Embertárs vagy felebarát?

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2015. december 19. Találatok: 3413

Embertárs vagy felebarát?

1Mózes 20,1-7
„És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát. De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van. Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó...”

Áldott testvérek. E mai alkalommal beszéljünk egy rendkívül fontos dologról, ami a hitünk felmutatása is egyben a próbák alatt, és mint minden másban is, ebben is tanítónk és hitbéli elődünk kell legyen Ábrahám. Nézzük a történet eme irányultságát:

„Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó...”

Ábrahámtól ugye elvették a feleségét és ez nem kis fájdalom egy férj számára. Ábrahám nem gerjedt haragra, nem kérte Isten ítéletét Avi Melech-ellen. Ávrámnak volt egy feladata Istentől, és ehhez a feladathoz szükség volt a feleségére is. Isten ezért úgy tűnik Ávrám kérése nélkül is ítélkezett Avi Melech és háza népe felől, és éppen Ávrám kérése miatt tartóztatta magát az Örökkévaló.

„Ő imádkozik érted-és te élsz...”

Ha belegondolunk, hogy ez ma mennyire nem így van a hívői körökben és mielőtt tovább mennénk gyorsan meg kell vallanom: ezen a területen, nekem is nagy hiányosságaim mutatkoznak. (eddig) Ezen világ jelen állapota már hihetetlen sötét. A gonoszság, eddig nem látott méreteket ért el és ebben kontrasztot adó lámpásként kellene a hívőknek világítaniuk, de valljuk be: jó, ha pislákolunk. Ezen világ kedvenc idő töltése: bosszantani a hívőket. És a hívők ezekben a bosszantásokban vajon Ábrahám hitét és cselekedeteit követik vagy valami egyebet? Sajnos sok esetben, egyfajta önvédelmi mechanizmust indítanak be a hívők és nem éppen Ábrahám útmutatása szerint. Volna éppen hova fejlődnünk ezekben a dolgokban. Nézzétek: évek óta gyilkolják különböző országokban a testvéreinket, és amikor már a híradások is ezekről szóltak, voltak hetenként imádkozások értük, de ennyi. Azóta semmi. Amerikában bebörtönöztek egy testvérünket, mert nem volt hajlandó össze adni egy meleg párt és a bírói döntés fejében: csak akkor hagyhatja el a börtönt, ha megtagadva a hitét: hajlandó lesz elismerni a melegek jogait. És a hívek mit tesznek? Várják az Amerikából érkező önjelölt prófétákat, tanítókat, pásztorokat. Az ottani hívek mit tesznek ez ellen? Miért nem tiltakoznak az Istentelen kötelezvények ellen? Miért az Isten örök törvénye ellen és miért nem ez Istentelen törvények ellen megy a lázadás? Az iszlám országokból megszámlálhatatlan tömegekben érkeznek a menekültek. (Be kell lássam, ennél egyszerűbben és gyorsabban az iszlám nem terjedhetne el a világon.) De itt és most: biztosak lehetünk abban, hogy ez a cél? Biztos, hogy az iszlám terjedése a valódi célja ezen áradatnak? És ha nem? A menekültek befogadása a nyomorultak megsegítése az éhezők etetése. Ez nem lenne hívői kötelem? Most még nem tudhatjuk, hogy ebből mi lesz, de ha nem Istenben bízunk, hanem egy önvédelmi mechanizmus szerint kell gondolkodnunk, akkor az Istenbe vetett hitünk nem ér semmit! Ráadásul e világ nem örök, hanem nagyon is véges! És ennek a vége immár elközelgett. Nekünk az lenne a feladatunk tehát, hogy védjük, ha kell az Isten ellen is azt, ami a mienk? Szóval nézzük Ávrám irányadó hitét: Ávrám imádkozott azért és azokért, akik neki bosszúságot és kárt okoztak. Jézus mondja:

Máté Evangyélioma 5,1-12
„Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.”

Ezekhez képest mi? Bennünk fel ismerhetőek a próféták jegyei? De nem azokról a jegyekről beszélek, amikor valaki az eljövendő dolgokról beszél, hanem azokról a jegyekről, amiket Jézus emel ki háborúságban, béketűrő, rosszért jóval fizető, önmagukért bosszút nem állók, támadásokban szelídek. Testvérek e dolgokra Pál is figyelmeztet bennünket több esetben is:

Rómabeliekhez írt levél 12,1-21
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

És elárul nekünk egy rendkívül nagy titkot, amit a világiak nem tudhatnak meg, de mielőttünk ismert kell hogy legyen:

Efézusi levél 6,10-18
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...”

