Téma: Mai Ige = Minden napra egy ige!

[torokildiko46]

2014. Február 2. Vasárnap



Angyalok
„…egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsidók 13:2)

Ha arról beszélünk, hogy angyalok munkálkodnak köztünk, akkor azok, akiknek még nincs szellemi világosságuk, azt gondolják, hogy ez csak afféle vallásos érzelgősség. Azért van ez így, mert hagyják, hogy az értelmük közömbösítse hitüket. Figyeld meg: 1) Az angyalok köztünk munkálkodásáról régóta tudunk. Egy angyal fogta be az oroszlánok száját, hogy Dánielt megvédje. Angyal járt Izráel serege előtt, hogy biztosítsa győzelmüket. Egy angyal jelent meg Pálnak a vihar idején, hogy tudtára adja, túl fogják élni a hajótörést. Egy angyal nyitotta ki a börtön ajtóit Péternek, hogy megmentse a kivégzéstől. 2) Angyalok vigyáznak ránk, és óvnak meg a veszélyektől. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Ha most végiggondolod némely utadat, biztosan belátod, mennyire szükséged volt erre a védelemre! Egy idejében felfedezett rák vagy egy csodával határos megmenekülés – ez több mint puszta szerencse. Angyalok vigyáznak gyermekeinkre is. Jézus azt mondta: „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Máté 18:10). Most már tudod, hogy miért élnek túl gyermekek olyan dolgokat, amiktől a szülők halálra rémülnek. 3) Angyalok segítenek szükséghelyzetekben. „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsidók 1:14). Mindezek után gondolod, hogy Isten feloszlatta volna titkosszolgálatát? Gondolod, hogy ölbe tett kézzel üldögélnek munkanélküli segélyt várva? Nem, ők most is keményen dolgoznak. Lehet, hogy nem látod őket testi szemeiddel, de jótetteik körülvesznek minden nap.

[torokildiko46]

2014. Február 3. Hétfő



Elégedettség
„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Timóteus 6:8)

Az elégedettség nem olyasmi, amit egy bizonyos célban majd megtalálhatunk, hanem olyan dolog, amit minden nap gyakorolnunk kell a cél felé haladva. Ha időnként eltévesztjük is az utat, gyönyörködhetünk a kilátásban a kitérő közben. Pál azt mondta: „Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Filippi 4:11). Pál megtanulta, hogy ne hagyja annak, amije nincs, beárnyékolni azt, amije van. Hogyan találhatunk rá erre az elégedettségre? Három dolog kell hozzá: 1) Keresd! Dönts mellette minden nap! Juss el odáig, hogy elhiszed, nem leszel boldogabb attól, ha több mindent birtokolsz. Néha az elégedettséghez az kell, hogy egyszerűsíts az életeden. Benjamin Franklin azt mondta: „Az elégedettség teszi a szegény embert gazdaggá, az elégedetlenség a gazdagot szegénnyé.” 2) Mondd ki! Fejleszd ki magadban a képességet a „van elég” kimondására! Told vissza, amit az élet asztala kínál, és mondd: „Köszönöm, elég!” Ha fizetésemelést vagy jutalmat kapsz, ne azon töprengj, mit vásárolhatnál rajta, inkább mondd ezt: „Megvan mindenem, Uram. Hogyan fordíthatnám ezt a te szolgálatodra?” 3) Elégedj meg vele! „Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!” (Zsoltárok 62:11). Ha mondjuk a világ összes tengerpartján lévő homok jelképezi az örökkévalóságot, akkor mondhatjuk, hogy egy homokszem jelképezi a te életed idejét. Gondold végig: te itt felőrlöd a magad kis homokszemét azzal, hogy éjjel-nappal gürcölsz, hogy a lehető legtöbbet kihozd belőle, és közben nem veszed észre, hogy Isten az örökkévalóság összes tengerparti homokját tartogatja számodra. Nem túl bölcs hozzáállás, igaz? Ahhoz, hogy elégedettek legyünk, az örökkévalóságra kell összpontosítanunk. Legyen elég az elég! Ha az életed az Igére alapozva akarod élni, koncentrálj az örökkévalóságra!

