Szenvedni az igazságért

Szenvedni az igazságért

A legtöbben nem is értik, hogy mit jelent szenvedni az igazságért, ugyanis sokféleképpen értelmezik az igazság fogalmát. A szenvedés nem hangzik örvendetesnek, de jelentősen hozzátartozik a keresztény élethez. Már aki komolyan gondolja az Isten követését! Mert aki valóban követni kívánja az igazi Jézust, az szenvedni is fog az igazságért. Először is nézzük meg, hogy mi az igazság:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

De hogyan lehet az ige által szenvedni? Úgy, hogy ha megtartjuk azt! Ugyanis e világban nyomorúsága van azoknak, akik Isten törvénye szerint élnek, mivel egyenesen szembe megy a világi értékrendnek. De nem csak a világi értékrendekkel nem tud azonosulni, hanem az általános keresztény értékrenddel sem! Hiszen széleskörű tanítások vannak, mindenki megtalálhatja a kedvenc irányzatát, mert van, ahol a teljes testi egészséget hirdetik, vagy az anyagi gazdagságot, máshol túlszellemesített megnyilvánulásokat gyakorolják, de ezekben az az egység, hogy ellent mond az ige tanításának. Aki pedig ezeknek ellentmond, az megtapasztalhatja az úgynevezett „testvérharcot”. De előre figyelmeztetett minket Jézus erre, hogy nem csupán a hitetlen emberektől, de sokkalta inkább az úgynevezett „testvérektől” tapasztalhatjuk az igazi ellenállást.

János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”

Ugye egyértelmű, hogy kik akarnak Istennek kedves dolgokat cselekedni, természetesen a hívek és nem a hitetlenek. A cselekedetük indokát is tudatja velünk Jézus:

„És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”

Ma hányan vallják Jézus nevét, de mégsem ismerik Őt! Ahány felekezet, annyi bálványimádat, nincs az igazságban való egység, csak a lázadásban! Mert igenis lázadnak, méghozzá Isten igéje ellen. Mert nem rendelik magukat engedelmességre, hanem közösen átok alá teszik magukat az által, hogy egymással megállapodva és beletörődve, nem rendelik magukat alá Isten beszédének, aki pedig ennek ellenáll, azt kitagadják a testvériségből. De ez nem tömeges üdvözülést, hanem tömeges kárhozatot hoz magával. Hallani sem akarnak semmilyen szenvedésről, ők boldogok akarnak lenni! Pedig bármennyire is furán hangzik, azok a boldogok, akik szenvedni tudnak az igazságért!

Apostolok Csel. 5,25-42
„Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket. Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.”

Igazságtalanul szenvedni! Mi ebben az öröm? Elsősorban az, hogy ez a hovatartozásunk jele és egyben a záloga is. Ezért örültek az apostolok, mert tudták, hogy jó helyen vannak, beteljesült rajtuk Jézus eme beszéde. Másodsorban pedig az, hogy az igazságtalanul szenvedés jutalmat hoz magával. Hiszen ez is törvényszerűség; ahogyan a bűnnek megvan a következménye (büntetése), azonképpen az igazságtalanul szenvedésnek is a jutalma, hogy Isten igazsága mindig és minden esetben megálljon.

Az apostolok tanítanak minket a szenvedésről, és méghozzá nem erőtlenül, hiszen ő maguk gyakorta részesei voltak ennek.

1Péter levele 4,12-19
„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”

Nagyon beszédes ez a néhány igevers, nézzük meg most csak az utolsó verset. Újra olvassuk el:

„Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”

Szokták azt nagyon sokan mondani, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy a benne hívő szenvedjen, ugyanis nem tudják összeegyeztetni Isten szeretetét a szenvedéssel. Majd ha megértik, hogy a testük kívánságai akadálya a lelki épülésüknek, akkor megláthatják Isten valódi szeretetét, aki szenvedésre adja a testet, hogy a lélek engedelmeskedjen. Ahogyan Pétertől is olvastuk, Isten akaratában lehet, hogy szenvedjünk, de ebben a szenvedésben is ajánlani kell neki a lelkünket. Hogyan? Dicsivel, imával, közös programokkal, ígéretekkel? Nem! Péter egyértelműen zárta a mondatát: „jót cselekedvén”.

Ha valaki felteszi magának, vagy másnak a kérdést, hogy mi volt Isten célja azzal, hogy megteremtett minket, akkor a választ egyértelműen Pálnál is elolvashatjuk:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Ne fáradjunk meg jót cselekedni, még ha szenvedéseken is megyünk keresztül.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás