Éli - Illés
Lukács evangéliuma 1,1-17
„Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”
Áldott testvérek, mint azt tudjuk, valamiért elharapódzott az a nézet, miszerint az Isten egy pillanatban belátta, hogy tévedett, túl sokat vár az emberektől azzal, ha az engedelemre hívja őket, majd támasztotta Jézust és Jézus által egy oly ajtót nyitott a mennyekbe, ami által mindenki bejuthat oda, függetlenül attól, hogy milyen életet élt. Majd talán pont ezért, nagyon sok felekezet, gyülekezet alaptanai közé tartozik, hogy az "ó" szövetségi írások érvényüket vesztették, ezért azokkal már nem kell foglalkozni, hanem csak az "új" szövetségi írásokkal, azokkal is csak esetleg és jobb híján. Induljunk hát el a mai estén Lukács evangéliumával és figyeljük meg, hogy az újszövetségi írások különválaszthatók-e a Tanach-tól? Nos, kezdjük a bemerítő történetével.
„Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”
Tehát a bizonyságtétel Jánosról így szól:
„És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”
Tehát tökéletes népet készít az Úrnak. Mit nevezünk tökéletesnek? Jézus mondja:
Máté evangéliuma 5,48
„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Nos tudjuk, hogy ez egy visszautalás Jézustól, mégpedig egy régi felszólításra, egy régire. Lássuk:
3Mózes 19,1-37
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok. A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben. Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves. És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül. Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját. És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr. Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad. És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévő rabnő, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony. A férfiú pedig vigye el az ő vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul. És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr előtt, az ő bűnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az ő bűne, a melyet elkövetett. Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermő fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek. A negyedik esztendőben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak. Csak az ötödik esztendőben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek. A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el. Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr. A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal. Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr. Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben. Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből. Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.”
Vö imru (mondjuk együtt): Ámen.
Nos testvérek, azt látjuk, hogy a szentség, tökéletesség valójában azt jelenti, hogy Isten számára elválasztott, Isten számára fenntartott élet. Teljesen és tökéletesen Istennek élni. Ezt pedig az írások bizonysága szerint úgy lehetséges, ha elhagyva az e világi tanításokat, emberi elvárásokat, Isten tanítása szerint járunk. Tehát visszatérve a Lukács evangéliumához, a bemerítő szolgálat, illetve (ismételt) küldetésének egyetlen célja az volt, hogy az Istennek tökéletes népet készítsen az Úr eljöveteléig. Mindezek már előre megadattak róla, és az angyal (küldött) érkezése, az Istentől adott prófécia beteljesedésének a kezdete volt.
Malakiás könyve 4,1-6
„Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
Ugye azt látjuk, hogy ez a prófécia, 400 (!) évvel később megismétlődik, amikor is a küldött, ugyanezen szavakat mondja Illésről. Illés itt, Illés ott, de ki Illés? Mindenekelőtt tisztázandó, hogy nem Illés a személy, hanem Élijahu. A héberben minden névnek van egy jelentése, illetve egy prófétikus vonzata is.
Élijahu jelentése: Jah az én Istenem. De ki Ő? Nos, születéséről, származásáról nem sokat tudunk, egészen pontosan: semmit. És ez már magában is erősen figyelemfelkeltő dolog, hiszen a szent tan, szinte minden szóba kerülő személyt bemutat, mégpedig a származása ágán. Elvétve akad oly szereplő, akinél nincs származási vonal említve és a későbbiekben legalábbis az egyik esetében csattanós a finálé. Ez a "legalábbis az egyik eset" pont: Melki Cedek (nevének jelentése: Igazság Királya), aki Ávrámmal találkozik, és Ő az akiről kiderül, hogy Ő személyesen Jézus volt. Éli megjelenése ezzel veszi kezdetét:
1Királyok 17,1-24
„És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik. És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott. Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik. És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott. És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által. És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott. Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat? És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté. Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd? És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé! És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede. És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad! És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.”
Azért azt még tisztázzuk, hogy nem a vezeték neve az hogy Tesbites, hanem az életterére utal nevezetesen: a Tishbi-ből való Éli. Tehát, az imént olvasott történet, Éli belépője. Róla ez által semmit sem tudunk meg, leszámítva azt, hogy az Úr prófétája ő. Érdemes megfigyelni azonban, hogy mikor jelenik meg. Nos, az időpont arra datálódik, mikor Yisráél a vezetői miatt, egyre távolabb kerül az Istentől, hivatalosan is elfogadásra kerül a bálványimádat és ekkor jött el Elijahu, hogy a népet, visszafordítsa a Mózesi rendelésekhez és az Istennek tett fogadalmaik megtartásához.
Józsué könyve 1,16-18
„Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!”
A nép ugyanis a Jordánon való átkelés előtt megfogadta, hogy mindenben hallgat az Isten szavára és megtartja az Isten rendeléseit, parancsolatait. Nos, Éli meg pont azért jött, mert a nép elfeledkezett erről az ígéretről. Éli küldetése két felvonásban történt, a szent tan bizonysága szerint. Az első küldetésének a végére figyeljünk:
2Királyok 2,1-14
„És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé: Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba: A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.”
Hogy ez miért érdekes? Nos, a bevonulás az ígéret földjére, így történt: Jordán, Yerikó, Béth Él és Aj egyszerre és Gilgál. Tehát Éli, pontosan a bevonulás útján tér vissza a Jordánhoz. Ez azért érdekes, mert Éli szolgálatának második felvonása pont itt kezdődik, tehát ahol elragadtatott, oda érkezett vissza.
Máté evangéliuma 3,1-6
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.”
Tehát bár látjuk, hogy Éli ott jelent meg ahonnan elragadtatott és ott folytatja a szolgálatát ahol felfüggesztésre került, de közben lett azonban egy érdekes fordulat. Az előzőekben és ez nem csak Élire vonatkozik, hanem minden prófétára is: a próféták mentek a néphez, momentán azonban a nép keresi meg a prófétát. Ez számunkra azt jelenti, hogy az Isten irgalma nem mindenkié, hanem csak azoké, akik akarják azt. De most kanyarodjunk vissza a bemerítőhöz:
Máté evangéliuma 3,5-6
„Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.”
Vajon miért tettek ezek vallást a bűneikről? Nos látjuk, hogy a bemerítő, az Isten országának, azaz az Isten uralmának közeledtét jelezte. Tudták azok, akikhez szólt, hogy az Isten elé bűnös nem mehet, mert az Isten nem huny szemet a bűn felett. Emlékeztek még a történet figyelmeztetésére:
2Mózes 19,21-25
„És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.”
Nyilvánvaló, hiszen az előzőekben is olvashatjuk, a bűn miatt nem mehettek az Isten elé. A bemerítőnél a nép tudta tehát ezt, ezért a Bemerítő (alias Éli) szolgálatának folyományaként, egyszer: bűntudatra ébredtek, majd a bűntudat, bűnbánatra vezette őket (nyilván az Isten törvényei által ismerték fel a bűneiket). Erről az állapotról így ír Pál:
2Korinthusi levél 7,8-10
„Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”
Na ezek az emberek, akiket bemerített végül a bemerítő, az Isten szerint szomorodtak meg. Voltak azonban, akiket nem merített be és ezen apropóból kiindulóan, oly ostobaság gyakorlatát kezdték művelni, hogy nem, vagy csak „bizonyos vizsgálatok” eredményének függvényében merítenek be. Nyilván írva van, hogy miért nem merítette be azokat, akiket nem merített be. Induljunk el abból, hogy azokat merítette be, akik bűnbánatra jutottak. Tehát azokat nem merítette be, akik önigazultak voltak. Minden emberi hablatyolástól függetlenül kijelenthetjük: akik egyéb ok miatt nem merítik be azokat, akik be szeretnének meritkezni, engedetlenek Jézusnak! Megmondatott:
Máté evangéliuma 28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Illetve az is megmondatott:
János evangéliuma 17,17-20
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...”
Tehát láthatjuk Testvérek, hogy az úgynevezett újszövetségi írások, semmi újat nem tartalmaznak, hanem csak a "régit" az "eredetit" elevenítik, magyarázzák. Azt mondja a Példabeszédek könyve:
Példabeszédek 16,17-18
„Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.”
Megtérés! Visszatérés Istenhez!
Ézsaiás könyve 55,1-13
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.”
Isten ma is, akárcsak régen, megtérésre hívja az övéit. Hozzá való megtérésre. Keresi azokat, akik eltávolodtak tőle. Egykor az első ember esetében hangzott el egy kérdés és azóta visszhangzik az idők végtelenében:
1Mózes 3,9
„Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?”
Ma is keresi az Örökkévaló azokat, akik eltévelyedtek, eltávolodtak Tőle. Ma még van vissza út. Azonban már nincs látható akadálya annak, hogy bekövetkezzen egy prófécia, ami még (?!) beteljesedésre vár. Ez a prófécia valójában, csupán egy mondat, egy pecsét.
Jelenések könyve 22,11-14
„A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”
Éli itt van.
{flike}