[torokildiko46]

2014. Február 4. Kedd

Jézus Isten!
„Mi a véleményetek a Krisztusról?” (Máté 22:42)

Egyszer Jézus felvitte Pétert, Jánost és Jakabot egy hegy tetejére. Azt olvassuk: „És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés … És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« De nem tudta, mit beszél.” (Lukács 9:30-33). Péter tévesen gondolkodott. A három sátor azt jelentette volna, hogy Mózes és Illés egyenlők Jézussal. Jézussal senki sem egyenlő! Ő teljesen, egészen, mindenestől, egész valójában Isten. Amikor aznap Isten szólt a mennyből, akkor Mózes, a törvényadó, Illés, a próféta, Péter, a prédikátor, Jakab, az apostol és János, a látnok mind jelen voltak. Isten azonban nem azt mondta: „Hallgassatok rájuk!” Nem, ő azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Lukács 9:35 KJV). Jézus pontosan tudta magáról, hogy kicsoda. Amikor vádlói azt kiáltozták: „Te Isten fiának mondod magad”, ő így válaszolt: „Igen…” (Lukács 22:70 TLB). Sőt azt is mondta: „…aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9 Károli). Hallgatói teljesen megdöbbentek és felháborodtak azon, hogy saját halálát és feltámadását is előre megmondta (ld. János 10:18). Hadd fogalmazzak egyértelműen: vagy szélhámos csalónak tartod Jézust, vagy Istenként imádod őt – de ne mondd rá, hogy csupán egy híres történelmi személy! C. S. Lewis mondta: „Az olyan ember, aki olyan dolgokat mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanító, hanem vagy őrült, vagy maga az ördög. Leköpheted, megölheted, vagy lábához borulhatsz és Uradnak hívhatod, de ne állj elő ilyen leereszkedő képtelenséggel, hogy ő az emberiség egyik nagy tanítója.” Nos, mi a véleményed Krisztusról? Ő az életed Ura? Az szeretne lenni.

[torokildiko46]

2014. Február 5. Szerda



Félelem nélküli élet (1)
„…Szolgám vagy! Kiválasztottalak…” (Ézsaiás 41:9)

Belegondoltál már valaha, hogyan tudnak az állatszelidítők irányításuk alatt tartani egy öttonnás elefántot, és hogyan érik el, hogy az ne szökjön meg? Úgy, hogy az állat gondolkodását irányítják. Amikor a kiselefántot elkezdik idomítani, egy kötelet kötnek a lábára, a kötél másik végét pedig egy földbe ásott oszlophoz kötik. Az elefánt, aki ilyenkor még nem túl erős, húzgálja ugyan a kötelet, de nem tudja elszakítani, sem az oszlopot nem tudja kidönteni. Végül feladja a küzdelmet. Attól kezdve, ha az elefánt lábát megkötik, azt hiszi, hogy nem tud elszabadulni – még ha már jó ideje elég erős is ahhoz, hogy képes lenne megszökni. Emlékszik a hasztalan küszködésre. Ez az egyik oka annak a mondásnak, hogy: „Az elefántok nem felejtenek.” Mi is ilyenek vagyunk. A gondolkodásunk lekorlátoz, ugyanúgy, mint az elefántokat, általában a félelem miatt. A félelem el tudja lopni az álmainkat. Talán a kudarctól félsz, talán az elutasítástól. Talán nem akarsz bolondot csinálni magadból. Talán félsz megpróbálni valamit, mert azt hiszed, úgysem sikerül. Ha megadod magad ezeknek a gondolatoknak, és azt hiszed, nem tudod elérni álmaidat, igazad lesz – és ezért nem is fogod tudni valóra váltani őket. A félelmeinknek gyakran semmi köze a valósághoz. Van azonban egy jó hírem: a félelmet le lehet győzni. Az első lépés a győzelemhez az, ha elhiszed, amit Isten mond rólad: „… Szolgám vagy! Kiválasztottalak… Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:9-10).

[torokildiko46]

2014. Február 6. Csütörtök



Félelem nélküli élet (2)
„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)

„Ne félj!” – ezek a szavak a Teremtés könyvétől a Jelenésekig végig ott vannak a Bibliában. Miért? Mert Isten tudja, hogy a félelem nem csupán legnagyobb ellenségünk, de állandó társunk is, és segíteni akar, hogy le tudjuk győzni. Valaki azt írta: „Gondolj úgy komfortzónádra, mint egy börtönre – egy nagyrészt saját magad által teremtett börtönben élsz. A fala a »nem megy / képtelen vagyok rá / muszáj / nem szabad« és hasonló alaptalan meggyőződések tégláiból épül, melyeket az életed során felhalmozott és megerősített negatív gondolatok és döntések alkotnak. Minden egyes félelem egy rács börtönödön.” A jó hír azonban az, hogy mivel a félelmek érzések, Istenbe vetett hittel el lehet távolítani a téves félelmeket, meg lehet szabadulni tőlük. Azt jelenti ez, hogy teljesen félelemmentesen lehet élni? Nem. Michael Ignatieff író mondja: „A félelem nélküli élet nem azt jelenti, hogy sohasem félünk. Időnként jól tesszük, ha félünk. A félelem jó tanítómester. Az viszont nem jó, ha félelemben élünk, ha engedjük, hogy a félelem diktálja döntéseinket, meghatározza, hogy kik vagyunk. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy szembeszállunk a félelemmel, felmérjük, és nem hagyjuk, hogy formálja és meghatározza életünket. A félelem nélküli élet azt jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, merünk próbálkozni. Azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a nemleges választ, ha biztosak vagyunk benne, hogy igennek kellett volna lennie. Azt jelenti, hogy nem elégszünk meg kevesebbel, mint amennyi jár, ami jogosan a miénk, fáradságos munkánk árán.” És hadd tegyük még hozzá: nem elégszünk meg kevesebbel, mint amit Isten megígért, mint amit ő tervezett nekünk.

