Bevallom azt hittem, hogy ugar11 távozásával kicsit békésebb hangulat lesz itt, de sajnos nem, elég paprikás hozzászólások érkeztek. Bízom benne, hogy a továbbiakban nem szabadulnak el az indulatok.
Drága Testvérnőm!
Örülök, hogy leírtad a látásodat, de én Somer ajin testvéremmel együtt maradnék az Igénél. Márpedig az Ige leszögezi, hogy egy forrásból nem származhat édes is meg keserű is, én azt vallom, hogy Isten újjászületett gyermekének a továbbiakban nem kell démoni megszállástól tartania. Hiszem és vallom, hogy Jézus meg tud minket oltalmazni. Azt elfogadom, hogy lehet dolgunk a démonokkal, de nagyon is más az ha kivülről támad, mintha belülről rombol. Tapasztalatból tudom. Ami meg a nagy szolgálókat illeti, én egy sor olyan nagy szolgálót ismerek, akik mindvégig hűen kitartottak, anélkül, hogy a démonűzésről külön látásuk lett volna. Elég csak Billy Grahamre gondolni, vagy Corrie ten Boomra, aki még a koncentrációs tábort is megjárta és mégis hatalmas szolgálója volt az Úrnak. Valóban nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk de azt tudom, hogy az Úr Jézus megigérte, hogy senki ki nem szakíthat minket az Ő kezéből, és ez elég nekem, mert Ő a szavát megtartja örökké.
Irma hozzászólását azért ragadtam ki és idéztem, mert bár mindenkiéhez egyesével hozzá tudnék szólni, talán ez a legalkalmasabb arra, hogy válaszként megfogalmazzam legtöbb mondanivalómat.
Úgy érzem kicsit elbeszélünk egymás mellett, olykor mindkét félnek van igazságtartalma, máskor pedig apró részletek maradnak el. Nézzük csak. Az Igénél való maradás a legjobb dolog, ennél jobb nem lehetne. Ez tutti! Fontos azonban az Ige értelmezésére minél több időt szentelni. Mert a szavak, amiket leírnak a Bibliában szó szerint úgy vannak és igazak, de van hogy ugyanazon mondat más üzenetet hordoz a különböző testvéreknek. Számomra ettől a olyan csodálatos az Ige és a Szent Szellem munkája.
Irma, írtad, hogy egy forrásból nem származhat édes is meg keserű is. Való igaz. Azon viszont érdemes elgondolkodni, akkor hogy lehet, hogy megtért emberek mégis bűnbe esnek? (Figyelem, még nem démonizáltságról beszélek!) Tehát ami tény, hogy megtérésünk után is követünk el olykor bűnt. Ha jó úton haladunk valószínű egyre kevesebbet, ha nem, akkor egyre többet megint. Nyilván vannak hullámvölgyek stb., de abban gondolom egyetértünk, hogy egy bűnös cselekedet sem származik a Szent Szellemtől. Na most olyan esetben, ha én bűnt követek el, ezek szerint nem vagyok Szent Szellemtől vezéreltetve, tehát akkor éppen nem lehetek vele betöltekezve. Ezt azt jelenti, hogy valószínűleg az óemberem kerekedett megint felül, a Szent Szellem nem lakozik bennem, de akkor ki van a szívemben, ki irányít? Az Ige sokszor ír arról, hogy a démonok úgy tudnak visszaköltözni, hogy kitakarítva, de üresen találják a házat, ahonnan kiűzték korábban őket. Ha tehát a bűn elkövetése alatt Szent Szellem nem lakozik bennem, akkor bizony üres a lakás, és sajnos olykor - nem minden esetben, csak simán olykor - előfordul, hogy a démon kihasználja az alkalmat és visszamegy.
Abban veletek értek egyet, hogy nem szabad mindent démonokra fogni, mert vannak bűnök, amit magunktól, a természetünktől fogva, vagy csak a démonok külső hatására követünk el. De azt is tisztán kell látni, hogy előfordulhatnak esetek, amikor bizony a démon beköltözik az üres lakhelyre, mert nem vigyáztunk rá rendesen.
Bízom abban, hogy a fenti érvelésem azért megnyitja kicsit a szemeket, mert egy hívő sem láthat mindent tökéletesen, de a szentségre való törekvés közben megbotlani, majd Jézus segítségével újra talpra jó dolog.
Még valami, bár ha ennek van másik topikja, akkor Anti a mondandóm ezen részét nyugodtan rakd át oda. Sok hozzászólást olvastam már a fórumon, és sok vita is kibontakozott már. Ez szerintem rendben is van, az Úr útját próbáljuk követni, de nem tökéletes senki sem, így van hogy rosszul látunk, de együtt fejlődhetünk. Mégis miért érzem úgy, hogy a viták mögött legtöbbször lezáratlan ügyek maradnak, többségében nem születik döntés egyik irányba sem? Pedig az ellentétek esetében majdnem mindig helytálló, hogy az egyik félnek igaza van, a másiknak pedig nem. Nehezen tudunk bocsánatot kérni, vagy nehéz belátni, hogy a másiknak van igaza? Miért van ez így?
