neki tetsző részt, és ráfogta, hogy ez a szombattartás, a többi parancsolatot pedig egyszerűen félretette, hogy azok már nem érvényesek.
De nem! Ez nem szabályszerű! Ha nem érvényes az egyik, akkor nem érvényes a másik sem! Ha érvényes az egyik, akkor érvényes mind!!! Mózes világosan elmondta, hogy ezekhez sem hozzátenni nem szabad, sem elvenni belőle. Egyben kell megtartani az egészet, ha valaki ezáltal üdvözülni akar. Isten nemcsak tíz szabadon értelmezhető parancsolatot hagyott hátra, hanem megadta azok helyes alkalmazását is, azt a módot, ahogyan ezeket PONTOSAN meg kell cselekedni.
Isten törvényei együttesen, ÖSSZESSÉGÉBEN alkotják az Ő akaratát, a TÖRVÉNYT, és nem szabályos dolog az, amikor valaki elkezd „mazsolázgatni” belőlük. PONTOSAN, EGYBEN kell azokat megtartani, a RÉSZLETES utasítások szerint, ha valaki törvénytartó akar lenni.
Erről beszélt Pál a Galatáknak, amikor elmondta nekik, hogy ne gondolják, hogy a törvénytartáshoz elég csak a törvény bizonyos részeit megtartani, elég csak körülmetélkedni… Nem! Meg kell tartani egyben az EGÉSZET, hibátlanul, ha valaki törvénytartó akar lenni.
Gal 5:2 - 5:3
„Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. „Elmondja egy másik szemszögből is ugyanezt. Elmondja, hogy ha csak bizonyos részeit tartja meg valaki a törvénynek, mondjuk csak körülmetélkedik, a többit pedig nem, akkor a körülmetélkedés semmit sem használ neki:
„Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. „Erről Jézus is beszélt a farizeusoknak. Ők szintén megtartották a törvény bizonyos részeit, tizedet fizettek, és megtartották a szombatot is. Figyelemre méltó tény, hogy Jézus egyetlen alkalommal sem rótta meg őket azért, hogy nem tartják meg a Szombatot. Megtartották a szombatot, de más parancsolatot viszont nem, ezért valójában törvényrontók voltak ők is:
Luk 11:42 „De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”Remélem, sikerült elmagyaráznom, milyen összetett is valójában a törvény megtartása, benne a szombat parancsolatával. Nem volt véletlen, hogy az újszövetségben az Apostoli Zsinat erről igyekezett mindenkit lebeszélni:
Apcs 15:24 - 15:29
„Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nekünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”Figyelem! Az Apostoli Zsinat határozatában nem volt benne a parancs, hogy a pogányból lett hívőknek meg kell tartaniuk a szombatot! Ez nem volt a számukra előírás, és a törvényt sem kellett megtartaniuk.
Pál világosan látta, hogy a törvény annyira komplex, hogy valójában, Isteni szemszögből csak „törvényrontó” emberek élnek ezen a földön, nincs senki, aki képes lenne egyben megtartani az egészet:
Galátzia levél:6:13 „Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;”Péter is jól tudta, hogy ők, a zsidók sem voltak sohasem képesek megtartani a törvényt:
Apcs 15:10
„Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?”Ha pedig senki sem volt az képes megtartani, akkor mit eredményezett???
Kárhoztatást, átkot és halált... Gondolj erre, mielőtt nekiállnál kőbe vésett tízparancsolatot tartani, benne a szombat parancsolatával!
2Kor 3:7 - 3:9
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett ( Figyelem! A tízparancsolat volt kövekbe vésve!) szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?Gal 3:10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.Kérlek, ne botránkozz meg, ha eddig nem ezt tanultad. A későbbiekben még részletesen elmagyarázom, hogy egy újjászületett kereszténynek nem kell megtartania a törvényt, a tízparancsolatot, hanem helyette be kell töltenie azt. Ez majdnem olyan, mintha megtartanád, de még ennél is sokkal szentebb, sokkal szeretetteljesebb, igazabb dolog. Ki fogom fejteni, hogy hogyan lehet ezt megtenni. Előtte azonban szeretném elmondani, hogy mit jelent megtartani Isten parancsolatait, mert keresztényként ez a mi valódi feladatunk.
Isten parancsolataiLáthattuk az előzőekben, hogy Isten Törvénye a szombattal az egy kerek egész, és egészben kell megtartani, az összes parancsolataival, hiba nélkül, ha valaki törvénytartó akar lenni. Ezzel szemben a parancs, utasítás, vagy parancsolat, ami Istentől jön, az külön-külön is megtartható. Az Isten „parancsolatai” helyett álló görög szó néhány köznyelvi jelentése: „megbízás” „parancs”, „utasítás” „részletes utasítás”
Például: Isten azt mondja, hogy menj el az „Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.” Ez Istennek egy parancsa, utasítása, bibliai nyelven egy parancsolata a számodra. Ennek engedelmeskedsz és megteheted akár anélkül is, hogy megtartanád a törvényt. ÉS MOST JÓL FIGYELJ, MERT EZ A LÉNYEG!!!
Isten nem arra hívott el minket, hogy a törvényét tartsuk meg egyben, hanem arra hívta el az övéit, hogy a parancsait, az utasításait, más néven a ránk vonatkozó parancsolatait cselekedjük meg!!!
Ez keresztényként a mi igazi, a valódi feladatunk, és ezt nem lehet, és nem is kell megkerülni!
I. János levél:5:2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
I. János levél:5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.
János 14.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
János 15:10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.Világos, hogy meg kell tartanunk Isten parancsolatait az Ige alapján, ugye?
Igen....!
Mindet??? Igen?
Valójában NEM kell Isten összes parancsolatát megtartanunk!
ISTENNEK AZOKAT A PARANCSOLATAIT KELL MEGTARTANUNK CSAK, AMELYEK RÁNK VONATKOZNAK, a többit azonban NEM!Pontosan kell tudnunk, hogy melyek azok a parancsok, amelyek ránk vonatkoznak!
Ha tehát azt olvasom a Bibliában, hogy:
Máté 21:2 ...”Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nekem.”Meg kell ezt a parancsot tennem?
Bizony nem. Miért nem?
Hiszen ez Jézus parancsa?
Igen, Jézusnak a parancsa valóban, csak nem rám vonatkozik....
Érthető így? Ha egy parancsolat nem rám vonatkozik, akkor nem is kell azt megtennem, sőt buta lennék, ha megtenném.A lényeg, amit mondani akarok, hogy a tízparancsolatot, benne a Szombat parancsolatával nem kell megtartania egy újjászületett kereszténynek, mert egyszerűen nem rá vonatkozik.
A tízparancsolat, a törvény egyéb parancsolataival együtt szintén Isten parancsolata valóban, de a megtéretlen ember, a megtéretlen zsidók számára, és nem az újjászületett keresztény számára! Kérlek tarts ki, meg fogom magyarázni miért mondom ezt, és mit kaptunk helyette, mert keresztényként kaptunk ehelyett valami egészen mást, sokkal szentebb dolgot.
Emlékszel még a pedofil emberre az írásom elején?
Megtárgyaltuk, hogy ha a szíve romlott, nincs újjászületve, akkor hiába helyezzük törvények alá, ettől még nem fog átváltozni a szíve. Bár a szíve nem változik át, de ha jó törvények, szabályok alá helyezzük, akkor ezek a szabályok viszonylag elfogadható szinten tarthatják a viselkedését, ezeket a szabályokat betartva nem lesz módja arra, hogy kibontakozhasson az a gonoszság, ami a szívében van. Érthető így?
Tehát egy gonosz embernek, egy gonosz népnek szüksége van jó törvényekre, hogy a szívében lappangó gonoszság ne árthasson se másnak, se magának. Isten ennek megfelelően, látva az újjászületés nélküli népe szívének állapotát, jó törvények alá helyezte őket. Ezek a jó törvények, jó szabályok „őrizték” őket, hogy ne árthassanak maguknak és másoknak:
Gal 3:19-23 (Károli rev 2011)
„Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett.
A közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy. A törvény tehát Isten ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.”Nézzük meg a Csia fordításban is:
Gal 3:19-23
„Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át. A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy. Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság. Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Felkent Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők. Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.”Ez tehát a törvény, (benne a szombattartással) egyik legnagyobb feladata: őrködött a bűnös, újjá nem született ember felett, akinek eszében sem volt Isten útjain járni.
Amikor azonban Jézus vére által lehetővé vált a hit általi megigazulás. A hívő ember számára lehetővé vált az újjászületés, ezáltal a Jézus igaz életéből, igaz természetéből való részesülés. Ezáltal végre megtörténhetett az, amire Isten mindig is vágyott, megjelenhettek az Igaz szívű, igaz természetű emberek Jézus képmására. Olyan emberek, akiknek már nem azon jár az eszük, hogyan igázhatnának le másokat, hanem azon, hogy hogyan segíthetnek a testvéreiknek. Olyan emberek, akik nemcsak szombatonként vannak látszólagos nyugalomban, és tanulnak valamit kötelességből Istenről, hanem minden nap, és az a legnagyobb vágyuk, hogy minél többet lehessenek együtt Teremtőjükkel. Ezek új motivációk és új vágyak, ilyennel a bűnös emberek nem rendelkeznek, csakis az újjászületettek.
Az „új teremtésű” embereknek már nincs szükségük arra, hogy a Törvény alá legyenek helyezve, mert ami a bűnös ember számára áldás, az egy újjászületett ember számára felesleges korlát, amely megoltja a Szent Szellem munkáját.
Írtam erről is egy példamesét:
Olyan ez, mint amikor van egy harapós kutyánk, és adunk a számára egy parancsot, egy törvényt:
„Nem jöhetsz ki a kerítésen kívül, te kutya!”
Miért adtuk neki ezt a törvényt? Mert a kutya szíve, a kutya természete gonosz, és megharapná az első embert a kerítésen kívül, akivel találkozik. Ezután akit megharapott, elvitetné a sintérrel.
Jó dolog ez a „törvény”?
Helyes dolog?
Persze, mert különben a kutya harapna, és maga is veszélybe kerülne. Ez a bölcs „törvény” megvédi őt is, és a többieket is.
Ezután történik egy varázslat, és a kutya szíve megváltozik, mondjuk egy mentőkutya válik belőle, az új természete, az új szíve azért ég, hogy másokon segíthessen, és sohasem harapna meg, sohasem bántana másokat.
Szükség van ekkor a kerítésre? Szükség van a „kerítés törvényére”?
Dehogy is! Minek korlátozni most már a kutyát, szabadon kell engedni, hogy minél több jót tehessen! Hiszen csak menteni akar! Most akkor a törvény, amit bölcsen hoztam, hogy „nem jöhet ki a kerítésen kívülre”, az rossz volt?
Nem volt rossz.
Volt benne hiba?
Nem volt.
Róm 7:12 „De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.”Akkor mi a baj ezzel a törvénnyel?
A törvénnyel semmi baj nincs, ez egy bölcs törvény, csak nem szabad az újjászületett JÓ szívű kutyákra alkalmazni, mert ez a gonosz szívű kutyáknak adatott, akiknek a szívük még nem újult meg. Ez a jó törvény őket védi. Ha én ezt a törvényt mégis a jó kutyánkra alkalmazom, akkor hibát követek el…
1Tim 1:8-10 (CSia) „Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki törvényszerűen használja, azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre van kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és vétkezőkre, az elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilosokra, emberölőkre, paráznákra, férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre és még ha valami az egészséges tanításnak ellene áll.”OK?
Most csavarjunk egyet az előző történeten, és zárjunk be most öt gonosz kutyát a kerítés mögé, helyezzük mindet a „kerítés törvénye” alá. Tegyük fel, hogy az egyikükkel ismét történik egy varázslat, és a szíve ennek az egynek megváltozik, és jó kutya válik belőle. Egy napon kilép a kerítésen kívülre, megszegve ezzel a „kerítés törvényét”.
