Feltételes szövetség

A mai kor egyháza főként azt hiszi és tanítja, hogy Jézus által immáron nincs feltételes szövetség, hanem feltétel nélküli, miszerint Isten adja mindenkinek az üdvösség lehetőségét, nekünk csupán azt el kell fogadnunk. Így számukra a hívővé váláshoz csupán elég elfogadni Jézus kegyelmét, megvallani Őt szájjal Uruknak, és ettől a ponttól már Isten gyermekeinek hiszik magukat. Mekkora tévedés!

Jézus sokszor beszélt a vele köthető szövetségről, és bizony annak feltételei vannak. A mai napon ezek közül fogunk néhányat érinteni, amely által megláthatjuk, hogy ahhoz, hogy valaki Isten gyermekévé válhasson, annak több kritériumnak is meg kell felelnie. Kezdjük először is Jézus kérdésével:

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

Csak azok mondhatják Jézust uruknak, akik cselekszik is akaratát. Nézzük meg, hogy milyen büntetést kap az, aki nem cselekszi Jézus akaratát:

Lukács evangéliuma 12,42-46
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.”

Röviden nézzünk utána annak, hogy mit jelent a kettévágatás:

Jeremiás könyve 34,18-20
„És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”

Tehát a szövetségszegés büntetése. Ezért is olvashatjuk azt, hogy Júdás is elhasadt középen (Ap. Csel. 1,18), ugyanis felbontotta Jézussal kötött szövetségét. Akkor már csak azt kellene megtudnunk, hogy mi Jézus akarata, hogy azt betöltve ne járjunk a kettévágatottak, azaz a szövetségszegők sorsára.

János evangéliuma 15,8-16
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

Ha megtartjuk a parancsolatait, akkor megmaradunk a szeretetében, máskülönben nem! Jézus barátai vagyunk, ha azokat cselekedjük, amiket parancsolt nekünk, máskülönben nem! Arra rendelt minket, hogy gyümölcsöt teremjünk! Talán elhanyagolható lenne a gyümölcstermés? Nézzük meg:

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Ha nincs gyümölcs, akkor nincs élet sem. Akkor mégis hogyan mondhatják azt, hogy a cselekedetek nem számítanak, azaz a gyümölcstermés nem üdvösségfontosságú? De mik ezek a gyümölcsök, amelyek annyira szükségesek, hogy azok hiánya miatt szövetségszegőknek bizonyulunk? Mi Isten szántóföldje vagyunk (1Kor. 3,9), amelyet Isten megművel, amit bevet, amire esőt ad, és ennek következtében meghozzuk a termést! Nem tövist és bogácsot kell teremnünk, hanem gyümölcsöt. Isten ígérete az, hogy az ige, ami szájából kimegy, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi mindazt, amiért küldötte.

Ézsaiás könyve 55,6-13
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.”

Keressük az Urat, amíg megtalálható! Hogyan kell keresnünk? Így olvastuk:

„Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”

Tehát a bűn elhagyásával! Továbbá hogy lehetséges az, egyáltalán mit jelent az, hogy nem tér vissza üresen Isten szava? Ez csak úgy lehetséges az, hogy csakis azoknak küldetik, akik befogadják azt, olyanokhoz nem küldetik, akik megvetik és kigúnyolják. Akikhez viszont küldetik, azok gyümölcstermőek lesznek. Ezért nem szabad az Úr igéjéből semmit sem a földre hullatnunk, hanem meg kell cselekednünk. Máskülönben nem lesznek az Úrtól kijelentések, mert ami már a tudomásunkra jutott, azt kötelesek vagyunk megtenni.

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Ha tehát nem töltjük be azt, amire rendeltettünk, akkor az ízét vesztett só sorsára jutunk.

János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

Látjuk a feltételes szövetséget? Aki megtartja Jézus beszédeit, annál lakozik az Atya és Jézus! Nézzük meg az egyik legismertebb igeverset:

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Nem a világot üdvözíti, hanem azokat, akik e világban vannak, de hisznek Őbenne. Feltételes szövetség, aki ugyanis nem hisz Őbenne, annak örök élete sem lesz. A hit fogalmáról pedig nagyon sokat beszéltünk már, de röviden annyit róla, ha az igazi hit jó cselekedetekben gazdag. Ha pedig nincsenek Isten szerint való cselekedetek, akkor nem beszélhetünk Jézusba vetett hitről sem (Jak. 2. fejezet).

Olvassuk el a megbocsátás feltételes szövetségét:

Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”

Olvassuk el az utolsó verset újra:

„Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”

Ekképpen? Hogyan is cselekedett? Megkegyelmezett az adósának, de végül visszavonta a kegyelmét, mert az adósa nem volt kegyelmes. Ekképpen fog velünk is cselekedni, ha nem cselekszünk az akarata szerint. Mert mindannyian Isten adósai vagyunk, csak Ő az, aki elengedheti, azaz megbocsáthatja bűneinket. Ha mi mások irányában nem vagyunk megbocsátóak, akkor Isten sem lesz megbocsátó velünk, visszavonja a jót, amit határozott felőlünk.

Jeremiás könyve 18,1-10
„Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. És szóla az Úr nékem, mondván: Vajjon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amelylyel vele jót tenni akartam.”

Istent nem lehet becsapni, megvezetni, kijátszani, mindenkinek a cselekedete szerint fog megfizetni.

Máté evangéliuma 16,24-27
„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”

Összefoglalóként annyit, hogy a legfőbb gyümölcs az engedelmesség, hiszen ebben minden jó cselekedet, azaz gyümölcs megtalálható.

Jakab levele 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”

Végezetül:

3János levele 1,11
„Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.”

{flike}