[torokildiko46]

2014. Február 8. Szombat



Legyőzni a kísértést
„… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is…” (1Korinthus 10:13)

A kísértés a bűntudat érzését is magával hozza. Emiatt aztán elcsüggedünk, és azt gondoljuk: „Ha jobb keresztyén lennék, nem lennének ilyen gondolataim. Imádkoztam újra és újra. Miért nem vette el Isten?” A kísértés sohasem szűnik meg. Az imádság nem távolítja el, viszont közelebb visz Istenhez, ő pedig erőt ad a kísértés legyőzéséhez. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
A Biblia azt mondja: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:13). Amikor kísértés ér, sosem kell azon gondolkoznod, mi lenne a helyes. Isten világosan megmondta akaratát a Szentírásban, és nekünk adta Szentlelkét, hogy megítéljen, irányítson és erőt adjon. Sőt, tudjuk, hogy bizalommal járulhatunk „a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Richard Blackaby írja: „Nagy hiba, ha nem vesszük komolyan a kísértést. Sokan vannak, akik azt gondolták, hogy elég erősek az ellenálláshoz, mégis alulmaradtak… Ha megkörnyékez a rossz, sose gondold, hogy immúnis vagy… térj ki a kísértés útjából… »takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!« (5Mózes 22:21). Tartsd távol a kísértés minden formáját otthonodtól, kapcsolataidtól, és gondolataidtól úgy, hogy gondosan ápolod Istennel való szeretetkapcsolatodat, és felismered, hogy saját erődből képtelen lennél ellenállni. Amikor Józsefet paráznaságra csábították, ő elmenekült (1Mózes 39:12). A sötétség és a világosság soha nincs jelen egyidejűleg. Menekülj el a sötétségből a fénybe!”

[torokildiko46]

2014. Február 9. Vasárnap



Hadd legyenek rád büszkék a gyermekeid!
„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)

Gyermekeid most mennek végig azon a folyamaton, amelyből kifejlődik az a személyiség, akivé végül lesznek. Neveld hát őket fel úgy, hogy büszkék lehessenek rád! Ehhez kövesd ezt a hat alapelvet: 1) Biztosítsd őket szeretetedről! Tudniuk kell, hogy szereteted adott, hogy sohasem fogod visszavonni megjelenésük, eredményeik vagy tetteik miatt. Tudják meg, hogy szereted őket azért, akik, és értékük sosem kétséges a szemedben. 2) Legyen szilárd jellemed és Isten szerinti értékrended, és bennük is ezt építsd! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6). 3) Állíts fel egyértelmű határokat, és következetesen tartasd is be őket! Szeretik a gyerekek a szabályokat? Nem. De az elsődleges cél nem az, hogy örüljenek, hanem, hogy felelősséget tanuljanak, akkor azt majd a boldogság is követni fogja. 4) Segíts nekik, hogy felfedezzék magukban a bennük rejlő lehetőségeket! Ehhez az kell, hogy hallgasd meg őket, figyeld meg jól, és ha kiderült, mihez van tehetségük, akkor segíts azt fejleszteni! „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6). 5) Ne akard belőlük önmagad másolatát készíteni! Isten minden gyermekednek egyedi és különleges személyiséget adott, ne akarj hát belőlük olyan valakit formálni, akiből sem Istennek, sem az embereknek nem kell még egy ugyanolyan. 6) Biztasd őket, hogy törekedjenek álmuk megvalósítására! „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3:1). Lelkesedésük tüzére ne zúdíts hideg vizet, inkább élesztgesd! Ne bírálójuk, hanem legnagyobb támogatójuk légy! Ha ezt teszed, akkor büszkék lesznek rád!

[torokildiko46]

2014. Február 10. Hétfő



Hidd, hogy Isten a gyógyító!
„…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Mózes 15:26)

A Bibliában Isten sokféle nevét olvashatjuk, amelyek közül az egyik: „Jahve Rafa”, ami azt jelenti: az Úr gyógyít. Nos, ha Isten gyógyítónak nevezi magát, akkor jogod van elhinni, amit mond, és számítani rá, hogy ha eljön az alkalom, maradéktalanul be is fogja tölteni szerepét. Végtére is szavahihetősége múlik azon, hogy nevéhez hűen cselekszik-e. A zsoltáros azt mondta: „…magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet” (Zsoltárok 138:2). Azóta talán megváltozott Isten? Dehogy! Ő azt mondja: „Én, az Úr, nem változtam meg” (Malakiás 3:6). És Jézus, aki Isten „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Ma is ugyanaz, aki valaha volt. Amit régen megtett, azt ma is megteszi. Ha tehát te magad vagy egy szeretted beteg, tedd a következő két dolgot: 1) Imádkozz hittel! A kölcsönös bizalom azt jelenti, hogy mindkét fél hisz a másiknak. Bizalmuk az akaratuk ésszerű döntése, nem érzelmeken alapul. A hit azt jelenti, hogy akaratlagos döntést hozol arról, hogy elhiszed: Isten tartani fogja magát neked adott ígéretéhez. A hit nem kétértelmű, nem mondja, hogy: „bárcsak pozitívabb érzéseim lennének”. Egyetlen ügy sem élne túl ilyen kétséges helyzetet. Jézus világosan kimondta: „…higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). 2) Keress hívő imatársakat! „…imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok…” (Jakab 5:16). „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).

[torokildiko46]

2014. Február 11. Kedd



Szeretettel szembesítsd őket!
„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben…” (Efezus 4:15)

A szeretet néha megköveteli, hogy szembesítsük az embereket dolgaikkal. Ezt azonban helyesen kell tenni, és csakis bizonyos esetekben. Ha egész életedet azzal töltöd, hogy helyreigazítasz másokat, végül már nem fognak odafigyelni szavaidra, és nem lesznek barátaid. Mikor kell valakit szembesíteni valamilyen tettével vagy viselkedésformájával? Csak akkor, ha előtte választ adtál magadnak ezekre a kérdésekre: a) Fontos ez? Ha valamilyen romboló szokásról, bántalmazó viselkedésről, tévtanításról, vagy olyan helyzetről van szó, amivel önmaguknak ártanak, akkor mindenképpen fontos a szembesítés. b) Tartósan fennáll? Ha azt látod, hogy ugyanaz a dolog újra és újra megtörténik, még ha nem is nagy ügy, szeretetednek akcióba kell lépnie. c) Kiérdemelted a jogot, hogy szóvá tedd? Ha egy távoli ismerős tesz valami nem túl bölcs dolgot, akkor valószínűleg nem neked kell ezt megmondanod neki. Ha azonban valaki hozzád közel álló teszi, akkor helyénvaló, sőt szeretet-kötelesség szólni: „Ezzel magadnak ártasz.”
Pál négy dologra mutat rá a szeretettel kapcsolatosan a Korinthusiakhoz írt első levél 13. részében: 1) A szeretet nem goromba. Nem használ erőszakos, keménykezű módszereket. 2) A szeretet nem keresi a maga hasznát. Nem azon igyekszik, hogy elfogadják, viszont törekszik arra, hogy mondandóját átszűrje a jóság és kedvesség szűrőjén. Féligazságokkal azonban nem elégszik meg. 3) A szeretet nem gerjed haragra. Ha valakit szeretettel szembesítesz, ne háborodj fel azon, ha efféle haragos választ kapsz: „Ki vagy te, hogy ezt mondd nekem?” A gyógyszer nem mindig finom, de használ. 4) A szeretet nem vezet nyilvántartást a rossz tettekről. Ha megbántanak, akkor nagyon fontos, hogy helyesen kezeld azt, és aztán hagyd magad mögött. Csak így tudsz majd másokat a saját javuk érdekében szembesíteni hibáikkal.

[torokildiko46]

2014. Február 12. Szerda



A terv és a Tervező
„Tekintsetek föl a magasba…” (Ézsaiás 40:26)

Wernher von Braun, a NASA Marshall Űrrepülési Centrumának első igazgatója, akit az „amerikai űrkutatás atyja” néven emlegetnek, egy 1974-es újságcikkben kijelentette: „Ha az ember a világmindenség törvényeit és rendjét látja, mindenképpen azt a következtetést vonja le, hogy emögött tervnek és célnak kell lennie… Minél jobban megértjük az univerzum bonyolultságát… annál több érvet találunk arra, hogy csodáljuk a benne rejlő tervet, melyre épült… kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az a feltételezés, miszerint a világmindenség véletlenül jött létre, a tudomány objektivitását sérti… Miféle véletlenszerű folyamat eredményezhette az emberi agyat vagy a szem felépítését? … Ők [az evolucionisták] vitatják Isten létét, felszólítják a tudományt, hogy bizonyítsa azt. De valóban gyertyát kell gyújtanunk ahhoz, hogy meglássuk a napfényt? ... Azt mondják, nem képesek maguk előtt látni a tervezőt. Nos, vajon egy fizikus látja az elektront? Milyen furcsa eszmefuttatás vesz rá néhány fizikust arra, hogy valósnak fogadja el a megfoghatatlan elektront, míg elutasítja a tervező létét azért, mert nem képes őt felfogni?” Ez az elmélkedés, amit most olvasol, nem egy nyomdában történt robbanás eredménye. Nem, ha könyv van, akkor írónak is kell lennie. Ha épület van, akkor tervezőmérnöknek és kivitelezőnek is lennie kell. Ha művészeti alkotás van, akkor művésznek is lennie kell. „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.” (Ézsaiás 40:26).

[torokildiko46]

azt gondolom hogy többet nem másolom ki az  mindennapi igét  ide majd csak azt irok azokat az igéket amit én kapok az Úrtól és az én gondolataimat fűzöm hozzá  és kérlek szóljatok tik is  hozzá:

[torokildiko46]

János: 6 :34:Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz  nem szomjazik meg soha.
 igen ahogyan a testünknek szüksége van táplálékra ugyan úgy a lékünk  is éhezik és szomjazik az Igére annak is szüksége van az Isten Igéjére hogy  megelégedjen!
Ján. 4,14
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
 ha nem eszünk kenyeret  ételt akkor meghalunk , ha nem  táplálkozunk az Igével a szellemünk   a lelkünk is elhal,
Amint életünk táplálék nélkül elképzelhetetlen, úgy elképzelhetetlen a hívő életünk is Jézus Krisztus nélkül! Az ember földi élete során nagyon sok táplálékkal találkozik, ezek közül némelyeket megszeret másokat elvet. Talán a földön a kenyér az egyetlen olyan táplálék, amelyet nem lehet megunni. A kenyér végigkísér minket az első falattól kezdve az utolsó falatig.
Így vagyunk a "mennyei kenyérrel- is. Az Úr Jézus Krisztus, amikor önmagát az élet kenyeréhez hasonlítja, látja a mi éhező, nélküle haldokló, koldus életünket, ezért mondhatja ezt a csodálatos kijelentést önmagára, mert számunkra az Ő Igéje az egyetlen, és nélkülözhetetlen táplálék minden napon!
Ereje nélkül ,elgyengülünk!Íze nélkül megkeseredünk!
Keresztáldozata nélkül bűnbe veszünk!  meghalunk!
Igéje nélkül éhen halunk! Nagyon nagy szükségünk van az Élet kenyerére és az Élő vízre a Messiásra aki az életét adta értünk.
Jézus nélkül valóban mindennek vége! Nélküle üres az asztalunk, üres a szívünk, üres a kezünk, üres és tartalmatlan az egész életünk! nincs értelem az életünknek!
Nagyon elgondolkoztató az a tény, hogy meddig bírja ki az ember táplálék és víz nélkül! Táplálék nélkül néhány hétig is, de víz nélkül csak néhány napig! És Jézus Krisztus nélkül, az "élet kenyere- nélkül?
 akár mennyire is fáradtak vagyunk  vagy el vagyunk foglalva nap közbe , ő a szívünkben él vele beszélünk , őhozzá imádkozunk , neki mondjuk el mi fáj , tőle kérünk segítséget , vezetést  nem tudunk élni létezni nélküle! Isten Igéje táplál erősít , és ő megsegít! áldott legyen a Mindenható aki az Ő igéjét adta nekünk!!!

[torokildiko46]

Máté:5:13
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.
16
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

 hát sokat gondolkoztam ezeken az igéken: ti vagytok a föld savai:  azt tudjuk hogy  a só az ízt ad, például egy étel ha nincs megsózva nincs ize , akkor ha mik nem vagyunk só   

 épp az előbb olvastam egy témát ezzel kapcsolatban igy be másolom nektek is :


