Yisráél

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2013. december 07. Találatok: 3113

Yisráél

Mózes V. könyve 29,1-29
„Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével: A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek. És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket. És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is; Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.) Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr: Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak? És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről; És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”

Áldott Testvérek. E mai alkalommal, beszéljünk az igaz Istentiszteletről, az abban való tiszta részvételről, és az írások ismeretének hiánya miatti tévelygések súlyosságáról! Mindenekelőtt, figyeljük meg: kikkel kötött szövetséget az Örökkévaló.

„Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is; Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.”

Mindenekelőtt, értelemre kell jutnunk az felett, hogy a 9-es vers, miszerint:

„Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.”

Mire utal, honnan ered, és hogyan kerül a képbe? Hogy kerül ide a szövetség Igéje? Miért feltétel ez a szövetségre lépők számára? És egyáltalán: mi ez a szövetség? Mielőtt ezeknek utána járnánk, tisztázzuk, és lássunk tisztán a keresztyénségre vonatkozó dolgokban. Olvassuk el figyelmesen újra a 9-15-ig terjedő idézetet:

És most újra a 14- 15-ös vers:

„És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.”

Tehát nyilván felfedi az írás, hogy lesz a követők nemzedéke, akik nem voltak ott azon a napon, de mint előre is vetítettem a legfőbb jellemzőt, ami rájuk igaz: követők. Tehát a szövetség Igéi:

Ebben a témában, hogy megértsük a szövetség kötés valós jelentését, az abban való részvétel feltételeit, vissza kell mennünk térben és Időben, a szövetségkötés pillanatához. Ott fogjuk megérteni a szövetség valóját-értelmét, és ránk való kritériumait. Ennek azonban szigorú előfeltételei vannak ránk nézve, amit az igaz értelemért meg kell hoznunk! Azonban cserébe kapjuk a színtiszta képet-értelmet, hogy tudatos és igaz követőkké lehessünk, egyszersmind: szövetségre léphessünk valóban az Istennel. A kritérium azonban sokaknak túl nagy ár lehet. Innentől csak azokhoz szólok, akik képesek elhagyni az eddigi ismereteiket, amik emberi bölcsességre, emberi tanításokra, felekezeti dogmákra épültek, és hajlandóak alapul tekinteni az ige igazságát, és kizárólag Isten tanítására építkezni. Tehát a szövetségkötés pillanata:

Mózes I. könyve 15,1-21
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.”

Mindenekelőtt, lássuk meg azt, kikkel és milyen kritérium által köti az Örökkévaló a szövetséget:

Mózes I. könyve 15,1-4
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.”

Tehát meg kell látnunk, hogy a szövetségben csak szabadok vehetnek részt. Ezt azért fontos megértenünk, mert a keresztyénség berkein belül, vannak sokan olyanok, akik: aktív és lelkes antiszemiták, akik azt hirdetik magukról, hogy ők a lelki Yisráél. Ezen nyilvánvaló Istentelenségre nem is szeretnék sok időt fecsérelni, ezért csak tőmondatokban mutatnám fel, mennyire Istentelen, és ha úgy tetszik: antikrisztusi tan ez. Mindenekelőtt, amit érteni kell: Az Örökkévaló így mutatkozik be Mózes számára, és a későbbi nemzedék számára is egyben:

II.Mózes 3, 13-15
„Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.”

Nem csupán az ősatyát említi az Örökkévaló, hanem az ígéret ágát vezeti elő, és erről az ágról nevezteti magát:

„És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.”

Ávráhám, Yichák vö Yakov Istene. Fontos ezt megérteni, mert Ávrámnak két fia volt. Az egyik test szerint született, akinek az anyja szolgáló volt, így aki született, szintén szolgaságra született. Az Örökkévaló pedig a szolgáknak nem adja az örökségét!

I Mózes 21,9-13
„Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala, Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.

Ezt történetesen a maiak kedvéért Jézus megerősítésül újra kijelenti: azért mondom hogy újra, mert ez elsőt is Ő mondja, hiszen tudjuk hogy Jézus az Isten beszéde!

Jn. 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Egyebekben, Jézus ebben a történetben pontosan a szövetségre emlékezteti az Övéit! De erre visszatérünk még. Tehát az Ávrám másik fia, a kisebbik lett az ígéretek örökösévé, de neki is két fia született: Edom, és Yakov. Edom nem lehetett örökös, mivel az Ígéreteket megvetette, mert ő a jelent, azaz a testi életet tekintette alapnak.

I Mózes 25,29-34
„Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.”

