ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι - Alfa-Omega közösség

Szerző Téma: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι  (Megtekintve 4457 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

kiscsillag

  • Vendég
ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Dátum: 2007 Június 23, 19:41:29 »
Az ÚR Jézus János evangéliumában és a Jelenések könyvében több alkalommal mint a hatalmas  "ÉN VAGYOK" nyilatkozott meg, mint az örök létező, aki testben jelent meg.
Töltse be lelkünket az emberré lett Krisztus Jézus isteni dicsőségének szemlélése.

"Én vagyok...az élet- az élet kenyere!"
          (Jn 11,25; 14,6; 6,35)



Krisztus,aki tökéletesen szent, Ő a mi életünk. Ő adhat csak olyan életet az övéinek, amely hasonló az Övéhez, vagyis romolhatatlan, szent életet. Azáltal, hogy halála megfelelt mindannak, amit az isteni igazságosság az ember bűne miatt kívánt, Krisztus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.(2Tim 1,10)

Most tehát az a kívánságunk, hogy ennek az életnek az erejében járjunk, amit akkor tudunk a gyakorlatban megvalósítani, ha Krisztusból, az Élet Kenyeréből táplálkozunk.
Mint mennyei kenyér, mostantól fogva Ő ennek az isteni életnek a lelki eledele.

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #1 Dátum: 2007 Június 24, 13:54:48 »
"Én vagyok a világ világossága"
              (Jn 8,12 )


Amikor Jézus a templomban tanított, az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Úgy gondolták, hogy ezzel csapdát állíthatnak Jézusnak, de Ő értésükre adta bűnösségüket és azt az erkölcsi sötétséget, amelyben voltak.

Minden hívő megkapta azt a kiváltságot, hogy birtokolja az élet világosságát, miközben a sötétségnek e világában jár. Őrizkedjünk tehát attól, hogy életünkben bármit is megtűrjünk a sötétségből, hanem éljünk úgy, mint a világosság gyermekei.

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #2 Dátum: 2007 Június 25, 21:31:12 »
"Én vagyok a jó pásztor"
   (Jn. 10,11.14)


Jézus a jó pásztor, mert életét adja a juhokért. Ezek a szavak: "Az életemet adom", azt a tényt juttatják kifejezésre, hogy juhaiért önként és teljesen feláldozta magát. Letette az életét az emberekért, hogy nekik életük legyen.

A jó pásztornak a juhai iránti szeretete megmutatkozik abban a gyengéd gondoskodásban is, amellyel körülveszi őket. Naponként vezeti és védi az övéit, személyesen ismeri mindegyiket.
Ez a személyes kapcsolat és szeretet, amely összeköti a jó pásztort minden juhával, kölcsönös: "Én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem".

Azt a drága biztosítékot adja nekik, hogy senki nem ragadja ki őket az Ő kezéből.

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #3 Dátum: 2007 Június 26, 21:07:57 »
"Én vagyok az ajtó"
   (Jn.10,9)


Az ajtó mindazok számára nyitva van, akik hiszenk az ÚR Jézus Krisztusban, és így az Ő szeretett juhai lettek.
Ez magában foglalja a bűnök bocsánatát, a kárhozattól való szabadulást és az örök élet ajándékát.

Akik az ajtón mennek be, vagyis alfogadták Jézus Krisztust Megváltójuknak, legelőt találnak, olyan isteni eledelt, amelyre lelküknek szüksége van.

Maga Krisztus, Isten kenyere táplálja és erősíti meg az új ember életét.

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #4 Dátum: 2007 Június 29, 17:26:58 »
"Én vagyok az út"
   (Jn.14,6)


Amikor az ÚR Jézus bejelentette távozását a tanítványainak, vagyis azt, hogy vissza fog térni Atyjának házába, ezt mondta nekik: "Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat."

Tehát Krisztus az út, amelyen az Atyához jutunk. Ő a biztosítéka a mi Isten előtti helyzetünknek és a hozzá való viszonyulásunknak, ezért "sem halál , sem élet....nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban..."