Erre a többiek nekiesnek: „Te kutya! Hogyan mered megszegni a Gazda törvényét, és áthágni a kerítés törvényét???” Erre a jó kutya így válaszolhat: „Ti valamit nem értetek barátaim…. A Gazda világosan elmondta azt is, hogy a kerítés törvénye csak korlátozott ideig érvényes….
Addig, amíg valaki új szívet nem kap, „igaz” kutyává nem válik. Az én ó kutya természetem meghalt, már nem az vagyok, aki ezelőtt voltam, így felszabadulhattam a kerítés törvénye alól...”
Róm 7:1 - 7:6
„Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él ? (amíg az óembere, a régi természete él) Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában. „
Gal 3:23 – 3:25
„Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.”
Zsid 7:12
„Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.
Zsid 7:18
Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,
Zsid 7:19
Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.”Erre az egyik kutya a kerítés mögül így szól: „Én is kiszöktem a múltkor, és a Gazda jól elvert! Te hazudsz, és csak arra akarsz rábeszélni minket, hogy vétkezzünk!”
- „Téged azért vert el a Gazda, mert a te szíved még nincsen megváltozva, és csak azért szöktél ki, hogy megharaphass másokat, én azonban azért szöktem ki, mert rájöttem, hogy én igazi életcélom most, az újjászületésem után, hogy mindig azt tegyem, amit a Gazda fia mond. Ebben a kerítés feleslegesen akadályozott volna.” - mondja a jó kutya.
-„Honnan tudod ezt, lehet, hogy csak beképzeled?”
-„Onnan tudom, hogy találkoztam a Gazda fiával, Ő mondta el ezeket nekem, és tudom, hogy nem hazudik. Kaptam tőle egy új életet. Ő mindig velem van, és egy láthatatlan módon vezet engem. Megmondja, mit helyes tennem. Akkor érzem jól magamat, amikor jó úton járok, és ha rosszat tennék tévedésből, vagy gyengeségből, ő szeretetteljesen jelzi ezt nekem, és visszairányít a helyes útra.”- válaszolja az újjászületett jó kutya.
A többiek azonban ott bent nem értik ezt… „De hát a kerítés törvénye miértünk van, a mi érdekünket szolgálja, hogyan is lehetne áthágni azt?!... Te áthágtad, te egy gonosz kutya vagy, mi sokkal jobbak vagyunk, mint te, mert mi tartjuk magunkat a kerítés törvényéhez, mi aztán igazán hűségesek vagyunk a Gazda parancsolataihoz, mi vagyunk a Gazda igazi népe, igazi kutyái…”
A megváltozott, újjászületett kutya próbálja őket meggyőzni, de aztán rájön, hogy ezeket a dolgokat csak egy szintén újjászületett szívű kutya értheti meg, és általában egy ilyen kutya sem könnyen, ráadásul egy bizonyos értelemben a kerítés mögöttieknek még igazuk is van, mert ha ők nem születtek újjá, akkor az ő számukra tényleg az a jobb, ha betartják a „kerítés törvényét.”
Talán szemléletes ez a kis példamese. Jól tudom, hogy a kerítés mögött sok becsapott igaz szívű „kutya” is van, akik megtévesztés alatt vannak. Őértük mindent meg kell tenni, hogy megtalálhassák a kiutat a törvény kárhoztatásából, a törvény átkából. Fontos lenne, hogy ők Isten Szellemének a vezetésében járjanak, az ÉLŐ ISTENT kövessék, mert amíg a holt betűt is követik, az új életük nem tud kibontakozni. Az újnak azonban el kell nyelnie az ót. Az újszövetségi „Szellem szolgálata” sokkal magasabb rendű szolgálat, mint a régi „betű”, azaz a Törvény szolgálata, benne a szombat parancsával. Az átmenet azonban nem könnyű, főleg, ha valaki évekig azt tanulta, hogy pontosan meg kell tartania a Törvény parancsolatait, mert ez Isten akarata.
Luk 5:39 „És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”A törvény szolgálata valójában a „HALÁL” szolgálata. Ez „megöli” a Szent Szellem munkáját, az „új bort”, mert az újjászületett hívőket, furmányos módon, alattomosan elválasztja az élő Jézustól. Mindeközben még nagyon szent dolognak is tűnik, ezért RENDKÍVÜL veszélyes TÉVTANÍTÁS. Tapasztalatból mondom ezt, mert én is a rabja voltam, majdnem tíz évig.