Akárcsak a mai "hívők" túlnyomó többsége. Ők pont azt vallják, mint Edom. Itt és most kell megélnem. Ezek azok is, akik az Isten ígéreteit zsákmánynak, mintegy: magától értetődőnek tekintik magukra vonatkozóan. És a "kisebbik" lett az ígéretek ága, akit az Örökkévaló átnevezett: Yisráél-nek! Ez tehát a beoltatás ága. A nemzetekre vonatkozóan ez ugyanis csak "beoltatás" általi részvételt jelent! Ezt erőszakkal elvenni, kisajátítani nem lehetséges! Tehát ennyit az „aktív Antiszemitákról”. A másik ugye a „passzív” antiszemitizmus. Egy mondatban: az ő passzivitásuk, hogy mi van a zsidókkal az nem érdekli őket. Majd a dolgok legvégén az Isten beilleszti őket a névsorba, és a zsidóknak tetszik, nem tetszik, el kell ezt fogadniuk. Nos, nem így lesz! Az Yisráél népéhez való csatlakozásnak, két alapvető kritériuma van! Az első:

4Móz 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”

Ez az Istennel való együtt járás alapszabálya, és egyben a szövetségben való részvét egyik kritériuma is. Hiszen meg is van írva:

Ám 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”

A másik kritérium a beoltatáshoz, ami a néppel egyesíti a beoltásra vágyókat:

Ruth könyve 1,1-17
„És lőn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia. A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának. Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia. A kik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig. Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül. Felkele azért ő és az ő menyei, és ő visszatére Moáb mezejéről; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret. És kiméne arról a helyről, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére, És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem! Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolá őket; és ők nagy felszóval sírának. És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez! Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének? Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat: Ugyan megvárhatnátok-é őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze. Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá. Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után. Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”

Ez a megvallás, nem csupán közös jelent,nem csupán együtt lakozást, de közös sorsot, és sorsvállalást is jelent! Ebben az aspektusban ezt Jézus is az üdvösség előfeltétele alapjának tekinti:

Mt. 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Tudom én, hogy ez a fejezet egy merőben más aspektust mutat sokak számára az eddig tanultakkal szemben, de bizonyára észleltétek ti is az első két mondatot:

„És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

Ugye: népek-et mond? Ez úgy válik teljesen érthetővé, hogy Jézus nem csupán magáénak vallja a népet, de egyenesen azonosítja is magát a népével! Tehát azok csatlakozhatnak a szövetséghez, akik Istene és sorsa is egy a választott néppel!

3Móz 20,24
„Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.”

Vagyis, az ígéret földjére, ami egyben a mi üdvösségre jutásunk is, csak azok mehetnek be, akik a kiválasztottak között vannak! Tehát a szövetségkötés, és annak valós tartalma: Tehát eddig megértettük, hogy az Istennel való szövetségre lépés előfeltétele a szabadság. Ám vigyázat! Nem szabadosságot mond az ige, hanem szabadságot! Szabadosoknak nevezzük azokat, akiknek sehol, és semmiben sincs gyökerük. Ezek mindentől és mindenkitől függetlenítik magukat. Számukra mindennek ők a középpontjai, egész életük csupán magamutogatás, és az egoizmusuk kiszolgálása. Mindennek tetejében: ők valójában nem Istenben hisznek, hanem egy olyan hamis Istenképben, ami legalizálja ezen emberek aljasságait. Mind életvitelük, mind pedig értékrendjük szöges ellentétben áll, az Isteni tanítással, és ezt hirdetik is mint járható, követendő utat. Bár ők is meglátják Isten országát, de részük abban nem lesz! Most még a gyűlölettől hangosak, nemsokára azonban a fájdalom kiáltásuk fog hallatszani. A szabadok pedig azok, akik e világtól - a megtévesztéstől - a hamis képzetektől megszabadultak, és az Örökkévalóhoz kötötték magukat! Akik ettől kezdve, kizárólag az Örökkévalótól vezettetnek! Ugyanis észre kell vennünk egy furcsaságot a szövetségkötéssel kapcsolatban:

I Mózes 15, 12-21
„És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.”

Tehát látjuk, hogy az Ávrám éppen alszik a szövetség megkötésekor. Nem Ávrám megy át a húsdarabok között, hanem:

„És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.”

Ez pedig két dolgot jelent. Először is: minthogy bár úgy nevezte ezt az Örökkévaló, hogy az Ábrahámmal kötött szövetség, de valójában nem Ábrahámmal kötötte, azt vetíti elénk, hogy azok csatlakozhatnak ehhez, akik az Ábrahámi hitet élik! Ez pedig azt jelenti, hogy azok, akik teljes meggyőződéssel követik Istent! A másik jelentés pedig, Isten Önmagával köti a szövetséget. Mivel tudjuk, hogy az Örökkévaló és az Ő beszéde, igéje, tehát Jézus egyek, így nyilvánvalóvá válik, hogy tehát a szövetségben való részvétel kritériumai: szabadnak lenni e világtól, és az e világi rendelésektől, az Isten számára, Ábrahám hitével követni az Örökkévalót, és engedelmeskedni annak, aki helyettünk vette a bűneink miatti átkot magára! Mert ugyanis: az hogy átmentek a darabok között és így kötötték meg a szövetséget, azt jelenti: hogy amikor átmennek a szövetségre lépők a kettévágott darabok között, kijelentik: ha a szövetséget megszegem, járjak úgy mint ezek közül egy! Figyeljetek csak:

Mt.24,48-51
„Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Látjátok mit ígér Jézus azoknak, akik nem teljesítik a szövetségben vállat részt? Ketté vágatik! Péter is pont erről beszélt ám, csak éppen sokak előtt nem érthetően. Ebből is látszik mennyire fontos az írások ismerete, és az egy értelemre jutás az írások által!

Apcsel.1,15-18
„És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság): Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.”

A 17-es versben megfogalmazottak szerint: „elnyerni a szolgálat osztályrészét” valójában azt jelenti: szövetségessé lenni! A 18 -as vers: „és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.”

Elhasadt középen, azt jelenti: ketté vált, ketté vágatott. Ez tehát a szövetségszegés büntetése! Azért érthetetlen ez a rész sokak számára, mert általánosan ismert, hogy Júda, (Júdás) felakasztotta magát. Itt meg zuhanásról, és ketté válásról beszélt Péter. Na ja: mert Péter nem a látható dolgokat tanította, hanem a valóban végbement dologról számolt be. Ugye a szövetséget tehát az Örökkévaló, az Ő igéjével kötötte meg! Tehát Ábrahám engedelmes hite, és az Ige szerinti élet, a szövetség, frigy, vagy érthetőbben: "házasság" feltétele. Hiszen a csatlakozásunkkor mi is azt kértük az Örökkévalótól, vezessen bennünket mindenkor, és hogy tudhassuk hogy Ő vezet, és Ő velünk van! Az ősatyáink is pontosan ezt kérték, a nevünkben is:

V.Mózes 26, 15-19
„Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”

Megdöbbentő és rémítő meglátni, hogy ezek ismeretében, mennyire sokan ringatják magukat hamis illúzióban, azt gondolva, hogy Istennel való szövetségben vannak, pedig dehogy. Térjünk vissza az V Mózes 29-hez.

V.Mózes 29,18-21
„Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.”

Ha ezeket megértjük, ismét egy mai tévelygést leplez le előttünk.

„Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):”

Elfordulni az Örökkévalótól, azt jelenti: nem neki engedelmeskedni, nem az Ő rendelései szerint járni, hanem az egyéb nemzetek, „bálványozott szokásainak”. Tehát azok a szokások az idegenek Istenei. Méreg és ürömtermő gyökér: azokról szól, akik hamis tanítással eltévelyítenek másokat, ezzel megölve őket Isten számára, majd ezen ügyleteik miatti általános megkeseredés, még többeket megfertőztet. Erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is:

Zsid 12,15
„Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.”

De mi által lopózhatnak ezek be?

„És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):”

Tehát azok által kezdődnek a bajok, akik az általános kegyelemről beszélnek, mégpedig az Istennek való engedelem feltétele nélkül! Ezek azok, akik a maguk szabadosságát is elfogadhatónak, sőt(!) követendőnek tartják. Akik azt élik és tanítják, hogy bár hogy élsz, kegyelemben vagy. Akik Isten beszédét elavultnak, érvénytelennek vallják, és ezt tanítják másoknak is. Részeg és szomjas jelentése: tévelygő, és az eltévelyíthető. A tévelygőt még csak-csak értjük, de kik az eltévelyíthetők? Nos, hosszan lehetne sorolni ezek ismérveit, de jobb ha a „gyökerénél ragadjuk meg” a kérdést a problémát: azok, akiknek nem az Isten beszéde az egyetlen és követendő igazság! Tehát ezen tévelygésben élőkhöz szól a folytatás:

„Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.”

Ezeknek a hite, csupán illúzió!

Nyomtatás