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #5 Dátum: 2007 Július 02, 20:46:53 »
"Én vagyok az ....az igazság"
           (Jn. 14,6)



Az igazság a valóságnak az a kifejezése, ahogyan azt Isten látja.

Tehát Isten az igazság forrása!

"Aki elküldött engem, az igaz" (Jn.8,26)- mondja az Úr Jézus. Isten kijelenti nekünk az igazságot:

- Krisztusban: Én vagyok az igazság (Jn 14,6)

-A Szentírásban: A te Igéd igazság (Jn 17, 17)

-A Szentlélek által: A Lélek az igazság (1Jn 5,6)

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #6 Dátum: 2007 Július 04, 15:28:28 »
"Én vagyok az igazi szőlőtő"
      (Jn. 15,1)


Krisztus az igazi szőlőtő, tehát lelki életünk gyümölcsének forrása. Mindenki, aki Krisztus megváltottjának vallja magát, az az igazi szőlőtőnek a vesszője.

De mondja az ÚR Jézus: "ahogyan a szőlővessző nem tud gyümölcsöt  teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem". (Jn. 15, 4)

Krisztusban maradni azt jelenti, hogy vele foglalkozni, használni azokat a forrásokat, amelyeket rendelkezésünkre bocsát (Igéjét, imádságot), hogy növekedjünk Benne. Akár az engedelmességben, a szelídségben, a türelemben, az alázatban, a szeretetben, a hűségben, a jóságban és gyarapodjunk a Krisztusban való élet gyümölcseiben.

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #7 Dátum: 2007 Július 18, 15:43:38 »
"Én vagyok a feltámadás"
     (Jn.11,25)



"Én  vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él és hisz énbennem , az nem hal meg soha".
A Biblia ezen igéje teljes világossággal fejezi ki az ÚR Jézusnak a halál, a bűn zsoldja feletti korlátlan hatalmát. Ő ugyanis a kereszthalála által betöltötte Isten igazságosságának és szentségének a követelményét. Ha nem így lenne, akkor nem lett volna teljes az Ő győzelme a halálon.

Drága reménységünk, hogy ez a mi gyarló testünk, amely hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, életre kel.
Az, ami elvettetett romlandóságban, romolhatatlanságban fog feltámadni, és az, ami elvettetett érzéki testként, lelki testben fog feltámadni.

