Az ítélkezésről

Az ítélkezésről 

Lukács evangéliuma 6,20-42
„Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek. Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é? Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.”
 

Áldott testvérek, a mai alkalommal ezen fejezet tanításán induljunk el és lássuk meg mennyire más az amit Jézus tanít, ahhoz képest, amit a hívők közösségén belül sokan gyakorolnak. Mindenekelőtt a 36-37-es igeszakaszt figyeljük meg: 

„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik...” 

Az ítélkezés témaköre, roppant kényes kérdés. Kényes azért, mert ha a dolgok mélyére ásunk, kiderülhet, hogy az igazságban, minden az ellenkezőjére fordul. Törvénykezőnek nevezik azokat a hívőket, akik az Isten igazságát emelik fel, az Istennek való engedelmességet és odaszánást hirdetik. Hiszen ők azok, akik az Isten tanítását, rendelkezéseit, „törvényét” hirdetik. De érdekes megfigyelni, hogy azok, akik így és ezek által vannak megbélyegezve, tehát: megítélve, ők azok, akik valójában nem ítélnek senkit. Nem bántanak másokat, nem is ártanak másoknak, nem törvénykeznek mások felett, tehát: nem ítélnek senkit. Ezzel szemben azok, akik a „szeretetről” beszélnek, mennyire lendületesen bélyegeznek, gyűlölködnek, rágalmaznak, ítélnek másokat, legfőként és elsősorban az előbbieket. Azok számára, akik az Isten törvényét, tehát a tanításait és rendeléseit, tehát az Isten igéjét tartják a kizárólagos útnak, azok tanácsolnak másokat, de nem fenyegetnek. Esetenként tanítanak, de nem uralkodnak másokon. Tehát gyakorolják a „kegyes életet” és mindjárt meglátjuk, miért pont ezzel váltják ki másokból az ellenszenvet. Mindenekelőtt lássuk meg, hogy azok, akik számára az Isten szava a kizárólagos út, a mérőzsinór, amiről Pál is szólt: 

2Korinthusbeliekhez írt levél 10,1-18
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek. A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk. Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent; Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány. Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is. Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk. Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával. A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen. Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.”
 

Nos, ezzel a mintegy: más értékrenddel, tükröt tartanak akaratlanul is azok felé, akik nem ezzel az értékrenddel élnek. Bár valahol ezek a mások, tudják a lelkük mélyén hogy nem helyesen élnek, mégsem korrigálják az utjaikat, gondolkodásukat, hanem inkább az általuk törvénykezőknek ítélt látásmód megsemmisítésére törekednek aktív vagy éppen passzív módon. Éspedig azért, mert úgy gondolják: ha megszűnik a kontrasztot adó élet hirdetése, akkor az általuk hirdetett dolog marad egyben a kizárólagos is. Ez valójában nem lebecsülendő törekvés és legfőként: ez nem emberi bölcsesség! Hiszen való igaz: ha nincs világosság, akkor nincs sötétség sem; ha nincs jó, akkor nincs rossz sem; ha nincs igazság, akkor nincs hazugság sem. Ha nincs Istennek tanításának való engedelem, akkor nincs engedetlenség sem. Ez a törekvés, mint arra utaltam is: nem embertől származik. Tehát ezt tudatosan vagy tudattalanul, pont erre törekednek sokan, aktív vagy passzív módon. Tehát vagy hangzatosan, hirdetve álalázattal: „nincs tökéletes ember, nem lehet Istennek tanítását betölteni...” (mondják ők, mintha már megpróbálták volna). Meg sem gondolva, hogy ezzel a kijelentéssel Istent teszik hiteltelenné (nos, legalábbis megpróbálják hazuggá tenni). Hiszen maga Isten mondja: 

Ezekiél könyve 36,24-27
„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”
 

De mit is hirdet ebben az Isten? Nos, elsőként és lepődjünk meg ezen: 

„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.” 