Első olvasatra, ami megfogott ebben az Igében a só és a világosság. Mindkettő önmagától független, mondhatnám, „inaktív”. Valaki kell, hogy használja azt a sót, különben csak ott áll a sótartóban. Valaki kell, hogy meggyútsa a szikrát, a gyertyát, különben nem világít, nem ad fényt. Úgy érzem, máris megkaptuk ebben a választ, hogy nem mi teszünk bizonyságot! Isten tesz Önmagáról bizonyságot bennünk és általunk másoknak. Nem nekünk kell bizonygatni, hogy mennyi változás történt az életünkben, hanem Ő fog használni eszközként mások felé.
De nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt az igeszakaszt, hogyan is ágyazódik be a zsidó gondolkodásba, a héber nyelvbe!
A sóról már sokszor beszéltünk, hogy úgy jelenik meg az Ószövetségben, mint a tisztításnak, kóserításnak, tartósításnak a jele. 3Móz. 2,13-ban így olvasunk róla:
„Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj.”
Figyelembe kell vennünk azt is, hogy itt kifejezetten az ételáldozatról beszél. Ez pedig nem más, mint a mi hálaáldozatunk, mely „kedves illatú” kell, hogy legyen Isten előtt. Ha az ételáldozatról szóló törvényt elolvassuk, részletes leírást kapunk, hogy hogyan kellet a lisztlángból vett áldozatra olajat, tömjént tenni, és miképp kellett bemutatni kedves illatú tűzáldozatként az Úrnak. Sokszor beszéltünk már róla, hogy a liszt, amiből kenyér lesz, nem más, mint az Ige. Az olaj a Szent Szellem, a tömjén pedig a te hálaadásod. És mindezekhez nélkülözhetetlen a só, mely az egészet megtisztítja, tartósítja, ízesíti. Igen, amikor olvasod az Igét, ott vagy Isten jelenlétében, érzed az ő szavát a te bensődben, akkor ott kell, hogy legyen a te hálaadásod, és nélkülözhetetlen a só, mely az Igét tisztán, a maga teljes valójában adja eléd. Megtisztítva mindentől, ami emberi, lelki.
Amikor só szövetségről beszél itt az Ige, Istennek egy nagyon érdekes szövetségét mutatja be. A te tisztításodon keresztül akar folyamatos kapcsolatban maradni veled. Ezért kéri, hogy el ne hagyd a sót, mint Istened szövetségjelét. Ne vesd meg, amikor az Ige el kezd „kikóserítani” téged! Hanem inkább kérd, sőt, el ne maradjon a te áldozatodból a folyamatos tisztulásod!
A másik érdekesség, a világosság. Két mozzanatra lettem figyelmes: amikor a gyertyát a gyertyatartóba teszik, és fénylik azoknak, akik a házban vannak.
A héber a gyertyatartóra a menóra szót használja. És itt máris eszembe jutott az a hétágú gyertyatartó, a Menóra, mely a Szentélyben volt és világított a Szentek Szentjére. A gyertya lángját, vagyis a fényt a Menóra adja. Sokszor beszéltünk már magáról a Menóráról is, milyen jelentései vannak. Bizony, Isten maga az, aki meggyújtja benned az újabb és újabb lángokat az Ő Szentélyében. Ő maga világít benned, az Ő Szelleme teszi Életté benned mindazt, ami eddig nem élt. Az Ő tüze az, ami meggyújtja a szikrát tebenned, hogy a vele Való kapcsolatod egyre mélyebb legyen. A Menóra Istennel való folyamatos kapcsolatunk jele.
És elérkeztünk a bizonyságtevéshez. Kiknek kell, hogy világítson ez a fény? Akik a házban vannak. Én úgy érzem, nagyon gyönyörű képe ez Krisztus Testének. Ahogy az utolsó versben Jesua kijelenti, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni, így érthetjük meg, hogy ez a két példa, a só és világosság képe két törvénynek az életté tétele. Az áldozatbemutatás, és ezen belül az ételáldozat bemutatása csakis a Szentélyben történhetett. A Menóra helye és feladat is a Szentélyben volt. A Szentély pedig ma Krisztus Teste. Hol és kiknek kell nekünk bizonyságot tenni? A házban lévőknek, vagyis azoknak, akik szintén a Szentélyben vannak. Krisztus Testében kell, hogy működjön a bizonyságtevés! Itt kell, hogy folyjon az áldozatbemutatás! Itt láthatom a testvéremen Isten kezét, hogyan gyullad ki az életében újabb és újabb láng, hogyan tisztul, hogyan épül fel. A bizonyságtevés tehát nem önmagunkért van, nem önmagunk bizonygatása és nem másoknak való bizonygatás, hogy milyen ügyesek vagyunk, hanem Isten keze munkája bennünk, amit csak testvéri közösségben élhetek meg. Egy magánzó, „barlang” keresztény nem lehet bizonyságtevő, hiszen nincs benn a közösségben: ki látja akkor az ő menóráját? Ki látja, hogy milyen változások mennek végbe az életében?
A bizonyságtevés közösség építő, Krisztus Testét építő folyamat. Isten munkájának visszaigazolása. Nem a pásztor, nem valamelyik testvér szolgálatának a megköszönése, hanem csak is kizárólag Isten bizonysága! Amit mi testvérek láthatunk, és hálásak lehetünk érte, erősödhetünk, épülhetünk általa.
Elgondolkoztam ezen a szón is: bizonyságtevés, és megkerestem, hogy hol fordul még elő a Bibliában a „bizonyság” kifejezés. Károli előszeretettel használja a Szentély megnevezésére a „Bizonyság hajléka” szót. Vagy a frigyládára a „bizonyság ládáját”. Illetve a két kőtáblát, melyet Mózes a Sinai-n kapott „Bizonyság táblája”-ként említi.
Megnéztem a héberben, hogyan is adja vissza ezt a szót. Az „édut” kifejezést használja, aminek nagyon sok jelentése van még: törvény, parancsolat, bizonyság, közösség, család, az, aki a házhoz tartozó, illetve az a tóra-tekercs, melyet a király mindig magával vitt, hogy aszerint hozzon ítéletet, aszerint adjon tanácsot, szolgáltasson igazságot.
A bizonyság tehát a parancsolattá vált törvény. Az életté vált törvény bennem, mely mindig visszaigazolása Isten szavának. És ahogy a szó jelentése is jelzi, mindezt csak abban a közösségben tudom megélni és azokkal, akik a házhoz tartoznak.
Olyan jó lenne, ha megértenénk ezt, hogy nem nekünk kell erőlködni, hisz minden, ami zajlik, szinte rajtunk kívül zajlik. Az életté vált törvények mikor kiteljesednek bennünk, az nem a mi agyunknak vagy tehetségünknek köszönhető. Egyedül az Ő kezének. Ez a lényege a bizonyságtevő életnek, hogy te megszűnsz létezni, és Isten tesz bizonyságot benned.
A bizonyságtevésnek az ellentéte az eleget tevés. Amikor vagy magam bizonygatása miatt, vagy másoknak való megfelelés miatt kezdem el mondogatni, hogy mennyi minden történt velem. Ez kényszeresség, ebben nincs meg a szabadság. Valakinek meg akarsz felelni, valami elvárást be akarsz teljesíteni. Ez nem bizonyságtevés. Az eleget tevésben ott vagy te. A bizonyságtevésben te nem vagy benne. Megszűnsz. Ő van benne.
Az Ige úgy folytatódik tovább:
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
A ti világosságotok….Hoppá! Akkor most Isten világossága vagy a miénk?! Természetesen Isten világossága, amit mi tükrözünk vissza az embertársainknak.
A világosság szóra a héber itt azt a kifejezést használja, ami jelent még fényt, életet, erőt. Életerőt. Vajon látszik-e rajtad, amikor kijösz a Szentélyből és ott vagy a mindennapok eseményeiben Istennek az életereje? Látszik-e a cselekedeteiden, hogy te kihez tartozol, hogy te Krisztus Testének tagja vagy?
És itt máris megállnék, mert úgy érzem, különbséget kell tennünk bizonyságtevés és bizonyságtevés között.
Ahogy az elején említettem, Krisztus Testében kell működnie a folyamatos bizonyságtevésnek, mely építi a tagokat. A Szentélyben, Isten jelenlétében „töltődünk fel”, hogy mindazt, amit Tőle kapunk használni tudjuk a mindennapjainkban, munkahelyeinken, családunkban, stb. Azonban nem lehetünk fizikálisan mindig testvéri közösségben, hiszen munkánk során vagy akár családunkban vannak, akik még nem Krisztuséi. Az Ige itt azokról az emberekről beszél, akik a világban levő embertársaink. Nekik arra van szükségük, hogy lássák azt a fényt, azt az életerőt, amit te a Szentélyben megkaptál; hogy lássák rajtad az Életet, és így jussanak el ahhoz az Úrhoz, akihez te is tartozol. Nekik nincs szükségük „szent beszédekre”, mert talán nem is értenék, miről beszélsz. Nekik látható, kézzel fogható bizonyság kell, hogy lássák rajtad, hogy te nem te vagy. Sokszor mi is kimondjuk, hogy valami olyasmit tettem, ami nem is én voltam, mert ezt emberi erővel nem tudtam volna megcsinálni. Ez Isten munkája bennünk.
Sokszor beszélünk a „passzív evangélizálásról” -a szavak nélküli evangélizálásról, amikor a cselekedeteinket látszik, hogy valamitől mások vagyunk. Nem szólunk, csak tesszük a dolgainkat, de valahogy másképp. És ez a másképp lesz feltűnő az embereknek, akik mikor látják ezt, kérdezhetnek, és akkor el kell mondanod, miért is vagy te más, mi az, ami neked van?...
És nem téged kell, hogy illessen a jó szó! Ha pedig illet, kötelességed egy sorral feljebb adni! „Dicsőítsék a ti mennyei atyátokat” -Nem titeket!
Minden egyes bizonyságtevés Őróla szól, Őneki szól. Meg kell tanulnunk, hogy mi csak eszközök lehetünk. El kell engednünk mindent a kezünkből. Ne erőlködj, felesleges! Mert az már nem lesz bizonyság. Minden gondolat vagy tett, mely mögött emberi áll, nem bizonyság. De minden olyan gondolat, beszéd vagy tett, melyben Isten van benne, az bizonyság. Az Ő bizonysága, nem a tiéd!
Így kívánom, hogy éljünk meg egyre több bizonyságot, mely Őróla szól, Őneki szól, egyedül az Övé!
                                                                                                               
Elhangzott:
Sófár
Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség
2008.07.23-i szerdai alkalmán

http://kehilatshofar.com/5770/htm/20080723%20SoVilagossag.html

[torokildiko46]

Zsoltár: 37.:1-5:
1
Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.


csodálatos ez a zsoltár, valamikor régebben nem értettem és tényleg  bosszantott mikor láttam hogy a gonoszoknak semmi gondjuk nincs , mindenük megvan , nem értettem hogyan lehetséges ez???
 de az ige megmagyarázza nekünk : a Jób könyvében olvasunk mi is a sorsok a gonoszoknak? Jób. 20,5
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
gyönyörködjél az Úrban , hagyd az utaidat az Úrra , bízzál az Úrban, mert az Úr szeret , hiszem annyira szeret hogy elküldte az ő egyszülött fiát  a világra:

1 Ján : 4 : 9-10:Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.


Az Atya nagyon és feltétel nélkül szeret bennünket. Mivel szeret minket, ezért bízhatunk Benne. Teljesen - -szellemileg, lelkileg és testileg - - a kezébe tehetjük az életünket. Egészen odaszánhatjuk magunkat Neki és az életünkre vonatkozó tervére. Gyönyörködhetünk Őbenne. Amikor szeretünk és tisztelünk valakit, akkor kedvezni szeretnénk neki és tisztelni szeretnénk őt , gyönyörködünk abban a személyben az
 Ézsaiás: 58 : 14 be olvasunk egy ígéretet is:
14
Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
mivel szeretem isten be akarom tartani az Ő parancsolatait  ahogyan olvasunk a 40 zsoltárban is:
Zsolt. 40,9
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. 
:Zsolt. 119,70
Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

a 119 zsoltár nagyon csodálatosan tárja elénk azt hogy miért is kell gyönyörködni az Úrban:Zsolt.119,80-92 :

80
Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82
A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83
Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84
Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85
Vermet ástak nékem a kevélyek, akik nem a te törvényed szerint élnek.
86
Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87
Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88
A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89
Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90
Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91
A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, ami van, te néked szolgál.
92
Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.


És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.  Zsoltár 119:47
Isten Igéje az Ő akarata. Az Ő Igéje élet és napjaink hosszú volta. Ha az Igét minden más elé helyezzük, akkor életünk minden napján áldottak leszünk. Szeretnünk kell az Ő Igéjét. Szeretnünk kell olvasni, beszélni és cselekedni az Ő Igéjét. Odaszántan alá kell vetnünk magunkat az Ő Igéjének és engednünk kell, hogy irányítsa gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Isten Igéje a mércénk és a tanácsadónk. Ha valóban gyönyörködünk Isten Igéjében, akkor alávetjük és alárendeljük magunkat Annak. Engedjük, hogy az Ő Igéje megtisztítson és megváltoztasson bennünket.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.  Zsoltár 69:31-32
Akkor gyönyörködünk az Úrban, amikor dicsérjük és magasztaljuk Őt ,és amikor Ő is gyönyörködik bennünk. Isten minden egyéb áldozatnál inkább szereti a dicséretünket és az imádatunkat. Szívünkkel szeretnünk kell Őt, kedveznünk kell Neki és mindenben gyönyörködnünk kell Őbenne. Az Úr olyan csodálatos és annyira méltó. Senki és semmi nincs ezen a világon, aki és ami Hozzá lenne hasonlítható - ezért gyönyörködjél az Úrban mert Ő csodálatos és Szent!!!

[torokildiko46]

János:8:31-32:
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket
 megmaradtok az én beszédemben , az Igében maradjunk,  az Ige legyen a reggelink az ebédünk  a vacsoránk , mert nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. 5 Mózes:8:3

az igazság szabadokká tesz :
 szabad vagyok nem vagyok többé rabszolga  szolga  a bűnnek  ismerem azt aki az életét adta értem , szabadságot kaptam hogy éljek hogy megtartassam az Ő parancsolatait:! szabad vagyok  ismerem az Igazságot: mi is az:

János :14:6   Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ő az igazság ő a Megváltóm az életem :   és akkor mondhatom az igét
 :Galátzia :2:20   Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.