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #8 Dátum: 2007 Július 18, 18:24:31 »
ÉN VAGYOK ...AZ ÉLET
   Az első kérdés, amit tisztáznunk kell, hogy milyen életet támaszt az úrvacsora a hívőkben? A kérdés azért fontos, mert az eredeti görög szövegben a „dzóé” görög szót találjuk. Holott az „élet”-re van egy másik szó is a görög nyelvben, amit az Újszövetség is nem egyszer használ, a „biosz”. Ez utóbbi a testi, fizikai élet jelölésére szolgál. Ez a manapság annyit emlegetett „biológia” (élettan) alapszava. Jelenti mindazt, amit mi a gyomor munkájának, a vér keringésének, a szív lüktetésének, a tüdő összehúzódásának és kitágulásának nevezünk. A biosz tehát a testnek, mint gépezetnek a működését jelenti. Ezzel szemben a dzóé az ember „szellemi” életének a jelölésére szolgál. De nem az úgynevezett értelmi dolgozók szellemi tevékenységére, nem az ember kultúr- életére, mint szellemi tevékenységre utal, még csak nem is valamiféle okkult (spiritiszta) kapcsolatra a szellemek világával, hanem arra a csodára, hogy az embernek szellemi kapcsolata van, illetve lehet az Istennel.
   Jézus Krisztus a János 6:53-ban azt jelenti ki, hogy az ember akkor él igazán, amikor nemcsak a biosz értelmében él, hanem a dzóé értelmében is. Jézus szerint a biológiai funkciók működése nem jelenti még az élet teljességét. Jól láthatjuk Jézus igazságát korunknak azon embereinél, akiknél általában jól funkcionálnak a biológiai tevékenységek, ám mégis milyen kétségbeesetten kérdezősködnek „az élet értelme” után! És mégsem érzi életnek azt, amit csinál. Sőt úgy érzi, hogy az élet ezerszer több annál, amit ő él. Ezért gyötri korunk emberét valami megmagyarázhatatlan „szomjúság”. És ezt a szomjúságot igyekszik csillapítani hangulatos lakással, modern bútorokkal, zenével, társasági élettel, videóval, kocsival, külföldi utakkal. És mégsem találja meg azt, amit keres.
   Mi a baja az embernek? Jézus megmondja. Az ember nem azt az életet éli, amit élnie kellene és élnie lehetne! Lefokozott, beszűkült, megcsonkított, összezsugorodott életet él az ember. Nem azt az életet, amit Jézus élt. Mert az ember „életéből” hiányzik a dzóé. Azaz, az a nyugalom, ami Jézust töltötte el. Az az erő, ami Jézusból áradt. Az az öröm, amivel Jézus volt tele. Azok a perspektívák, melyekben Jézus gondolkodott. Az a szeretet, amit Jézus sugárzott maga körül. Az az engedelmesség, amivel Jézus elvette az Atya kezéből a poharat. Az az élet, amiről Jézus beszélt Máriának a Lázár teteme felett: „Aki énbennem hisz, ha meghal is él az.”.
   Bár feleslegesnek tűnhet a kérdés, de azért csak vessük fel, miért van szükségünk erre a Jézus kínálta, sőt munkálta életre, a dzóéra? Az első feleletet így adhatjuk meg. Azért van szükségünk mindennél jobban a dzóéra, mert dzóéval betelten könnyebben viseli el az ember a biosszal járó fáradalmakat. Idézhetjük azokat a fiatal, középkorú, vagy éppen idős nőtestvéreket, akik ha kell kazánt fűtenek, harminc-negyven gyereket mosdatnak etetnek, gondoznak naponta. Sokszor gondolok ezekre a hősökre. Hogyan is bírják, amit bírni kell? És hogyan bírják azok a nagymamák, akik talán három vagy négy unoka gondját hordozzák hetven-egynéhány évesen, úgy hogy szinte már csak hálni jár beléjük a biosz? A felelet a titokra: A dzóéból, a dzóéval bírják. Amikor tehát Jézus azt akarja, hogy élet legyen bennünk, nem felesleges dolgot akar,  hanem az életünk oly régen hiányzó alkotóelemét akarja visszaadni.
   S hogy a dzóé csakugyan mennyire szükséges feltétele az életnek,  az a tény is mutatja, hogy a dzóé nélkül milyen könnyen összeroppan a biosz. Fantasztikusan ijesztő, és mennyire időszerű csak itt a mi kis hazánkban is Jézusnak ez a tanítása. Hivatalos statisztikai adatok szerint hazánkban évente kb. 3000 ember lesz „sikeresen” öngyilkos. Öngyilkossági kísérletet pedig mintegy 20.000 ember követ el. Olykor elképzelhetetlen kicsinységek, sőt szamárságok miatt. És ezen pedig nem mosolyogni, hanem sírni kell. Íme a modern, az Isten nélküli ember! Ezért akarja Jézus, hogy legyen bennünk dzóé.
   Hogyan lehet dzóéhoz jutni? Íme, Jézus így mondja: „Ha eszitek az Ember Fiának testét és isszátok az ő vérét!” A kérdés nyilván csak az: Hogyan kell értenünk ezt az „evést” és „ivást”? Fizikailag netán? Az úrvacsora ugyanis elsősorban mégis csak fizikai evés és ivás, azaz fogaink és gyomrunk dolga. És ebből talán az következik, hogy: lám, mégiscsak Jézus Krisztus valóságos testét esszük és vérét isszuk? Nos, távolról sem! Ez a fajta úrvacsora a katolikusok nagy félreértése volna. A reformáció másképpen látja ezt a kérdést. Mégpedig úgy, hogy a testi evés csak jelképe annak a lelki evésnek és ivásnak, ami láthatatlanul ugyan, de valóságosan és párhuzamosan történik az úrvacsorai közösségben a testi evéssel és ivással. Ezzel a testileg jelképezett lelki evéssel és ivással, és a hit gyakorlásával töltekezünk fel a dzóéval.
   Vegyétek szájatokba a kenyeret és a bort, ám e közben szívetekkel, hitetekkel engedjétek lelketekbe a Krisztust, az Ő érdemeit, az Ő békességét, az Ő örömét. Hadd teljék meg a biosz tartalommal, kinccsel, a dzóéval. Hadd legyen valósággá számunkra most az az élet, amiről a hitetlen biológusok nem tudnak, amit a nagy életművészek nem ismernek, de amit Isten elkészített

az Őt szertőknek.
         

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #9 Dátum: 2007 Július 22, 20:14:13 »
"Én vagyok az Alfa és az Ómega"
     (Jel.22,13)


Isten tulajdonságai közül az Ige különösen erőteljesen állítja elénk az Ő örökkévalóságát és megváltozhatatlan voltát: "Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok!" (Ézs.48,12)

Mint az Alfa, a kezdet, "mindennél előbb volt". Ő az, aki kezdetben alapot vetett a Földnek, az egek az Ő kezének alkotásai.

Ő az Ómega is, aki bevégzi Isten tervét.

Mindörökkre megáll mindent átfogó fennhatósága, mert "hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg".

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #10 Dátum: 2007 Július 24, 10:09:06 »
"Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása"
          (Jel.22,16)


Isten ezt mondta Nátán próféta által Dávidnak:  "A te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz."(2Sám 7,17).

Jézus Krisztus, aki test szerint Dávid utódaitól származott, mint a halálból feltámadt Emberfia fogja birtokolni ezt a királyi dicsőséget.

"Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz" (Ézs. 11,10)

kiscsillag

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #11 Dátum: 2007 Július 25, 17:38:26 »
"Én vagyok...a fényes hajnalcsillag"
              (Jel.22,16)


Krisztus gyermekeiként, Őt várjuk, a fényes hajnalcsillagot!

Tekintetünk az eljövendő Krisztusra szegeződik, és a vágyunk,
hogy színről - színre lássuk Őt.
Ez többé már nem csupán az ÚR visszajövetelének a reménysége lesz, hanem bizonyossága annak, hogy örökkön örökké vele leszünk a dicsőségben.

Megváltónkba vetett hitünk által már felkelt szívünkben a hajnalcsillag. Felismerjük Őt, mint az eljövendőt, és ez az ismeret örömmel tölti be lelkünket.
Nincs jobb eszköz a gonosz befolyásával és a szellemi alvással szemben, mint az ÚR szüntelen várása.

Próbáinkban vigasztaljon bennünket az Ő közeli eljövetele!    Jövel, Uram Jézus!

Ma csak álmodom arról,
Gyönyörű lehet,
Ha ott állok - végre előtted!

Nem elérhető szolgáló

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #12 Dátum: 2007 Július 26, 08:38:11 »
"Én vagyok...
              (2Móz.3:13-14, Jn.8:23-25)



- Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és ezt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak?- Isten azt felelte Mózesnek:
- VAGYOK, AKI VAGYOK...- Majd azt mondta:
- Így szólj Izráel fiaihoz:A VAGYOK küldött engem hozzátok...
Jézus így folytatta:
- Ti lentről származtok, én pedig fentről származom,ti e világból származtok, én nem e ilágból származom...Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK, meghaltok bűneitekben...
- Megkérdezték tehát tőle:
- KI vagy te?- Jézus így válaszolt:
- Az, akinek eleitől fogva mondom magamat..."
Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Magda