Ez nem más, mint az Úr Páskája, hiszen: „megszabadítalak titeket” és „megtisztítalak benneteket”. Nos, hogy ez végbe mehessen úgy, hogy az Isten igazsága győzedelmeskedhessen, ehhez van szükség a Szabadítóra, akit héberül így mondunk: Yessua (görögül: Jézus), az Ő tökéletes engesztelésére! Hiszen nem a gonoszságaink ellenére mond tisztának az Isten, hanem a Messiásban fel és megszabadult élet által! Ezért mondjuk: 

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
 

Vagy még érthetőbben: 

2Korinthusbeliekhez írt levél 5,1-21
„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. (Mert hitben járunk, nem látásban); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.”
 

Tehát a Jézus vére bűnbocsánatot szerez azok számára, akik a továbbiakban elhagyják a maguk életét azért, hogy ezután Jézus életét éljék, aki mindig mindenben engedelmes volt az Istennek. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez lehetetlen, legalább a hitelesség kedvéért tegyen egy próbát. Miért mondja azt, hogy lehetetlen, ha meg sem próbálta? Ráadásul: ha valóban Jézus él benne. Nos, tehát azt állítja, hogy Jézus sem tudja ezt megtenni? Vagy azt tagadja, hogy Jézus valójában nem is él benne? Hallom a következő kérdést már: „te így élsz?” És a válaszom: „mi közöd hozzá?” Mit használ az neked, ha igen vagy az, ha nem? A te büntetésed nem lesz attól enyhébb, ha én elbukok! És mit használ az neked, ha én üdvre jutok? Ne velem foglalkozz! Te kövesd az Urat! És vannak, akik csak hallgatással, tehát passzívan viseltetnek az igazság ellen.    Amikor szólniuk kellene az igazságtalanság ellen, hallgatnak. Az Isten szava az igazság! Minden, ami az Isten szavával ellenkezik, az az igazságtalanság. De nem csupán az ellentmondás, hanem az is igazságtalanság, ha valamit az Isten igazságából elvesznek, vagy éppen ahhoz hozzátesznek. Ezért mondja az Isten: 

V. Mózes 4,1-2
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.”
 

Illetve: 

V. Mózes 12,32
„Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”
 

Tehát azok, akik nem e szabály által élnek, megvetik és gyűlölik azokat, akik számára ez az állapot az elérendő cél, hiszen Jézus erre nevel, ezt tanítja a maga példáján. Erről szól a prófécia is, miszerint: 

Mikeás könyve 7,1-11
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát. De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár. Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!”
 

A 11-es verssel kapcsolatban: sajnos akik beszélnek, nem mindig értik azt amiről beszélnek. Az Isten, a hozzá vezető út gyanánt adott tanításokat, szabályokat, amik által Őhozzá juthatnak azok, akik Őt szeretik. Ha élünk ezzel a „lehetőséggel”, akkor kizárólagos útról beszélünk, mégpedig két okból: 

1.)    Kizárólagos, mert nincs semmi más mód, ami kiválthatja az Isten tetszését.

2.)    Út, mert nem egy egyszeri megvalláson múlik, hanem egy állandósult folyamatról szól. 

Azonban ha nem ezek szerint él valaki, akkor az Isten szava törvény, mert megkerülhetetlen, elmúlhatatlan és felülírhatatlan! Tehát amikor törvényről beszélünk, akkor nagy általánosságban arról van szó, ha valaki az Isten tanítása ellenére tesz, tehát ekkor elmarasztalásról van szó. Amikor pedig a Mikeás 7,11 azt mondja: 

„Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!” 

Akkor arról beszél, hogy azok, akik a „falakon” belül lévők, tehát az elszenteltek nincsenek az elmarasztaló hatály alatt, de nem azért, mert rájuk nem vonatkozik az Isten igazsága, hanem azért, mert az Úrnak szentelt élet által, amit Jézus tökéletes áldozata, és a bennük való feltámadása tesz lehetővé, nem élnek engedetlenségben! De pont itt van előzetesként jelezve, hogy ezzel az elszentelt, elválasztott, egyszer s mind: kontrasztot adó élettel, bizony sok ellenséget is szereznek maguknak. 

„A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.” 

Jézus Önmagáról, Önmagával kapcsolatban, pont erről beszél: 

Máté evangéliuma 10,32-42
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.”
 

A 42-es vers értelme pedig pont a Messiás főpapi, mint Melki Cedek-i (Igazság Királya) imájában van elrejtve, éspedig: 

János evangéliuma 17,17-20
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem.”
 

És e dolog miatt mondta Pál: 

Korinthusbeliekhez írt I. levél 4,1-21
„Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?”
 

A 21-es versben pedig bár sokak számára nem nyilvánvaló, ezért is mondom el: nem a testi fenyítéssel fenyeget Pál, hanem a szájának vesszejéről szól, mint az igazság kimondásáról! Most ezek után, hogy látjuk, hogy az igazságban minden más, mint ahogyan mi látni véljük, és ha van még valaki, aki ítélkezne ezek után is, lássuk Jézus figyelmeztetését: 

János evangéliuma 7,24               
„Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”
 

A mostani értelembe vett ítélkezés, valójában az egoizmus megnyilvánulása. Minden esetben arról van szó, hogy: „jobban és igazabbul gondolkodok, jobban igazabbul élek, jobb és igazabb vagyok, ezzel szemben te...”

Jézus pedig azt mondja: ne ez alapján, hanem igaz ítélettel, azaz, ne magadhoz viszonyíts és a viszonyítást ne más embertől eredeztesd, hanem csak az Istentől! Nos, ehhez egy rendkívül fontos dologra van szükség, ez pedig nem más, mint az igazság ismerete! Ugye nyilvánvaló, hogy aki nem ismeri az igazságot, az nem is hozhat igaz ítéletet. Viszont aki ismeri az igazságot, az meg tartózkodik az ítélkezéstől. Aki ismeri az igazságot, az tudja, hogy Isten irgalma, Jézus bocsánata és a Szentlélek vezetése nélkül nem lenne esélye sem az ítéletben. Na mármost ha ez így van, akkor ez nem az Ő igazsága, hiszen nem a természetéből fakad, hanem csak akkor és addig az Ő igazsága, amikor és amíg engedelemben követi az Isten vezetését, tehát szüksége van az Isten vezetésére, tanácsolására. De mi van akkor, ha az Isten másra vonatkozóan nem köti ennek az orrára az igazságot? Mi alapja van/lehet akkor az ítélkezésnek? Ezért mondta Jézus Péternek: 

János evangéliuma 21,20-22
„Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!”
 

Ezzel pedig azt mondja ma neked és nekem: ne mással foglakozz! Te kövess engem! Az egyik megítéli a másikat, mert másik gyülekezethez tartozik, vagy másik gyülekezetbe megy, az egyik megítéli a másikat, mert nem a szerinte követendő módon gondolkodik, az egyik megítéli a másikat, mert az a másik, az Isten szavát tartja mindenekfelett. Az egyik megítéli a másikat, mert az Istennek való engedelmességet hirdeti, a bagoly megítéli a verebet, mert annak nagy a feje. 

Példabeszédek 11,17
„Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.”
 

Hogy ezt megértsük, Jézus tanításához kell folyamodnunk. 

Máté evangéliuma 7,7-12
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
 

Jézusnak ez a tanítása, a tökéletességre való jutása előtt hangzott el. A tökéletességre való jutása után ez annyiban módosult a 12-es versre vonatkozóan csupán, hogy amit szeretnél magadnak az Istentől, azt cselekedd másokkal! Ezt tanítja Pál is: 

Galátzia levél 6,7-8
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.”
 

Ebben az értelemben, a kegyesek nem attól kegyesek, hogy „bőven akarnak aratni az Isten kegyelméből”, mint akik visszaélnek az Isten béketűrésével, hanem attól kegyesek ők, hogy ezt gyakorolják másokkal! Mert aki a kegyelmet veti, az a kegyelmet aratja is. Ezért mondja az apostol: 

Jakab levél 2,13
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”
 

És Jakov pont a Példabeszédek 11,17-ről beszélt. Azt mondja Pál: 

Római levél 12,21
„Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”
 

Jézus pedig ezt: 

Máté evangéliuma 19,16-21
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”
 