A Titok tehát:

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.”

Mert ha ezt az igazságot az eszünkbe véssük, segíthet, hogy ne tegyünk a törvény ellen! Jézus mondja:

Máté 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Két főparancsolat, mint a két kőtábla. Az első:

5Mózes 6,1-5
„Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”

A második pedig:

3Mózes 19,9-18
„Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját. És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Avagy:

Máté 5,14-26
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.”

Most kellene tisztáznunk: ki az én felebarátom? Nos, ezt nem is annyira nehéz definiálni. A barátsághoz két fél kell ugyebár. (Barátság = jó akarat, jó indulat!) A felebarátság jelentése tehát: részemről jó akarója vagyok azoknak is, akik nem viszonozzák a feléjük irányult: jó akaratom, jó indulatomat. Tehát: Isten minden teremtett lénye a felebarátom! Ugyanis, Isten senkit nem teremtett veszedelemre! Isten az általa teremtett lényeket és dolgokat: jóra teremtette! (Más kérdés, hogy a gonosz munkásságának révén: mivé lettek?) De testvérek, a képlet: én miben vagyok jelen? (Mindenki magának válaszoljon.) Az igazság eszközévé lettem? Vagy maradtam a gonoszság eszköze és marionettje? Mely szituációra mily reakcióim vannak? Önmagát senki sem csaphatja be. Most még ítélkezhetünk önmagunk felett is, és ha kel korrigálhatunk. Ha Isten ítél majd minket az ítélőszékben ülve már nem lesz korrekciós lehetőség!

2Kor.5,6-10
„Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. (Mert hitben járunk, nem látásban); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

Jézus mondja:

Máté 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Azaz: Nem feletek meg a „második nagy parancsolat” kritériumának! Yakov mondja:

Jak 2,10
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.”

Hiszen, ugyanaz az Isten parancsolta mindkettőt! Nem az Istentelenségét, gonoszságát, Isten iránt való engedetlenségét kell szeretnünk a másikban, hanem azt a tényt, hogy őt is Isten teremtette! (És ezt tisztelnünk kell mindenkiben!) Teljessé lenni szeretetben. Hogyan? Mit jelent ez? Amikor felül tudok emelkedni az engem ért sérelmeken és jó akarója tudok lenni azoknak, akik nekem sérelmeket okoznak. (Pont mint Isten!) Hiszen, ahogy Jézus mondja:

Máté 5,38-48
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

És Jézus köszöntötte és beszélgetett a vámszedőkkel is, a paráznákkal is, a bűnösökkel is, de nem azért, hogy legalizálja a bűneiket, hanem azért, hogy a jó által, legyőzze bennük a gonoszt, így elfordítva őket a bűnöktől igazságra vezethesse őket. Ha valaki szereti az Istent, az Isten iránt való igaz szeretet, minden Isten által teremtett dologra kivetül! (Akkor is, ha nincs viszonzás!) Van egy nézet, miszerint, azért kell jót cselekedni a rossz akarómmal, hogy a büntetését többszörisítsem. Aki így gondolkodik, gondolja át. Isten azért volt jó hozzám és azért hívott engem megtérésre, hogy a Gehinnom legmélyére taszítson? Azért emelt fel, hogy nagyobbat eshessem? Van az ige, aminek értelmezésén sokan elcsúsztak:

Róma 12,20
„Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.”

Ez van, ha az Igeverset kiragadjuk a maga szövegkörnyezetéből...

És ha ezt a fejezetet, vissza helyezzük az eredeti környezetébe, azaz a Szentírásba és együtt értelmezzük, akkor azt látjuk, hogy a jó cselekedetek által kell legyőzni a bűnt, de ha a bűnös továbbra is a bűnt preferálja, akkor az érte tett javítási kísérletek átokká lesznek ellene! De nem azért teszek vele jót, hogy a bűneit sokasítsam, hanem azért, hogy megnyerhessem őt Istennek! Tehát a jelszó, amit Ávrám is felmutatott: amit szeretnék magamnak Istentől, azt adom mindenkinek! Mert: amit vet az ember, azt aratja!

{flike}

felebarát

Nyomtatás