Márk. 7:24-26 Mát. 15:21-
“És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.” A 23-nál, Jézus nem felel neki. A 25-nél pedig: “Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!” Először csak kiállt Jézushoz, majd ez az édesanya leborul az Úr lábai elé és könyörög, hogy Dávid fia könyörülj rajtam, de Jézus nem válaszolt egy szót se. A tanítványok pedig elakarják bocsátani a anyát. Mit ír Márk? Bemegy az Úr egy házba. Észrevétlen akart maradni a vallásos emberektől. Észrevétlen akart lenni, de nem tudott. Odament hozzá egy pogány asszony akinek a lánya démonnal megszállt volt. Leborulva kérte, hogy szabadítsa meg tőle. Jézus azt mondja: - Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. A nő ezt feleli erre: - Úgy van Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. Miről beszélnek? Az anya gyerekét egy gonosz démon gyötri, ők pedig a kutyákról beszélnek. Ez az asszony nem zsidó, hanem görög volt. Nem izraelben, hanem sziro-föniciaiából származott. Semmi köze nem volt a zsidókhoz. Odament Jézushoz, hogy segítsen rajta. De úgy szólítja meg: Uram, Dávid fia. Jézus erre nem válaszolt neki. A tanítványokat idegesítette ez az asszony. Ismerték a származását és nem akartak segíteni rajta. Elakarták küldeni Jézus mellől. Nagyszerű ötlet volt. Nem tudták, hogy Jézus nem csak a zsidókért jött el, hanem a pogányokért is. Érdekes, hogy Ő is ezt mondja az asszonynak: Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Ez azt jelentené, hogy csak a zsidókért jött el? Jézus eltaszítana valakit aki hozzá jön? Nem! Azt mondta, aki hozzám jön, azt nem küldöm el! Akkor mit tett itt? Miért mondthatta ezt? Azért, mert a nő beszéde mögé látott. Látta, hogy a beszéde nem egyezik a hitével. Figyeld meg, hogy a lopott imakiáltása hamis volt. Hallotta mástól pogány létére az imát és alkalmazta. Dávid fia segíts! Ez nem a szívéből jövő volt. Jézus ezt felismerte. Amikor letérdelt elé, már nem ezt mondta Dávid fia segíts. Hanem azt, hogy : “Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!” Ekkor jött felszínre a szívéből jövő imádság. Uram, kérlek segíts! Elő kell jönnie a mi szívünkből is az imának. Nem elég ha más kiálltását szólom Isten felé. El kell jutni odáig, hogy leborulva hívjuk segítségül. Azért tegyem meg, mert a szívemből jön elő és nem azért mert mások is így teszik. Melyik szívhez nem szól az Úr, és milyik szívre válaszol? Nem tudunk elbújni előle. Tiszteljük meg azzal, hogy ne mű imával, mű leborulással menjünk elé, hanem a szívünk szerint. Ne másolj le másokat! Ha te úgy érzed, hogy nem akarod felemelni a kezed mert mindenki azt teszi, akkor ne tedd! Legyen rá szabadságod. Ha valaki ugrál, de te leborulnál inkább Isten lábai elé, tedd azt, nem számít mit tesz a gyülekezeted többi tagja. Legyél rá szabad! Az Úr akkor szólni fog hozzád. Nem lehet úgy keresztényi életet élni, hogy állandó görcsben vagy, hogy mit tehetsz és mit nem. Ez nem szabadság! Jézus pedig arra hívott el és nem megkötözöttségre!