Isten igazsága

1Királyok 20,1-43
„És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt. És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba; És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek. És felele az Izráel királya, és monda: amint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok. Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem; Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák. Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle. És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd. És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ. Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson! És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert! Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt. És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr! Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te! Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert. És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele. És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából! És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen. De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte: Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt. És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással. És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva ismét feljő Siria királya ellened. A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök, És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképpen cselekedék. Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen. De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet. Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr. És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost. És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára. És mondának néki az ő szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet. És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő! És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe, És monda néki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt. Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni. Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette. És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén. Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz. És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad. És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való. És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért. És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.”

Ez a történet a mai kornak is hatalmas üzenet, különösen azoknak, akik nem az ige szerint gondolkoznak Istenről. Mi akik már egy jó ideje együtt vagyunk, nem szükséges az alapoktól kezdenünk, például, hogy vajon aktuális-e a tanach (másnéven az ószövetség), ezért nem is fárasztanálak benneteket az alapokkal. Ennek a történetnek a főbb mondanivalója ma az számunkra, hogy Izrael királya nem Isten akarata szerint járt el, pontosítva: kegyelmes volt akkor, mikor Isten ítéletet rendelt el!

A történetben láthatjuk, hogy Izraelre tört az ellenség, mikor pedig Isten hatalmat adott felettük, Izrael királya a keblére ölelte Benhadád-ot. Hogy ha nem volna e történet végén az, hogy Akháb Isten akarata ellen cselekedett és ítéletet kapott az engedetlensége miatt, akkor ezt az egész történetet sokan megkönnyeznék, meghatódnának, hogy mekkora kegyelemmel bánt Izrael királya, és párosítanák Jézus váltságművével. De mégis elevenen él a kereszténység alap tanaiban az, hogy Isten kegyelmet ad mindenkinek, aki elfogadja, nem számít mennyire Istentelenül is él.

Ismerjük fel ebben a történetben a mai kor irányzatait! Hiszen nem ezt teszik a mai napon sokan, mint e történetben Izrael királya? De miképpen van hasonlóság a mai kor gondolkozású keresztényei között? Mint ahogyan azt már nem egyszer tárgyaltuk, de igazándiból nem lehet elégszer nyomatékosítani, hogy Isten hatalmat adott nekünk az ellenség felett, akkor miképpen élhetünk bűnben? Mert bizony minden kísértés felett diadalomra vezethet minket Jézus, ha valóban bennünk él. Mégis sokan Isten igéjét félretolva érvelnek azzal, hogy: „emberek vagyunk”. Elég baj az, hogy ha emberek. Az ige üzenete az számunkra, hogy már e földön Isten fiaivá lehetünk, nem csupán a halálunk után.

Galátzia levél  4,4-7
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.”

Ezért van az, hogy több helyen is utalást találunk arra, hogy bár testben töltjük földi életünket, de ne test szerint éljük azt!

2Korintusi levél 10,1-3
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, amelylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.”

Erről egy többet mondó ige:

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Mert ha testiesen éljük, a bűnt beengedve az életünkbe, akkor vajon milyen sorsot szán nekünk az Isten? Ebben a történetben is megadja a választ az Isten:

1Királyok 20,42
„Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.”

Ahogyan a próféta is megmondta, lelket lélekért, népet népért! Ha a kiirtás helyett kegyelmezünk, vagyis ha a bűneink vezetnek minket, akkor az életünket fogjuk adni érte. Mert vagy a bűnnek szolgálunk a halálra, vagy szolgálunk az Istennek igazságra!

Római levél 6,14-18
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.”

Mert a bűn az, ami elválaszt minket Istentől, a bűn tesz tönkre mindent, ezért az életünkben nem lehet helye! Talán túl kemény volnék? Nem vagyok kemény, csak sokan elfeledik azt, hogy Isten nem csupán kegyelmes, hanem igazságos is.

János evangéliuma 4,24
„Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

Mert mit jelent igazságban imádni Istent? Nagyon sokan megtisztelik Istent a bűneikkel, de vajon erről szólna az Isten imádata? Nézzük meg az igében, hogy mit jelent igazságban imádni Istent.

Első kérdés legyen az, hogy mi az igazság?

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Tehát Jézus az igazság. De ki Jézus?

János evangéliuma 1,14
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”

Ő az Istennek igéje!Az igazság tehát egyenlő Jézussal, azaz az Isten igéjével. De rakjuk fel az i-re a pontot ezzel az igével:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

Akkor már ezek az igék után nem nehéz elképzelnünk, hogy mit jelent Istent igazságban imádni. Isten igazságban való imádása az ige megtartását jelenti. De akkor jöjjön egy újabb kérdés: Isten lehet igazságban úgy imádni, hogy nem tartjuk meg az igéjét?

Római levél 4,1-6
„Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.”

Nézzük meg Ábrahámnak ezt a történetét:

1Mózes 15,1-6
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”

Bizony itt Ábrahám nem tett semmit, csupán hitt az Úrnak! De nem lehet ennyivel lezárni a történetet. Már többször beszéltünk arról is, hogy mit jelent a hit. A hit nem azt jelenti, hogy hiszek valamiben, amiben amúgy nem vagyok biztos. A valódi hitet nem lehet szétválasztani a cselekedetektől:

Jakab levele 2,17
„Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

Ezért van az, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, nem pedig hiszékenység:

Zsidó levél 11,1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

De mi is tulajdonított be Ábrahámnak? Az, hogy hitt az Isten beszédének! De sok úgynevezett keresztény nem hisz Isten beszédének, hanem saját érzésük és gondolataik után mennek! Ábrahámnak mikor még ez az ígéret adatott volna, már kijött Úr-Kaszdimból, engedelmességben követve az Úr hívását. Ábrahám már ismerte az Urat, és láthatjuk az életét nyomon követve, hogy Isten akarata szerint járva élte az életét. Ezt olvashatjuk Jakab levelében is:

Jakab levele 2,20-24
„Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”

Figyeltünk? Azt mondta Jakab, hogy beteljesedett az írás azzal, hogy kész volt Izsákot feláldozni. De melyik írás is teljesedett be? Ez:

„És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.”

Mert ha Ábrahám csak azt mondogatta volna Istennek, hogy: „ó, hiszek neked”, de nem követte volna Isten beszédét engedelmességben, akkor a hite hiábavaló lett volna, vagyis nem lett volna igazsága sem.

De menjünk tovább a római levélre. Pál beszél arról, hogy van törvény szerint való igazság és hitből való igazság. Lássuk először a törvény szerintit:

Római levél 10,5
„Mózes ugyanis azt írja, hogy aki "cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”.

A törvény szerint való igazság az, hogy cselekedjük meg Isten parancsolatait, és ez által élünk általa. Olvassuk el azt az igét, amelyre Pál utal:

5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Ha tehát cselekedjük Isten parancsolatait, akkor élünk általa, ha pedig nem cselekedjük, akkor az halálunkká lesz. De akkor mi a hitből való igazság?

Római levél 10,6-10
„A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”

Talán szembe lehet fordítani a törvény és a hit általi igazságot? Mielőtt megválaszolnánk, nézzük meg, hogy mire utal Pál, vagyis hogy honnan idézett Isten igéjéből:

5Mózes 30,1-15
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, amiképpen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.”

Láthatjuk, hogy ugyanúgy 5Mózes 30. fejezetéből idézett. Tehát amint olvastuk; „a te szádban és szívedben van”. Pál erről azt mondja, hogy tehát elég szívből hinni Jézus feltámadásában és szánkkal vallást tenni róla, és akkor üdvözülünk. Felszínesen nézve ezt az igét sokan erre alapoznak, és élnek Istentelen életet miközben biztosak az üdvösségükben. De akkor miről beszél Pál? Térjünk ismét vissza arra az igére, amire Pál utalt:

5Mózes 30,11-15
„Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.”

Hogy teljesítsed azt! De úgy tűnik, mintha Pál kihagyta volna ezt a részt. De valóban így lenne? Nézzük csak:

Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Mit jelent szívvel hinni? A hitről már beszéltünk sokszor, és most is érintettem e témában, hogy a valódi hit engedelmességgel, vagyis cselekedetekkel társul. Ha tehát nem vagyunk engedelmesek Isten beszédének, akkor nincs szívbéli hitünk. Ezt jelenti a szívből való hit. De miért Jézus feltámadásáról beszél Pál? Azért, mert Jézus volt az egyetlen, aki feltámadt a halálból és nem látott elmúlást. Ugyanis akikről olvasunk az igében, hogy feltámadtak, azok újra meghaltak, viszont Jézus a feltámadása után nem látott halált! Ezért Jézus feltámadásában hinni nem mást jelent, mint a Messiásban hinni! Mennyünk tovább:

Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Szájjal vallást tenni? Bizonyára emlékeztek arra, mikor Jézus megkérdezi azoktól, akik nem cselekedik akaratát, hogy miért nevezik Őt Uruknak?

Lukács evangéliuma 6,46-49
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”

Hiteltelen minden olyan szó, amelynek nincs alapja. Bár Uruknak szólították Jézust, mégsem volt közük az igazsághoz, azaz Jézushoz, más néven Isten igéjéhez. Értjük, hogy a szájjal vallást tevés mit jelent? Hozom újra az igét:

Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Ha szívvel hiszünk (ezt pedig már tárgyaltuk, hogy mit jelent), akkor, csakis akkor lehet igazságunk, amely által nem válik üressé a vallást tevő szánk. Mert azok a vallást tevő ajkak az igazak, akik szívvel hisznek Jézusban, vagyis akik engedelmességben követik Őt!

Említettem nemrégiben és egy visszatérést ígértem, ami egy kérdés volt: a törvényt, és a hitbeli igazságot szembe lehet fordítani egymással? Egyáltalán nem! A törvény igazsága egy magasabb szintre lett emelve, ez pedig a hit általi igazság által történt meg. Ahogyan az 5Mózes 30. fejezetében is olvastuk, a szívünkben és a szánkban lett Isten parancsolatai, hogy teljesítsük azt. Ugyancsak erről beszélt Pál is, hogy szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk vallást az üdvösségre. Ez pedig úgy vált lehetővé, hogy Jézus bennünk lakozást véve megcselekszi Isten törvényeit. Ezért már nem a mi érdemünk, hanem a bennünk munkálkodó Isten kegyelme. Mert elterjedt az a tévtan, miszerint akik hisznek, azok nem kötelesek megtartani Istennek a törvényeit. De mit mond erről az ige?

Római levél 3,31
„A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”

Végül ezzel az igével zárom:

1János levele 3,10
„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

{flike}