Hilda!
Elmondom neked,hogy a másik nagy veszélye a házasságoknak a kommunikáció hiánya.Nem arról van szó,hogy nem beszélümk,hanem nem halljuk mit mond a másik,vagy nem azt mondjuk amit kéne és nem úgy ahogy kéne.
Az ember szépen lassan belecsúszik,mikor feleszmél már késő.Nagyon oda kell figyelni.Engem is úgy tanitottak,
vagyis nem tanitottak,hogy két keresztény ember összeházasodik akkor minden jó, megy magától minden.Pedig a
szerelem,majd a házasság nagyon hasonlit egy gyerekhez,táplálni,nevelni,gondoskodni,és időt kell rá szánni.
Érdemes felkészülni a házasságra mert mikor élesben megy,már nincs idő az alapokkal foglalkozni,már "csinálni" kell.
Üdv. Ep
Tökéletesen egyetértek.
Szerintem is a kommunikáció határozza meg a kapcsolat kimenetelét.
Még régebben feltettem a következő párbeszédet egy másik topicba, de van aki még nem olvasta, ezért ide bemásolom:
Kommunikáció két ember közöttTegyük fel, hogy egy fiú akit Rogernek hívnak, vonzalmat érez egy lány felé akit Melaninak hívnak.
Elhívja, hogy menjenek el együtt moziba. A lány elfogadja a meghívást és egy kellemes estét töltenek együtt.
Néhány hét elteltével meghívja egy vacsorára. Ez is nagyon jól sikerül és ezután rendszeresen találkoznak és randevúznak egymással.
Aztán egy este, mikor hazafelé tartanak, Melaniba felötlik egy gondolat, és mielőtt ezt végig gondolná ki is mondja:
-feltűnt, hogy ma este pont 6 hónapja randizunk?
Ezután csend lesz a kocsiban. Melaninak ez egy elég hangos csend. Gondolkodik magában:
-uh. Lehet, hogy zavarja amit mondtam? Lehet, hogy ő jól érzi magát a kapcsolatunkban vagy lehet azt gondolja, hogy valamilyen
elkötelezetséget várok tőle amit ő nem akar? Vagy amiben nem biztos?
És Roger is gondolkodik.
-hu. 6 hónap?
Melani is gondolkodik.
-de hát én se vagyok biztos abban, hogy akarok egy ilyen kapcsolatot. Néha jobb lenne ha több szabadságom lenne,
hogy legyen időm gondolkodni azon, hogy vajon akarom-e hogy ilyen határozottan haladjunk előre.
Tulajdonképpen hová is tartunk? A kapcsolatunk mindig ilyen szinten lesz? Vagy házasság felé tartunk? Gyerekek felé?
Egy egész életen át tartó együttélés felé? Kész vagyok már egy ilyen fajta elkötelezettségre? Egyáltalán, ismerem én ezt az embert?
Roger is gondolkodik:
-ez azt jelenti, lássuk csak...Februárban kezdtünk randevúzni, vagyis közvetlenül az után, hogy a kocsit megvettem ami azt jelenti:
ellenőrizni kell a kilométerórát! Tyű, már rég el kellett volna mennem olajcserére.
Melani is gondolkodik.
-haragszik! Látom az arcán! Lehet, hogy teljesen félre értettem ezt az egészet? Lehet szeretne többet a kapcsolatunkból, mélyebb intimitást,
több elkötelezettséget. Lehet megérezte, mielőtt én megéreztem volna, hogy fenntartásaim vannak?
Igen, fogadok, hogy ez lehet! Ezért vonakodik attól annyira, hogy a saját érzéseiről beszéljen. Fél a visszautasítástól.
Roger is tovább gondolkodik.
-és meg fogom kérni, hogy ellenőrizzék a sebességváltót is! Nem érdekel, hogy mit gondolnak azok a korlátoltak,
nem lehet normálisan váltani vele. ÉS jobb, ha nem fogják a hideg időjárásra. Milyen hideg időre? Hiszen legalább 25 fok van
és az egész úgy mozog, mint egy szemeteskocsi! 600 dollárt kellet fizetni, ennek a rabló bandának!
Melani is tovább gondolkodik.
-lehet, hogy túlságosan is idealista vagyok. Várom a lovagot, amint belovagol fehér lovon miközben itt ülök egy tökéletesen jó fej
fiú mellett, egy olyan ember mellett akivel élvezem az együttlétet, valakivel, aki nagyon fontos nekem és akinek úgy tünik én is sokat jelentek.
Egy ember, aki az én önző romantikus ábrándozásom miatt szenved.
Roger is gondolkodik tovább.
-bizonyíték? Bizonyítékot akarnak? Majd adok én nekik, majd odaadom nekik a bizonyítékot, és beszúrom...
-Roger! -szólal meg Melani.
-Igen? -válaszol Roger csodálkozva.
-Kérlek ne emészd magad ezen annyira. -mondja miközben könnyek szöknek a szemébe.
Lehet, hogy sosem kellett volna...ó annyira... -szipogva visszavonul.
-mi? -mondja Roger.
-annyira bolond vagyok -szipogja Melani. Úgy értem tényleg nincs lovag. Ez hülyeség! Nincs lovag és nincs ló sem.
-nincs ló? -kérdezi Roger.
-ugye most azt hiszed, hogy teljesen lökött vagyok?
-nem. -mondja Roger örülve, hogy legalább tudja valamire a választ.
-csak tudod...szóval időre van szükségem -mondja Melani.
15 másodperces szünet következik, melyben Roger megpróbál olyan gyorsan gondolkodni, amennyire csak tud.
És próbál valami biztonságos választ adni. Végül eszébe jut egy, amelyről azt gondolja, hogy elég biztonságos.
-jó. -mondta.
Melani mélyen megindulva megérinti a kezét.
-ó Roger! Tényleg így érzed? -mondta.
-hogy? -kérdezi Roger.
-hát az időt illetően -válaszolja Melani.
-ó, igen! -mondja Roger.
Melani feléfordul és mélyen a szemébe néz. Izgatottá téve Rogert, hogy vajon most mit fog mondani, különösen,
ha lóval kapcsolatos. Végül aztán megszólal:
-köszönöm Roger! -mondta Melani.
-köszönöm -mondta Roger.
Miután hazaviszi, Melani lefekszik az ágyára, mint egy meggyötört lélek. Hajnalig sír, míg Roger hazamegy,
kinyit egy zacskó csipszet, bekapcsolja a TV-t és azonnal teljes átéléssel bekapcsolódik két eddig soha nem hallott
Szlovák teniszező játékába. Egy csöndes kis hangocska, valahol a gondolata mélyéről azt mondja neki, hogy valami nagy dologról
volt szó a kocsiban, de meglehetősen biztos benne, hogy soha nem tudná megérteni hogy mi, így hát jobb is ha nem gondolkodik róla.
Másnap Melani felhívja a legjobb barátnőjét és átbeszélik az egész helyzetet, kerek 6 órán keresztül. A legapróbb részletekbe belemennek,
elemezve mindent, amit Melani mondott, meg Roger. Újból és újból végigmenve az egészen, kutatva minden szót, megnyilvánulást,
minden csekélységnek nagy jelentőséget adva, átgondolva minden létező lehetőséget.
A téma elemzését, még hosszú heteken, talán hónapokon keresztül folytatni fogják annélkül, hogy bármilyen biztos eredményre jutnának.
Ám ennek ellenére nem fáradnak bele. Ezalatt Roger, egy nap amikor éppen teniszezik egy Melanival közös barátjukkal, szerválás előtt megáll
egy pillanatra és azt mondja:
-Norm! Volt valaha Melaninak lova?