Tehát ma, amikor rossznak és bolondnak mondják azokat, akik az Isten igazságára alapoznak (Isten igéje az igazság...), ne győzessünk le a hazugságtól azzal, hogy a magunk kedvéért elhazudjuk az Isten igazságát, hanem az Isten igazságát élve győzzük le a hazugságot. Isten igéje tehát az igazság! És a Máté 19. fejezetében nem azt olvastuk, hogy az Isten parancsolatainak betöltése helyett adja el a vagyonát, hanem azt mondta: 

„Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” 

És ha (de csak ez után!!!) tökéletességre vágyik, akkor menjen ki ebből a világból, mint Ábrahám. Testvérek, legyünk mindig következetesek az igében! Jézus azt mondta ennek az ifjúnak, hogy ha Isten előtt élő akar lenni, akkor tartsa meg a parancsolatokat. De minthogy ez az ifjú, Jézust nevezte meg ravjául (mesteréül) és tőle kért tanácsot, amit meg is adott neki pluszban Jézus, de ennek ő már nem engedelmeskedett. Nos, ugye ezért mondta Jézus: 

Máté evangéliuma 19,23-24
„Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
 

Ám ez utóbbi parancsolat, csak annak az ifjúnak szólt, és csak pluszként. Az első tanács az volt, hogy: „tartsd meg a parancsolatokat!” És a tévedések eloszlatása miatt, pontosan felmutatta az Isten rendeléseit. Ezt nagyon fontos megérteni! Tehát ezek után már értjük is Pál szavait, amikor azt mondja: a gonoszt jóval győzd le! Vagyis az által győzd le a gonoszt, hogy az Istennek engedelmeskedsz! És ez mindenre is vonatkozik! És most egy vártalan fordulattal: 

Máté evangéliuma 13,34-52
„Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.”
 

Ót és újat az éléstárból. Vannak, akik esküsznek arra, hogy itt a borról van szó, megint mások pedig arra, hogy a kolbászról, vagy sonkáról. Pedig nem ezekről beszél Jézus. A mai korban beszélünk egyszer ó és új szövetségi időkről. Sajnos a legismertebb nézet szerint az újszövetségi időkben, tehát a jelen korban, nem kell az Isten rendeleteivel foglalkozni, mert azok már elavultak. Mondják ezt arra az igére hivatkozva, mely a zsidókhoz írt levélben található: 

Zsidókhoz írt levél 8,13
„Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.”
 

Ezt teszi ugyanis a szelektív olvasás. Ez a fejezet nem ezt az egy igeverset tartalmazza, ugyanis ha vennék a fáradságot azok, akik így gondolkodnak, akkor látnák is, hogy a szövetségben való részvételről van szó, és a papságra, ezen belül az áldozati rendelésekre vonatkozik. Ám az Isten rendeléseiről más következtetésre jut, hiszen az újszövetség új formájáról beszél, amikor is az Isten tanításait, rendeléseit, már nem elegendő külső hivatkozásként kezelni, hanem az újszövetség idején az Isten azt az életünk alapjává teszi! Most tessék mondogatni, hogy: „újjászülettem, újjászülettem… Hiszen a Jeremiási próféciáról szól, miszerint: 

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
 

Tessék figyelni a fontossági sorrendet, amit Isten állított fel: a törvényét az ő szívükbe és elméjükbe írja... Igen! Ugyanazt a törvényt. Megismerik az igazságot azok, akik befogadják az igét. És ezeknek az Isten megbocsát. Tehát akkor miről beszél Jézus az „ó” és „új” vonzatában? Nos, azt olvassuk erről: 

III. Mózes 26,1-12
„Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr. Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezeret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerősítem veletek. És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit kell kihordanotok. És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.”
 

Tehát a 10-es vers: 

„És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit kell kihordanotok.”  

És értjük is, hogy minden amit az Isten ad, örök és maradandó! Semmi nem múlik el. Ezt adja az Isten az Övéinek, akik Őbenne tökéletességre jutnak, és akikhez/akikről Jézus is beszélt a Máté 13. fejezetében. És most vissza az értés kedvéért a gazdag ifjúhoz. A gazdag ifjúnak is először az „ó”-t, a „régit”, az eleve hirdetettet kell felmutatni (tehát az Isten rendeléseit!), azután, ámde erre felépítve a személyére szólót.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás