Képmutatás

Jeremiás könyve 7,1-11
„Az ige, mely lett Jirmejáhúhoz az Örökkévalótól, mondván: Állj az Örökkévaló házának kapujába és hirdesd ott ezt az igét, és mondjad: halljátok az Örökkévaló igéjét mind a Jehúdabeliek, kik a kapukba jöttök, hogy leboruljatok az Örökkévaló előtt. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: javítsátok utaitokat és cselekedeteiteket, hogy lakoztathassalak benneteket e helyen. Ne bízzátok el magatokat hazug beszédek által, mondván: az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma azok! Mert ha javítva megjavítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha csakugyan igazságot tesztek ember és felebarátja között, jövevényt, árvát és özvegyet nem fosztogattok és ártatlan vért nem ontatok e helyen, és más istenek után nem jártok a ti bajotokra: akkor lakoztatlak benneteket e helyen, azon országban, melyet őseiteknek adtam öröktől fogva mindörökké. Íme, ti elbízzátok magatokat a hazug beszédek által, melyek nem használnak. Úgy-e lopni, ölni, házasságot törni, hazugul esküdni, és füstölögtetni a Báalnak és járni más istenek után, amelyeket nem ismertek: azután jöttök és álltok előttem e házban, mely nevemről neveztetik és azt mondjátok: mentve vagyunk, – azért, hogy megtegyétek mindez utálatosságokat. Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.”

Hiába több ezer évvel ezelőtt születtek ezek a mondatok, mégis erős párhuzamot láthatunk az akkori idők, és a mai kor között. Ahogyan olvastuk, elbízták magukat azzal a beszéddel, hogy az Örökkévaló temploma közöttük van. Noha földrajzilag ez így volt, mégsem volt elegendő ahhoz, hogy megmentse őket. A mai napon is ehhez hasonlóan bíztatják önmagukat sokan, mondva, hogy az Örökkévaló templomai vagyunk. De vajon ez megmenti majd őket? Nem gondolnám, hiszen ebben is igaz a mondás, hogy a tartalom a fontos és nem a külső.

Máté evangéliuma 23,25-26
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.”

Tehát minden arra mutat, azt sugallja, hogy érdemes lenne „valamelyest” ügyelni a tartalomra is. Tehát ahogyan olvastuk is a nyitó igerészünkben, az Örökkévaló felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekedeteiket jobbítsák meg, igazul tegyenek minden ügyben, és akkor fogják örökölni az ígéreteket. Ahogyan mi is! Ugyanis ez az évezredek alatt sem változott meg.

Haladjunk tovább és figyeljünk meg egy érdekes hozzáállást a hívektől. Bár azt gondolnánk, hogy csak Jézus kereszthalála után vált gyakorlattá az, hogy a hívek elkövetnek bűnöket, majd ezután imádságban Isten elé mennek, és térdeikről felállva megszabadultan továbbmenve folytatják az előbbi bűneik cselekvését. De nem! Ez már régen is így volt, csak a régiek állat áldozatokat mutattak be a bűneikért, a maiak pedig pusztán imádsággal kérik a bűnök bocsánatát. De ami még mindig közös, hogy a bűnök „rendezése” után újra folytatódik a bűnök cselekvése, amire Isten azt mondta, hogy:

„Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.”

Latrok barlangja? Mit jelent ez? Röviden azt, hogy: gonosztevők búvóhelye. Történetesen ezért emelte fel Isten a szavát, amit olvashattunk a nyitó igénkben, és ezért láthatjuk Jézus tisztogatását az evangéliumokban:

János evangéliuma 2,14-17
„És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.”

Emlékezzünk, a latrok barlangja más néven: a gonosztevők búvóhelye. Ez ugyanúgy jelenség a mai napon is, hiszen megannyian ékeskednek Isten nevével, azaz magukra öltik, de belül telve vannak gonosztettekkel. Mert a megszabadulásuk után folytatják a gonoszság cselekvését, pedig Jézus kérése a bűnösök felé az volt, hogy: „többé ne vétkezz!”

A gyülekezetekben többnyire arról van szó, hogy mennyire áldottak vagyunk, mennyire jó nekünk, szabadok vagyunk, Isten szeret minket, viszont a kötelességekről nem beszélnek, pedig az Isten iránt való kötelességünk által nyerhetjük el mindezeket. Nélküle csak a látszatot tarthatjuk fent, amellyel megtéveszthetjük az embereket, de Istent nem!

1Királyok 14,25-28
„És volt Rechabeám király ötödik évében, felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen; elvette az Örökkévaló házának kincseit és a király házának kincseit, mindent elvett; elvette mind az arany pajzsokat is, melyeket Salamon készített. Ekkor készített Rechabeám király rézpajzsokat helyettük és rábízta a futárok tisztjeire, akik őrt álltak a király házának bejáratán. És volt, valahányszor a király az Örökkévaló házába ment, vitték azokat a futárok és visszatették a futárok szobájába.”

Rézpajzsok az arany helyett. Mintha nem lenne olyan nagy baj! Ráadásul megtévesztően hasonlít az aranyra, igaz nem az, de azért el lehet hitetni az emberekkel. Olyan ez, mint a gonosztevők dicsőítése, vagy a törvény utálóinak az imája:

Példabeszédek 28,9
„A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.”

Jézus gyakorta vitába került a farizeusokkal és írástudókkal, mivel azt mutatták magukról, hogy az Istennek valódi követői ők. A farizeus jelentése nem az, amit általánosan gondolnak róla. Ugyanis azt hiszik, hogy a farizeus szó jelentése álszent, képmutató. Pedig ez csak az átvitt értelmezése, az evangéliumokban olvasottakról. A valódi jelentése: elkülönült; más szóval úgy mondanánk, hogy: szent. Az írástudókról pedig azt gondolják, hogy ők azok, akik tudtak akkor írni és olvasni. Pedig az írástudók azok voltak, akik nagyon jól ismerték az Istennek az igéjét, és egyben tanították is. Ha pedig így értelmezzük a farizeusokat és írástudókat, akkor napjainkban is egyértelműen fellelhetjük őket, hiszen a hívek mondják azt magukról, hogy Istennek elkülönítettek, azaz szentek, és a tanítók, pásztorok azok, akik ismerik Istennek az igéjét és tanítják.

De mi is volt Jézusnak a gondja velük? Az, hogy nem volt tartalmuk. A szentek (farizeusok) szentségtelen életet éltek, a tanítók és a pásztorok (írástudók) nem élték meg, amit tanítottak.

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

{flike}