  • Vendég
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #13 Dátum: 2008 Április 10, 08:52:21 »
 :D



ÉN VAGYOK ...AZ ÉLET
   Az első kérdés, amit tisztáznunk kell, hogy milyen életet támaszt az úrvacsora a hívőkben? A kérdés azért fontos, mert az eredeti görög szövegben a „dzóé” görög szót találjuk. Holott az „élet”-re van egy másik szó is a görög nyelvben, amit az Újszövetség is nem egyszer használ, a „biosz”. Ez utóbbi a testi, fizikai élet jelölésére szolgál. Ez a manapság annyit emlegetett „biológia” (élettan) alapszava. Jelenti mindazt, amit mi a gyomor munkájának, a vér keringésének, a szív lüktetésének, a tüdő összehúzódásának és kitágulásának nevezünk. A biosz tehát a testnek, mint gépezetnek a működését jelenti. Ezzel szemben a dzóé az ember „szellemi” életének a jelölésére szolgál. De nem az úgynevezett értelmi dolgozók szellemi tevékenységére, nem az ember kultúr- életére, mint szellemi tevékenységre utal, még csak nem is valamiféle okkult (spiritiszta) kapcsolatra a szellemek világával, hanem arra a csodára, hogy az embernek szellemi kapcsolata van, illetve lehet az Istennel.
   Jézus Krisztus a János 6:53-ban azt jelenti ki, hogy az ember akkor él igazán, amikor nemcsak a biosz értelmében él, hanem a dzóé értelmében is. Jézus szerint a biológiai funkciók működése nem jelenti még az élet teljességét. Jól láthatjuk Jézus igazságát korunknak azon embereinél, akiknél általában jól funkcionálnak a biológiai tevékenységek, ám mégis milyen kétségbeesetten kérdezősködnek „az élet értelme” után! És mégsem érzi életnek azt, amit csinál. Sőt úgy érzi, hogy az élet ezerszer több annál, amit ő él. Ezért gyötri korunk emberét valami megmagyarázhatatlan „szomjúság”. És ezt a szomjúságot igyekszik csillapítani hangulatos lakással, modern bútorokkal, zenével, társasági élettel, videóval, kocsival, külföldi utakkal. És mégsem találja meg azt, amit keres.
   Mi a baja az embernek? Jézus megmondja. Az ember nem azt az életet éli, amit élnie kellene és élnie lehetne! Lefokozott, beszűkült, megcsonkított, összezsugorodott életet él az ember. Nem azt az életet, amit Jézus élt. Mert az ember „életéből” hiányzik a dzóé. Azaz, az a nyugalom, ami Jézust töltötte el. Az az erő, ami Jézusból áradt. Az az öröm, amivel Jézus volt tele. Azok a perspektívák, melyekben Jézus gondolkodott. Az a szeretet, amit Jézus sugárzott maga körül. Az az engedelmesség, amivel Jézus elvette az Atya kezéből a poharat. Az az élet, amiről Jézus beszélt Máriának a Lázár teteme felett: „Aki énbennem hisz, ha meghal is él az.”.
   Bár feleslegesnek tűnhet a kérdés, de azért csak vessük fel, miért van szükségünk erre a Jézus kínálta, sőt munkálta életre, a dzóéra? Az első feleletet így adhatjuk meg. Azért van szükségünk mindennél jobban a dzóéra, mert dzóéval betelten könnyebben viseli el az ember a biosszal járó fáradalmakat. Idézhetjük azokat a fiatal, középkorú, vagy éppen idős nőtestvéreket, akik ha kell kazánt fűtenek, harminc-negyven gyereket mosdatnak etetnek, gondoznak naponta. Sokszor gondolok ezekre a hősökre. Hogyan is bírják, amit bírni kell? És hogyan bírják azok a nagymamák, akik talán három vagy négy unoka gondját hordozzák hetven-egynéhány évesen, úgy hogy szinte már csak hálni jár beléjük a biosz? A felelet a titokra: A dzóéból, a dzóéval bírják. Amikor tehát Jézus azt akarja, hogy élet legyen bennünk, nem felesleges dolgot akar,  hanem az életünk oly régen hiányzó alkotóelemét akarja visszaadni.
   S hogy a dzóé csakugyan mennyire szükséges feltétele az életnek,  az a tény is mutatja, hogy a dzóé nélkül milyen könnyen összeroppan a biosz. Fantasztikusan ijesztő, és mennyire időszerű csak itt a mi kis hazánkban is Jézusnak ez a tanítása. Hivatalos statisztikai adatok szerint hazánkban évente kb. 3000 ember lesz „sikeresen” öngyilkos. Öngyilkossági kísérletet pedig mintegy 20.000 ember követ el. Olykor elképzelhetetlen kicsinységek, sőt szamárságok miatt. És ezen pedig nem mosolyogni, hanem sírni kell. Íme a modern, az Isten nélküli ember! Ezért akarja Jézus, hogy legyen bennünk dzóé.
   Hogyan lehet dzóéhoz jutni? Íme, Jézus így mondja: „Ha eszitek az Ember Fiának testét és isszátok az ő vérét!” A kérdés nyilván csak az: Hogyan kell értenünk ezt az „evést” és „ivást”? Fizikailag netán? Az úrvacsora ugyanis elsősorban mégis csak fizikai evés és ivás, azaz fogaink és gyomrunk dolga. És ebből talán az következik, hogy: lám, mégiscsak Jézus Krisztus valóságos testét esszük és vérét isszuk? Nos, távolról sem! Ez a fajta úrvacsora a katolikusok nagy félreértése volna. A reformáció másképpen látja ezt a kérdést. Mégpedig úgy, hogy a testi evés csak jelképe annak a lelki evésnek és ivásnak, ami láthatatlanul ugyan, de valóságosan és párhuzamosan történik az úrvacsorai közösségben a testi evéssel és ivással. Ezzel a testileg jelképezett lelki evéssel és ivással, és a hit gyakorlásával töltekezünk fel a dzóéval.
   Vegyétek szájatokba a kenyeret és a bort, ám e közben szívetekkel, hitetekkel engedjétek lelketekbe a Krisztust, az Ő érdemeit, az Ő békességét, az Ő örömét. Hadd teljék meg a biosz tartalommal, kinccsel, a dzóéval. Hadd legyen valósággá számunkra most az az élet, amiről a hitetlen biológusok nem tudnak, amit a nagy életművészek nem ismernek, de amit Isten elkészített

az Őt szertőknek.
         




Igen és Ámen

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: ÉN VAGYOK ... Eγώ ειμι
« Válasz #14 Dátum: 2009 Augusztus 08, 21:55:25 »
    "Én vagyok a jó pásztor"  Ján 10:11;

 Az Ezékiel 34:10-17; alapján a jó pásztor ismérvei: (a teljesség igénye nélkül!)  :06:

 - megkeresi a nyáját - Izrael összegyűjtése =
 - kiszabadítja, visszahozza, gondoskodik, hogy újra megtalálják a helyét
 - legelteti = megfelelő táplálék biztosítása
 - jó legelőn, "kövér" legelőn = sok táplálék bizotsítása
 - megfelelő, jó akolba tereli
 - megnyugosztja juhait = nyugalmas helyen legelteti, ahol védelem van az ellenségtől
 - az elveszettett megkeresi
 - az elűzöttett visszahozza
 - a megtöröttett bekötözi = fizikai + lelki sérülések esetén
 - a beteget erősíti
 - a kövéret és erőset elveszti = azokat, akik erőszakkal elveszik másoktól, a 
    gyengéktől az áldást, önző módon
 - ítéletet tesz


     De milyennek kell lenni a juhoknak??


üdv: Kamilla  :119: