Az óember visszaköszön - ez a topik címe.
Igen, kezdem én is tapasztalni, a mikor a régi kapcsolatok, érzések mint egy polip csápjai egyszerre nyolc felől nyúlnak utánam.
Sok éves barátságok kezdenek szakadozni, ki haragszik, ki sajnál, ki támad és érvel, ki egyszerűen mellőz, megfeledkezik rólam, mintha nem lennék. És azok a hamis kedvességek...talán azok a legnehezebbek, mert hamisságot érzek mögöttük, és számítást. Visszaélnek azzal.hogy magányos vagyok, és szükségem van minden jó szóra. De elsősorban mégis az Úrra van szükségem!!!
Isten velem van, erőt ad és beszél hozzám. Bátorít és úgy érzem, nem enged el, mert én sem akarok elmenni, visszamenni. Ez talán nem elbizakodottság.
Tegnap volt egy komoly beszélgetésem egy Testvérrel, ami nagyon megerősített, és bár fáj, hogy elfordulnak tőlem, nem félek már attól, hogy megingatnak.
A Mi Urunk mindig küld számomra valakit, aki segít, mert Testvér, és - ahogy a tegnapi beszélgetőtársam mondta - a barátságok is átrendeződnek. Lesz aki elmarad, de biztosan lesz helyettük új is, Testvér.
Mert az Úr nem hagyja el az övéit.
A harcomat Isten segítségévek megharcolom, és megmaradok a hitben, mert Isten nem engedi el az Őt szeretőket.