Számomra olyan tiszteletet jelent, amiben elfogadom Isten mindenhatóságát, hatalmát, örökkévaló erejét, hozzám lehajló kegyelmét.
Alázatra serkent az a tudat, hogy Ő, aki a Teremtő, irgalmából megmentett, mert szeret. Elcsendesít, de egyben hangos hálára is fakaszt az érdemtelenség érzése, mivel egyetlen Fiát, Jézust áldozta fel értem a kereszten, hogy békességet szerezzen köztem és közte.
Felszabadít a "gyermeki" örvendezésre, hogy örüljek az Ő jelenlétében, szárnyaljak Szent Szellemének mozgásában, de felelősséggel is felruház, hogy teljes engedelmességben szolgáljak Neki. Csodálattal vegyes ámulat ez az Istenfélelem, aminek hatására belső késztetésem van arra, hogy Isten minden igéjét a szívembe véssem. Gyönyörködöm az Úr szavaiban, és életem minden dolgát ehhez szabom.
Az Istenfélelem azt is jelenti nekem, hogy Isten kijelentett igéje az életem iránytűje. Örömteli fegyelmezettség, szabályszerűség a keskeny úton, ahol Jézussal járok.
Az én Istenfélelmemben benne van Jézus nevének felemelése, a Krisztusban való örvendezés szabadsága.
Az Istenfélelem egyrészt valódi "félelem", de a megváltásban ez az Úr iránti tiszteletteljes, de rajongó szeretetté és imádattá alakul.Istent Jézusban ismertem meg, hiszen Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése.
Az Isten félelme = Jézus Krisztust Úrrá és Istenné teszem az életemben.