2 Kor 3.7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:Figyeld meg kérlek, hogy itt a „kövekbe vésett” parancsolatokról mondja, hogy a „halál szolgálata”. A tízparancsolat volt kövekbe vésve, vagyis a tízparancsolat szolgálata, a halál szolgálata. Ha a tízparancsolat mondja meg neked, mit kell tenned, akkor még nem vagy ott, ahol lenned kellene.
A mi férjünk, azaz a mi parancsolónk, aki megmondja, mit kell tennünk, immár Jézus, és nem a törvény. Mi meghaltunk a törvény számára, hogy máséi legyünk, a Krisztusé. Lásd. Római levél.
Az élő Jézus bennünk él, és a Szellemével vezet minket. Ez az új ÉLET. Ez az igazi út! Ő képes arra, hogy szellemével vezéreljen minket. Ez mindaddig nem volt lehetséges, míg az újjá nem születtünk. Amikor Jézus vére, Jézus élete által újjászülettünk, akkor a szellemünk megelevenedett, képessé vált a Szent Szellem késztetéseinek vételére. A szívünk is megváltozott, és ezáltal nemcsak vesszük a jeleket Istentől, hanem meg is akarjuk azokat tenni. Mindez Jézus érdeme.
2Kor 3:6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.Tehát:
Az ószövetségi ember számára, Isten parancsolatai a kőbe vésett parancsolatok és a tóra volt, míg az újszövetségi újjászületett hívő számára Isten parancsolata az, amit a Szent Szellem mond neki személyesen. Helyesebben: bármiről meggyőz Isten, az Igéből, vagy máshonnan, hogy az rád vonatkozik, az Istennek egy parancsolata a számodra.
Az ószövetségi ember szelleme nem volt még megelevenítve, így ők nem tudták fogni a Szent Szellem finom késztetéseit. Az ószövetségben ezért a törvénykönyv és a kőbe vésett parancsolatok mondták meg az embereknek, hogy mit kell tenniük, mit jelent Isten akaratával összhangban járni. Ők a betű szolgái voltak.
Az újszövetségi embert azonban már képes a Szent Szellem egyénileg vezetni, egy merev szabályrendszernél sokkal jobb, sokkal pontosabb módon.
Róm 8:14 Mert akiket Isten (Szelleme) Lelke vezérel, azok Istennek fiai.A vezérlés során Isten Szelleme késztetéseket, benyomásokat, parancsokat és utasításokat ad. A legtöbbször a Szentírást felhasználva teszi ezt, mondjuk bizonyságot tesz egy ige mellet, „megeleveníti” azt az igét a számunkra, és egyszerre érezzük, hogy ez most nekünk szól. Máskor más embereken, látomásokon, álmokon, próféciákon, stb. keresztül szól hozzánk, és ekkor is érezzük, helyesebben TUDJUK a szellemünkben, hogy ezzel, amit hallottunk, Isten is maximálisan egyetért, ez az Ő akarata a számunkra.
Én mindkét úton jártam már, tapasztalatból beszélek. Kezdetben a Törvényt követtem, a tízparancsolatot, benne a szombattal is. Kezdett az életem megtisztulni a bűnöktől, de egy bizonyos szintnél nem jutottam tovább. Kárhoztatást éreztem. Azt éreztem, hogy nem vagyok Istennek elég jó, mert néha elbuktam valamelyik parancsolatban. Ezért képtelen voltam átvenni Isten áldásait. Egyszerűen nem hittem el, hogy vagyok annyira jó, hogy megérdemelném Isten ajándékait. "Majd, ha tökéletesebb leszek" gondoltam magamban.
Persze a többi keresztény felekezet hívőinél különbnek képzeltem magam, mert számomra úgy tűnt, ők nem is akarják vállalni azt a sok nehézséget, áldozatot, ami a törvény megtartásával jár. Ez kb. 6 évig tartott, míg egy szép napon Isten elvezetett odáig, hogy végre ELŐSZÖR átadtam magamat a Szelleme vezetésének. Rettentően bántott, hogy hogyan bánok a gyermekeimmel, ezért ezt mondtam Istennek: „holnaptól semmit nem fogok tenni, mondani, csak amit Te mondasz nekem”. Isten pedig szólt hozzám. Pont ezelőtt értettem meg az Igéből, hogy Jézus juhai mind-mind „hallják” az Ő hangját. „Ha én az Ő juha vagyok, akkor én is hallom a hangját!- gondoltam magamban,- lehetetlen, hogy Isten hazudjon...”
„Csakugyan ezt akarod?- jelent meg bennem egy gondolat,- most majd szét kell osztanod a pénzedet a szegények között, és el kell hagynod a családodat, mert el kell menned evangelizálni is.” Azt mondtam erre magamban: „Nem érdekel! Lesz, ami lesz, én most Istenre bízom magamat, bármit is fog mondani, megteszem. Nem akarok többé a gyermekeimnek ártani!” Ezt teljesen komolyan gondoltam. Akkor még nem tudatosult bennem, de ezzel a döntésemmel átléptem egy kapun, amelyen sok-sok keresztény sohasem lépett még át. Azért nem, mert őket mindezidáig sikerült visszatartania az Ördögnek a hazugságaival. Engem is visszatartott volna, ha akkor nem vagyok annyira megszomorodva a gyermekeim miatt. Kb. hat évig engem is sikeresen visszatartott.
Elcsendesedtem, és elkezdtem Istenre figyelni. Egyszer csak megjelent egy gondolat bennem, amely egyre erősödött. „Ez valóban a Te akaratod?”-kérdeztem. A gondolat egyre erősödött, a lelkiismeretemben, a gondolataimban, a szellememben? „éreztem”, hogy mit kell tennem. Nem kellett szétosztanom a vagyonomat, és nem kellett evangelizálni mennem, de minderre csak ekkor jöttem rá, amikor végre ÁTLÉPTEM ezt a határvonalat, és bizalommal Isten vezetésére bíztam magamat. A hang, amely megpróbált visszatartani az Isten hangjára hallgatástól az Ördög volt.
Isten vezetett a gondolataival, amelyek megjelentek a gondolataimban. Már másnap láttam egy hatalmas csodát, mert ez az Istentől jövő gondolat elvezetett egy asszonyhoz, aki prófétált felőlem. Egészen eddigi életemben egyetlen természetfeletti eseményt sem láttam. Átkerültem Kánaánba, a "tejjel, mézzel folyó földre". Ekkor kezdett el a Szellem (Lélek) vezérelni a törvény betűje helyett. Isten mellém állt, és elkezdett tanítani az Ő hangjáról. A következő az volt, hogy egyszer, amikor ismét intenzíven kerestem az útmutatását, és imádkoztam, nem az jelent meg a szellememben, hogy mit kell tennem, hanem egyszerre csak tudtam, hogy aznap meg fognak támadni. Tovább kérdeztem, hogy ki fog megtámadni, de semmilyen választ nem kaptam... Abban azonban biztos voltam, hogy meg fognak támadni. Végül, néhány órára rá nekem támadt az édesanyám a húgommal, rá kb. egy órára pedig a nagymamám, olyan intenzíven, amelyet addig még sohasem tapasztaltam. A témájuk az volt, hogy sürgősen hagyjam abba ezt a vallásosságot, menjek vissza a „normális” életbe. Isten ezekkel egyértelművé tette, hogy képes arra, hogy a „hangjával” vezessen, én pedig képes vagyok arra, hogy vegyem ezt a fajta vezetést. Ez -Istennek hála,- már nem teória a számomra. Senki nem lenne képes meggyőzni az ellenkezőjéről.
Ekkor félig még a törvényt követtem, de félig már a Szellemet is.
Mondhatom óriási a különbség. Pár évbe tellett még így is, amíg ráébredtem, hogy a Szellemet követni, az az én igazi feladatom, ez az újjászületett, hit által megigazult hívő igazi feladata. Miközben a törvényt követtem, nem szerettem meg jobban Istent, de mióta a Szellemet követem, a kapcsolatunk csodálatos lett. Csak mert láttam, hogy az Ő parancsolatai mind az én érdekemben születnek, és annyi kedvesség, annyi megértés, annyi szeretet, annyi bölcsesség van ezekben, mint magában Istenben, Jézusban.
Róm 7:4 „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
Róm 7:6 „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.”Igen, tudom, rémisztő dolog rábíznod magadat egy természetfeletti lény "megfoghatatlan" vezetésére, de barátom, nincsen más út, bíznod kell Benne. Meg fog tanítani, hogy felismerd a hangját, és közben meg fogod ismerni is meg fogod szeretni őt.
Róma levél:8:14 „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. „Tudnod kell, hogy Te igenis „hallod” a hangját, ha az Ő juha vagy:
Ján 10:27 „Az én juhaim hallják az én hangomat (helyes fordítás szerint), és én ismerem őket, és követnek engem”
Ján 5:25 „Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.”Meg kell tanulnod, hogy Isten Szelleme (Lelke) vezéreljen a kőbe vésett tízparancsolat helyett. Ez egy újjászületett hívő igazi dicsősége!
„Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?”Figyeld meg, hogy Jézus folyamatosan „parancsolatokat” adott és ad az övéinek a megdicsőülése után. Amikor a tanítványok engedelmeskedtek ezeknek az utasításoknak, ezzel valóra vált náluk a „Szellemnek szolgálata”.
Apcs 13:2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam.
Apcs 16:7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.
Apcs 8:29 Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!Jézus szellemének a vezetésére kell bíznod magadat, és meg kell tenned mindent, amit mond, vagy ami mellett bizonyságot tesz, hogy az az ige rád vonatkozik. Ezt jelenti Isten parancsolatainak a megtartása a számodra, ha újjászületett hívő vagy.
Szeretnék erről még beszélni egy kicsit, mert ha ráérzel ennek az „ízére”, és elkezdesz Istenre figyelni, az függetleníteni fog a manipulációktól, és VALÓDI szabadságot fog neked adni.
Egy példa, amelyet a feleségemtől hallottam:
Egy nagy keresztény konferencián vett részt, amelyen egy neves külföldi szolgáló szolgált. A tanítás végén felállt ez a szolgáló, és valami ilyesmit mondott: „Most pedig gyűjteni fogunk, hárommillió forintnak kell összegyűlnie, ehhez be kell dobniuk a jelenlévőknek 50 db húszezrest, 100 db tízezrest, 500 db ezrest és 1000 db ötszázast”, -és leült.
Mi volt ez? Manipuláció. A szolgáló Isten nevében szolgált, majd visszaélt ezzel, és Isten nevében meg akarta szabni, hogy mennyinek kell összegyűlnie. Olyan terhet helyezett ezzel a jelenlévőkre, amely szerintem nem Istentől volt.
Én nem voltam jelen, és a feleségemben akkor ez nem tudatosult. Először úgy gondolta, hogy ez rengeteg pénz, biztosan nem fog összegyűlni… Arra gondolt, hogy hát akkor neki is egy nagyobb összeget kell bedobnia, mert különben nem fog ez a kitűzött cél teljesülni. Mások biztosan nagy áldozatokat hoznak majd, hogy ez a hatalmas pénzösszeg meglegyen, és nem lenne illendő Isten előtt, ha ő kihúzná magát ebből.
Ekkor szerencsére eszébe jutott, hogy megbeszéli a dolgot Istennel. Már megtanulta, hogy ő is hallhatja Jézus „hangját”, és elkezdett Istenre figyelni. Kis idő múlva egyszer csak azt érezte a szellemében, hogy dobjon be csak egy ezrest. A gondolat egyre erősödött, míg egy ponton biztosan tudta, hogy ez Isten akarata, így csak egy ezrest dobott be, és teljes békessége volt ebben. Ennek ellenére a hárommillió összejött.
Isten szelleme megóvta a feleségemet attól, hogy manipuláció áldozata legyen, és téged is meg fog óvni, ha elkezdesz a vezetése szerint járni és élni.
Most pedig folytatom a harmadik résszel:
FOLYT KÖV.