Ha elfogadtam a megváltásom, akkor elfogadtam, hogy Krisztussal együtt megfeszítettem.
Ha Vele meghaltam, akkor fel is támadtam Vele.
Ha feltámadtam, akkor jelenleg itt a földön tudom, hogy a Szent Szellem végzi a munkáját.
Ennek ellene állhatok
Őt megszomoríthatom
Ezzel az Ő munkáját kárnak ítélem
Ezzel Őt káromlom
Vagy ti nem így látjátok
Tudom nem valószínű, hogy Magda elolvassa válaszomat, de elgondolkodtam a kérdésén.
Ha Jézus él bennem, akkor a Szentléleknek kell vezetnie engem. Ha tudatosan ellenszegülök akkor már nem Ő vezet.
Előfordulhat azonban, hogy nem hallom meg Isten hangját, ezért nem szándékosan de nem teljesítem az ő akaratát.
De úgy gondolom, ezt nem minden esetben megbocsáthatalan bűn. Gondoljunk Jónásra, aki tudatosan indult küldetésével ellenkező irányba, mert nem akart Istennek engedelmeskedni. Isten mégis végrehajtotta tervét, nehéz és fájdalmas lecke árán Jónás teljesítette a rábízott feladatot.
Istent minden bűnünkkel megszomorítjuk, de láthattuk a Bibliában, hogy Isten nagyon ritkán alkalmazott olyan szigort amely nélkülözte a kegyelmet.
Úgy gondolom, Isten szigorúan veszi azokat a bűnöket amely népe megrontása ellen irányul. Ilyen volt amikor Mózes a kötáblákat kapta az Úrtól és a nép ez idő alatt bálványszobrot imádott, ilyen volt Ákán bűne, amikor ellopott az Úrnak szentelt dolgokból. Vagy pedig Anániás és Szafira példája, akik a Szentléleknek hazudtak.
Istennek nem lehet hazudni, Istentől nem lehet lopni, és Isten nem tűr meg bálványt maga helyett.