Földműves iskola

Máté evangéliuma 25,14-46
„Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” 

Áldott testvérek, e mai alkalommal beszéljünk az Istentől kapott lehetőségekről, mint alapokról, melyekre építhetjük a hívő életünket. Ebben az is benne van, hogy csak az Istentől kapott alapra építhetünk, és így új értelmet is nyer Jézus mondása, amit olvashatunk: 

János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” 

Pláne ha tudjuk Jézus az Isten igéje! Így válik érthetővé Pál mondása, miszerint: 

1Korintusi levél 3,9-11
„Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” 

Tehát újra egyetlen rövid mondatban: csak az Istentől kapott alapra (igére) építhetünk és csak az Istentől kapott lehetőséggel. Hogy hogyan jutottunk a lehetőségekhez? Nos, a történetben szereplő „talentum” valójában nem valami kevés dolgot jelent, hanem akár egy élet megalapozására is elegendő összeget. 1 talentum = 3600 sekel. Ez súlymérték szerint: 34,2 kg ezüst. Akárhogy is vesszük, ez akkoriban nem volt lebecsülendő összeg. Elég remek lehetőségnek is nevezhető akár. Azt látjuk a történetben, hogy és elsősorban erre figyeljünk: 

„És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.” 

Tehát az „erejükhöz képest” osztotta ki a talentumokat, és nem adott utasításokat. Nem volt útmutatás nem volt megszabva, hogy mire használják fel ezeket. Az első szolga átvette a talentumot és megduplázta, azaz élt vele! A második is átvette a talentumot, ő is megduplázta azaz, ő is élt azzal. A harmadik csak átvette, de nem élt a lehetőséggel, azaz meddő maradt. A történet folytatása egy váratlan fordulattal, már az ítéletről szól. Vagy nem váratlan ez a fordulat? Hiszen ha így nézzük ezt a történetet, akkor a talentum, jelentheti a ránk bízott igét, hogy aki hallja az igét, és meg is cselekszi, azaz épít arra, az valójában az a kategória, akiket Jézus a továbbiakban így nevez: „Atyámnak áldottai” és így is „örökösök”. Miért? Mert megélték az igét! Mert az éhezőnek enni adtak; a szomjazót megitatták; a mezítelent öltöztették, azaz jó és igaz cselekedeteik lettek, az ige vezetése által. Ráadásul, és ami rendkívül fontos, egy kérdés az áldottaktól: Uram mikor? Ez egy rendkívül fontos kérdés, és mindjárt meglátjuk, miről árulkodik. Előbb azonban figyeljük meg, hogy az „átkozottak” is ugyanezt a kérdést teszik fel: „Uram mikor?” Az áldottak csoportja nem tudja, hogy mikor voltak ezek a jó cselekedeteik, az átkozottak csoportja meg nem tudja, mikor tehettek volna jót. Roppant kínos. Hogy ezt a kérdést, illetve ezt a jelenséget megérthessük, egy másik példázathoz kell fordulnunk. 

Márk evangéliuma 4,26-29
„És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett...” 

És mit nyer az aratással? Na, mit? Újabb magokat! Sok-sok magot, aminek egy részével lehet élni, más részét pedig újra el lehet vetni! Lehet vagy kell?! A jó hívő életet, a szentírásunk gyümölcsözőnek nevezi. A gyümölcsökről sokféle elképzelés létezik, de mi maradjunk az alapoknál, azaz annál a ténynél, amiben maga Isten határozza meg a gyümölcs fogalmát. 

1Mózes 1,11-12
„Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.” 

Tehát, az a gyümölcs, ami önmagában hordozza a magvát! Ebben az aspektusban ez, a lelkület által inspirált cselekedeteket jelenti. Így létezik tehát a jó és rossz gyümölcs, mi a jó gyümölcsökről beszéljünk. Ám ez azt is jelenti, ha az Istentől kapott mag, azaz az ige a szívünkben meggyökerezik, és az ige tanítása átmegy a gyakorlatba, azaz megéljük, az már a gyümölcsözést jelenti! Akikkel pedig kapcsolatba kerülünk, és részesednek ezekből a gyümölcsökből, azokban is automatikusan elvettetik a mag, hiszen ne feledjük a gyümölcs definícióját, magában hordozza a magját! Most nézzünk pár gyakori gyümölcsöt Pál tálalásában: 

Galátzia levél 5,22-23
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” 

Ezt egybevetve a Messiás által felsorolt „jó cselekedetekkel” nos, talán nem véletlen hogy egyezést találunk. Ugyanakkor, azt mondtam nemrég, hogy „az a gyümölcs, ami önmagában hordozza a magvát!” Ebben az aspektusban ez a lelkület által inspirált cselekedeteket jelenti. Így létezik tehát a jó és rossz gyümölcs. Tehát, minthogy van világias lelkület, és van az Istentől kapott lelkület. A világias lelkületet nevezzük testies/testi életnek, hiszen itt is az történik, hogy a testi motívumok inspirálják a cselekedeteket és ennek is megvannak a maga gyümölcsei. Pál beszéljen erről is: 

Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” 

A kezdő történetünkre utalva, nem is lettek az Isten országának örökösei, mert mehettek balkéz felé. És ami még fontos, pontosan ezek a testi „gyümölcsök” voltak az okai annak, hogy nem tudták mikor tehettek volna jót! Hiszen épp el voltak vakulva az irigységtől, versengéstől, haragtól, bálványimádástól stb. az áldottak csoportjába tartozókban az ige egy oly átalakítást végzett, ami eredményeként, számukra kézenfekvő és ösztönös lett, az ige általi cselekvés! Ezek azok, akik nemcsak „elfogadták” a lehetőséget az új életre, de lehetőséget látva abban, már itt ezen a földön is megakarták élni. Ők azok, akik megduplázták a kapott talentumukat. Az pedig aki, bár tudja, hogy mit kellene cselekedni, de nem cselekszi, ő az, aki elássa a talentumot. És itt van Isten hatalma és mindentudása, minthogy mindenkinek az „erejéhez képest” adja a lehetőségeket, neki meg is mondta „a váltók asztalára kellett volna tenned” hiszen ha ő/ők nem is élnek azzal, attól még másnak jól jöhet. Talán erre mondta Pál: 

Filippi levél 1,8-18
„Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására. Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangyéliomnak; Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt; És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét. Némelyek ugyan irígységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik; De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem. Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.” 

Ám ha ez így is van, arra talán nem árt figyelni, hogy az ige erről így szól: 

Máté evangéliuma 25,27
„El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.” 

Ezeknek nem ígér jót, csak arról szólt, hogy a „magáét kapta volna vissza nyereséggel!” Áldott testvérek, az eddigiekből azt is leszűrhetjük, hogy azok számára, akik nem csak befogadják az igét, de meg is élik, nos, azok számára az Isten törvénye nem a tiltások halmaza, hanem a gonoszságtól való szabadság menlevele! Ők nem azt nézik, ezt ezért kell, azt meg azért nem szabad, mert megtanulták az ige befogadása által ösztönösen a jót választani, és a gonoszt megvetni!

{flike}