Szeretet

Szeretet

Talán nincs is ennél jobban tárgyalt téma a keresztények körül, és általában egy olyan végkövetkeztetés lát napvilágot, hogy csupán elég a szeretet az Isten akaratában való járáshoz és az üdvösségünkhöz is. Valójában igaz ez az állítás, csak a probléma ott jelentkezik, hogy a legtöbben nincsenek tisztában a szeretet fogalmával.

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.

Az emberi természet önző, és a testi szükségletek és kívánságok miatt szeret öntörvényűen élni. Ez nem csupán a hitetleneknél figyelhető meg, hanem a hívőknél is, és általában a hívőknél kíséri is egy magyarázat, miszerint emberek vagyunk. Pedig Jézus azért halt meg, hogy többé ne emberek legyünk, hanem bennünk lakozva Isten fiaivá tegyen minket.

Galátzia levél 3,26-27
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.”

Az evangélium üzenete és ereje pedig éppen abban van, hogy akik Isten követésére adták magukat, azok már többé nem a testük kívánságainak élnek.

Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

Tehát a testünk kívánságai fölé helyezzük az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkat.

Római levél 14,7-8
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

Miért mondom azt, hogy ez az evangélium üzenete? Nemde az az evangélium, hogy csupán döntenünk kell Isten mellett és bűneink ellenére üdvözülünk?

Nagyon elkorcsosodott az evangélium tana a mai korban, a legtöbb hívő (beleértve tanítókat, lelkipásztorokat) nem tudják megmondani, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia. Pedig ezt a kérdést úgy kezelik, mintha mi sem lenne egyszerűbb ennél. Azt mondják, hogy azért halt meg, hogy akárhogyan is éljünk, minden bűnünk bocsánatot nyerjen. Ezzel az állítással azt mondják ki, hogy az Atya egy olyan isten, aki csak a Fia kínhalála által nézte el a Világ bűneit. Mint aki éhes a bosszúállásra és a Fián verte volna le a haragját. Pedig Ő nem egy vérengző Isten, aki a Fia megölése által bocsátott meg nekünk.

Jézus váltságműve abban rejlik, hogy ártatlanul halt meg, vagyis hogy hús-vér testben élt, mégsem követett el egyetlen bűnt sem, ez által megtörte a Sátán hatalmát, vagyis nem formálhatott jogot Jézusra, mivel semmije sem volt Benne.

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”

Itt a lényeg, hogy akikben lakozást vesz Jézus, azok hozzá hasonlóan élik életüket, vagyis nem található semmi sem, ami a Sátán gyümölcse.

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Meg kell érteni, hogy a halálával eltörölte mindazon bűnöket, amelyeket cselekedtünk, viszont bennünk élve többé nem cselekszünk bűnt, mert ő késszé tesz minket!

1János levele 3,9-10
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Ha mégis követünk el bűnt, akkor kár mentegetőzni és megmagyarázni, egyszerűen be kell ismerni, hogy ott és akkor nem Jézus élt bennünk, hanem mi magunk.

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

A nagy kérdés továbbá az, hogy mikor mondhatjuk el azt, hogy bennünk él Jézus? Ez nem attól függ, hogy mi azt hisszük, azt mondjuk vagy gondoljuk, hanem ezt is a cselekedeteink határozzák meg. Mert ha bűnt cselekszünk, akkor mondhatjuk azt, hogy Jézus élt bennünk? Hiszen Jézus felette áll minden kísértésnek, nincs olyan bűn, amelyet ne tudna legyőzni bennünk. Ezért nagyszerű tükör az életünk arra, hogy meglássuk, hogy vajon Jézus él bennünk, vagy még mindig mi élünk!?

Római levél 8,13
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

Ki tud így élni? Van akár egyetlenegy ember, aki így él? Ha ezeket a kérdéseket tesszük fel magunknak, akkor nem Istenre, hanem emberekre nézünk. Az Isten igéje ezt tanítja, így inkább legyen minden ember hazug, de Isten és az Ő beszéde akkor is igaz!  

Tehát ha Jézus él bennünk és nem csak „névlegesen”, akkor valósággal az a szeretet lesz bennünk, amelyet Isten megkövetel. Ha pedig az a szeretet van bennünk, akkor meg fogjuk tartani Isten parancsolatait.

János evangéliuma 14,15
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Továbbá:

János evangéliuma 15,10
Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Ahogyan Jézus megtartotta a földi élete alatt az Atyának a parancsolatait, úgy bennünk is meg fogja tartani (már ha tényleg az Ő kezébe tettük le a teljes irányítást). Visszatérve Jézus halálára. Tehát azzal a felfogással, miszerint csak úgy bocsátott meg nekünk az Atya, hogy kínhalálra adta az egyetlen Fiát, azt gondolják, hogy Jézus elvette rólunk az Atya haragját, így már nem a cselekedeteink által ítél meg minket. De az Isten haragjától csak azokat mentette meg Jézus, aki átadja neki a teljes életét, nem csupán szóban, hanem teljes valósággal:

János evangéliuma 3,36
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Tehát engedni a Fiúnak, vagyis Jézus beszéde szerint cselekedni. Azt gondolják sokan, hogy mivel Jézus bűntelenül halt meg, ezért el tudta venni rólunk a múltban elkövetett bűneinket és azokat is, amiket majd a jövőben követünk el. Vagyis tömören: mivel Jézus bűntelen volt, elég sok hely van rajta, hogy magára vegyen bármennyi bűnt… Többnyire erre az igére hivatkoznak:

Zsidó levél 9,11-12
„Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

Nem is értem, hogy miért hozzák ezt az igét annak a bizonyításául, hogy Jézus megbocsátja azokat a bűnöket is, amelyeket a jövőben cselekszünk… Az odáig rendben, hogy egyszer áldoztatott meg Jézus és hogy ez által örök váltságot szerzett nekünk. Csakhogy nem úgy, hogy bűneink ellenére üdvözít minket, hanem úgy, hogy bennünk élve késszé tesz a bűntelen életre. Értsük meg hát a következő igét:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Ugyancsak a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől olvassuk ezeket, nem véletlen, nem hagyott kérdőjeleket. Mert mit jelent az igazság megismerése? Először is; mi az igazság? Jézus szavai:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Tehát az ige az igazság, az ige pedig nem más, mint Jézus. Menjünk tovább; mi az ismeret? Az ismeretről nagyon sokat beszéltünk már, ezért csak röviden emlékeztetésül annyit, hogy a legbensőségesebb kapcsolatot jelent, ami a földinél az aktusban jelenik meg, a lelkiben pedig az Istennel való bensőséges kapcsolatunkban mutatkozik meg, egyszóval; kapcsolat, vagyis ismeret.

Az igazság megismerése tehát nem más, mint Istennel eggyé válni! Amikor tudjuk, hogy mi kedves neki, mi az akarata, miként cselekedjünk akarata szerint. De ezt honnan tudhatjuk? Nemde az ige, vagyis a beszéde által? Ezért is küldetett a beszéde, azaz Jézus hozzánk, hogy ne legyünk tudatlanságban.

Apostolok Csel. 17,30
„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”

Nincs már tudatlanság, Isten mindent megtett már azért, hogy tudomásunk legyen arról, hogy mikképpen kövessük Őt, mikképpen tiszteljük és dicsőítsük! Azok, akik valósággal megismerték Jézust (megismerték az igazságot), és ennek ellenére bűnt cselekszenek (azaz engedetlenek), azoknak nincs bocsánat!

Szükséges volt, hogy Jézus emberi testben jöjjön a földre, és ennek oka az volt, hogy hozzánk hasonló testi kísértésekbe eshessen, és a kísértések ellenére megőrizve magát bűntől, az Istennek engedelmes életet éljen. És hogy megértsük az életén túl a halálának a súlyát is, ahhoz vissza kell mennünk a kezdetekhez:

1Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Ádám engedetlen volt, áthágta Isten parancsolatát, ezért ahogyan Isten is megmondta; azon a napon meghalt. Ádám bűne miatt kihatott a halál minden emberre. De ez a halál nem a testi halálról szól, hiszen a halál sem a megsemmisülést jelent, hanem az „elválasztódást”. Ahogyan megmondatott Ádámnak is, hogy azon a napon meghal, amint eszik a jó és gonosz tudásának a fájáról, ámde testileg mégsem halt meg. Viszont az Istennel való kapcsolata megromlott, bujkált, elválasztódott tőle, így megérthetjük, hogy a halál az Istentől való elválasztódás értelme. Akkor már sejthetjük, hogy mit jelent az élet, igaz?

A halál az engedetlenség révén következett be és következik be a mai napig, míg az élet, az engedelemség által. Ádám engedetlen volt, így bejött a halál, Jézus engedelmes volt és bejött az élet. Nemde ez van megírva az 5Mózes 30-ban is?

5Mózes 30,15-20
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Ahogyan kéri is az Isten:

„Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára…”

Hallgass az ő szavára, vagyis hallgass az Ő igéjére!

Visszatérve Jézus halálára. De akkor miért halt meg Jézus? Hiszen bűntelen volt, teljesen engedelmes, mégis mi okból adták halálra, miként feszíthették meg? Itt a lényeg Testvérek, Jézus nem volt méltó a halálra, ugyanis Ádámmal ellentétben teljes engedelmességben élte életét. Ádámra jogot formálhatott a halál az engedetlensége által, Jézusra viszont nem formálhatott jogot, mivel teljes engedelmességben élte le életét. Ezért írja az ige:

Apostolok Csel. 2,23-24
„Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

Halálra adatott tehát az, aki amúgy nem volt halálra méltó. Itt tört meg a Sátán hatalma, mert Jézus emberi testben élt, de bűn nem találtatott benne! De jogosan mondhatjátok, hogy: „álj, álj, Jézus még életében magára vette a bűneinket, hogy mondhatom, hogy nem találtatott benne bűn és ezért nem formálhatott rá jogot a halál!?”

Épp ez az, hogy magára vette, nem pedig benne találtatott a bűn. Attól, hogy magamra veszem Ferenc ingjét, még nem lesz enyém az ing, és Ferenc sem leszek tőle. De akkor jöhet a következő kérdés: „hogyan vette magára a bűneinket?”

Jézus úgy vette magára a bűneinket, hogy bűntelenül vállalta a halált. Ezért nem nyitotta meg száját, nem mondta azt, hogy „ártatlan vagyok”. Pedig az volt, de ha nem végezték volna ki, akkor a bűneink sosem nyertek volna bocsánatot, és még bűneinkben lennénk. Mikor Jézus nélkül éltünk, sajnos természetes volt az, hogy bűnt bűnre halmoztunk. Viszont mikor Jézus bejött az életünkbe, akkor a bűn cselekvése természetellenessé vált (bárcsak minden hívő életében így lenne). Vagyis a múltbéli (megtérésünk előtti) bűneinket megbocsátotta, viszont a Jézussal való élésünkkel többé nem követünk el bűnt, mert bennünk lakozva legyőzi a kísértést. Tehát még egyszer:

Jézus előtt még uralkodott a test a lélek felett, ezért is rendelte el Isten a törvényében a bűnért való áldozatokat. Vagyis értsük meg, hogy Isten törvényéhez tartozott a bűnért való áldozatok. De ez megváltozott Jézus által, ugyanis legyőzte a kísértéseket, és bűntelen áldozatával megtörte a Sátán hatalmát a testünk felett. Ezért is romboltatott le a templom, megszűnt ugyanis a Lévita papság, helyette a Melki Cedek-i (Igazság Királya) papság lépett a helyére, beszüntetve a bűnért való áldozatokat. Ezért mondja az ige:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Úgy váltott meg minket, hogy a bűntelen életével megtörte a Sátán hatalmát rajtunk, de csak azokban, akikben valósággal lakozást vett!

De nem úgy törli el a bűneinket, ahogyan azt sokan gondolják! Mert az a felfogás, miszerint bármennyi bűnt is követünk el, bocsánatot nyer, az olyan, mint amikor a szemetet a szőnyeg alá seprik. Nem úgy vette el Jézus a bűneinket, hogy többé tudomást nem vesz a bűneinkről! Jézus úgy vette el a bűneinket, hogy bennünk lakozva alkalmassá tesz az Atya iránt való engedelmes életre. Nagy különbség!

Megtérésünk előtti bűneinket megbocsátotta, megtérésünk után pedig bennünk élve késszé tesz minket az Atya iránt való engedelmes életre, azaz bűntelen életre. Jézus nélkül ugyanis ez lehetetlen.

A mai téma címe a szeretet, és mielőtt azt gondolnátok, hogy témát váltottam volna, akkor tudatom veletek, hogy mindez a kitérőnek tűnő dologra azért volt szükség, hogy megértsük; akiben Jézus él, az nem test szerint él, hanem az Isten akarata szerint. Azaz megtartja az Atya parancsolatait és csak így élheti meg igazán a szeretetet. Meg kell értenünk Jézus személyét és küldetését, hogy megismerjük azt a szeretetet, amelyet Ő képviselt. Ahogyan a prófécia is szól róla, Jézus a törvényt jött hirdetni a földre, méghozzá emberi elferdítések nélkül, azaz tisztán.

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”

Ugyanebben a fejezetben:

Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.

Jézus pedig nem csupán hirdette ezt, nem csupán beszélt a törvényről, hanem meg is élte:

Apostolok Csel. 1,1
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,

Tehát Jézus cselekedte, majd tanította a törvényt, majd többször is bizonyságot tett az Atya parancsolatairól. Többek között:

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Ha esetleg nem lenne egyértelmű, hogy ez miként kapcsolódik ide, akkor hadd mondjam el, hogy Jézus szeretete az Atya felé az volt, hogy a parancsolatait megtartotta, továbbá hirdette. A maiak szeretete többnyire a beszédben, megvallásokban, könnyekben és egyéb érzelmekben nyilvánul meg, míg Jézus szeretete az Atya iránt való engedelmességben mutatkozott meg. De hiszen ezt egyértelműen meg is mondta:

János evangéliuma 15,10
Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Szeretjük Istent? Akkor tartsuk meg parancsolatait!

Római levél 13,10
„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
 

Ne mondd azt Istennek hogy szereted, ha a parancsolatait nem tartod meg!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás