Amikor egy próféciát semlegesít a politika
Jól emlékszem még arra az ámulatra, amikor néhány évvel ezelőtt először olvastam „A norvég testvérnő látomását”. Sokakat foglalkoztatott ez a régi prófécia, amit egy hiteles, megbízható, 90 éves keresztyén hölgy kapott. Engem is megdöbbentett. Leginkább az elszegényedett tömegek észak felé vándorlása.
A prófécia interneten való közzétételekor még senki sem gondolta (a látomás idején, 1968-ban pedig főleg nem!), hogy rövid időn belül tényleg el fognak indulni a nyomorból és háborúból menekülők. Mélyen megérintett az üzenet, és azonnal beláttam, hogy a gyarmatosítások idején elszenvedett szükség vissza fog szállni azok fejére, akik az elnyomó hatalmat gyakorolták.
Addig, amíg Jézus visszajövetele szempontjából ítélték meg a hívők a látomást, általában önvizsgálathoz és az Úr erőteljesebb kereséséhez vezetett.Amikor azonban ez a nem mindennapi prófécia politikai színeket kapott, azon nyomban kihűlt a láz. Mert attól fogva már migránsokról és terroristákról volt szó, és bizony feledésbe merült a lényeg.
"Nincs semmi új a nap alatt" - jegyezte meg Bölcs Salamon. Prédikátor 1:9.
Egyik nap beszélgetés közben ezt mondta nekem valaki: "Európa iszlámosítása folyik."
Hallottam, olvastam már ezt, ám ha ez így van, akkor hasonló a helyzet, mint amikor Dániel, Sidrák, Misák és Abednégó "agymosását" tervezték a babiloni királyi palotában.
Akkor a pogány hitelvek voltak kötelező érvényben. Még fogoly helyzetük és a beígért halálos büntetés sem tántorította el őket atyáik Istenétől, az Örökkévalótól.
Tényleg, mi is zajlik ma? Kik a foglyok? Akik kívül vannak, vagy akik belül? Akik a tranzitzónában sínylődnek, vagy akik rettegve nézik a közeledő csoportokat? Terrortámadásokról szóló rémhírekkel bombázzák az elménket, szívünket, folyamatosan sokkolnak. Szorul a hurok Európa nyakán. Utolérik bűnei.
Mégis kinek a kezében tudjuk a sorsunkat mi, akik keresztyénnek nevezzük magunkat? A világmindenség Teremtője a mi Istenünk! Válaszadással neki tartozunk.
Mert hogy is szólt a prófécia?
„Egy addig páratlan, nagyfokú langyosság fogja eluralni a keresztyéneket, egy nagyfokú elhajlás az igaz, élő keresztyénségtől… a szórakozás, művészet és kultúra fog egyre nagyobb mértékben bejönni a gyülekezetekbe… A szegény országokból az emberek Európába fognak majd áramlani. Annyira sokan, hogy az ott élő emberek már nem szeretik majd őket, és keményen fognak velük bánni. Majdnem úgy, mint ahogy a zsidókkal bántak a második világháború előtt. Aztán betelik a bűneink teljes mértéke.”
Kerítéssel nem lehet megakadályozni az ideológiák terjedését. A sötétséget csak a világosság állíthatja meg.
Az egy Igaz Isten és az Ő Fia Jézus számára a trónt megtartani: az egyes emberek szívbeli harca, evangéliumát megvallani pedig kötelessége. Felebarátnak és ellenségnek egyaránt.
Félünk? Nézzünk Krisztusra, az eljövendő reménységre, üdvösségünk beteljesítőjére! Jézus Krisztus hatalmasabb minden más istenségnél, melyek e földön sötétségben tartják az embereket. Mi, akik elhittük és megismertük, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére, bűnbánat és megtérés során újjászülettünk az élő Ige által, nem e világhoz tartozunk, mert nem e világból valók vagyunk, hanem az Igazságból születtünk, így Isten örökkévaló törvényei érvényesek ránk nézve. Ez pedig az igazság és jogosság.
Az iszlám erőszakkal, sariával és mecsetek építésével terjed. A mennyek országa pedig irgalmas szeretettel, a szívbe írt isteni törvénnyel, és a Lélek bennünk felépített élő templomával. Nem kérdés, melyik a hatalmasabb. Azonban „a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására.” II. Kor. 10:4.
Mindig voltak nyomorúságok, amikor nyilvánvalóvá lett, kik az állhatatosak, a kipróbáltak, a szívükben rendíthetetlenek.
Félünk az üldöztetéstől? A megaláztatástól? A testi fájdalmaktól, kínzásoktól? Ó igen. A békéhez szokott, elkényelmesedett fizikai testünk nincs készen az ilyen bántalmazásokra. Az enyém sem. Nem vagyunk hozzászokva. Nem vagyunk felkészülve. Idegen tőlünk még a gondolata is, pedig de sokszor olvastunk róla, hogy tőlünk nem messze, romániai testvéreink milyen iszonyatos kegyetlenkedéseket álltak ki…
A testünket megölhetik, de a lelkünket soha. Emlékezzünk a Zsidók 11. részében felsorolt hithősökre, és emeljük fel a fejünket! Vegyünk bátorságot, és legyünk eltökéltek! Éljünk igei módon, gyakoroljunk irgalmasságot a rászorulókkal, járjunk igazságban és szentségben még akkor is, ha a 21. század nem szokványos keresztyénüldözése hatalmasodik el a mi generációnk idején.
„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Zsidók 10:35-39.
Elmélkedésemnek nincs semmilyen politikai indítéka. Független minden pártszíntől. Iránytűm Isten Igéje. Zaklatott gondolataim összegzésével kizárólag a magam és testvéreim felrázása volt a cél.
2019. április 11. Guti Tünde
