Ez időkben…

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2014. augusztus 19. Találatok: 3808

Ez időkben…

Máté evangéliuma 16,1-4
„És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.”

Áldott testvérek. A történetben Jézust, a Szanhedrin tagjai, Messiási jel miatt keresték fel, aminek megadását Jézus megtagadta. Nem mintha nem tudta volna megadni nekik ezt a jelet. Sőt! Hiszen már megadta ekkorra. Jézus nem tagadta el a célját, hanem beteljesítette mindazokat a jeleket (csodákat), amik felől a Szanhedrin úgy rendelkezett a tanításaikban, hogy azokat a (jeleket) csodákat, csak a Messiás teheti meg. Tehát a szent tan bizonysága szerint, három ilyen Messiási jel van, melyet valójában az Örökkévaló adott, a Messiás személyét felismerendő, és a Szanhedrin ezeket meg is találta a szent tanban.

1.) A Poklosság meggyógyítása.

3Mózes 14 foglalkozik a poklosságból megtisztult ember törvényével és a megtisztulás utáni áldozat bemutatásával, majd az „érdekes” felkenés szabályával. Azért mondom, hogy érdekes, mert a felkenés, teljesen megegyezik a 3Mózes 8-ban leírt pappá való felkenés leírásával. A poklosság valójában egy végzetes és halálos betegség, és a törvényben úgy jelenik meg, mint abszolút tisztátalanság. Valójában nem a poklosság az, ami megöli a beteget, hanem egyszer s mind egy érzéketlenné teszi a beteget teljességgel, így olyan sérüléseket szerez magának a „megfertőzött”, melyek az elfertőződés által halálba viszik. Ha végig gondoljuk eme „betegség” nevét ami a „tisztátalanság”, és ennek a következményeit, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy olyan ez a betegség a testnek, mint az Istentelen, tisztátalan élet a léleknek. Mert az ember az Istennel való közösségben elkerüli a bűnöket, de ha mégis belekeveredik valamely bűnbe, azt bizony megérzi, és bizony komoly fájdalomérzet által. Ha van bűnbánat, akkor lehetséges elsőbb is a megtérés, de ugyan akkor kialakul az emberben egyfajta bűn gyűlölet is, mely akadályát képezi a bűnismétlésnek. A poklosság pont ez iránt tesz érzéketlenné. A bűn pedig ha bejön, és nincs fájdalomérzet, nincs bűnbánat, akkor a bűn többszöröződik (olyan ez, mint a felülfertőzés), és végül Istentől való teljes elválasztottság gyümölcseként eljön a halál. Meg van írva:

Jakab levele 1,12-16
„Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

És van még az áldozati törvény, ami olvasható a 3Mózes 14-ben:

3Mózes 14,1-7
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék: Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot; Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.”

Ugye a két madár esete, mely nyilván megmutatja, hogy az egyik halála árán, a másik az életet megnyeri, ámde a meghalt vérében. Ez lelkiekre értve: az egy, az életét és vérét adja a másikért, de annak a továbbiakban a meghalt vérében kell élnie. Életet életért! És ha hozzávesszük, hogy a vér az élet, akkor értjük is, hogy miért íratott meg számunkra:

1Péter 2,9-12
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek; Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

Vagyis akit a Messiás megváltott, az már nem önmagának él, hanem annak, aki őérte meghalt. Ha és mindehhez hozzá vesszük, hogy Jézus élete miben állt, azaz mi jellemezte és jellemzi a Messiás életét, akkor megláthatjuk azt is, hogy hányak élnek a Messiás vére által.

2.) A Következő Messiási jel, a vakon született szemeinek megnyitása. Ezen jelnek nem bonyolult a felismerése. Teremteni kizárólag Isten tud! A vakon születetnek nincs szeme, de még csak látó idegei sincsenek. Itt nem helyreállításra van szükség, amit esetleg megtehet akár egy Istentől megáldott ember is. Itt bizony a teremtésre van szükség!

János evangéliuma 9,1-7
„És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.”

Tessék figyelni a 6-os verset:

„Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,..."

Na ez érdekes...

1Mózes 2,1-7
„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”

Na ez a teremtés... a sár... szóval Jézus teremtett és ezt csak Isten teheti.

3.) A süketnéma démon kiűzése.

A démonűzésnek már a Messiás kora előtt is volt gyakorlata, és ennek eredete egy a maiak számára „apokrif” iratban lelhető fel. Erről az apokrifről nem szeretnék nyilvánosság előtt beszélni, inkább elmondom a gyakorlatot. Ha valakiről kiderült, hogy démoni megszállottság alatt van (mert ez nem annyira egyszerű, mint azt ma sokan hiszik), akkor kellett valaki, aki ismeri a démonok tevékenységének ismertetőit, illetve a démonok alárendelődését, az angyali fejedelemségeknek. Tehát ha kiderült, hogy egy ember démonizált és ez megerősítést nyert, akkor egy erre a feladatra alkalmas személy (nem akárki, mert akik ezt végezték, nagyon komoly tudással bírtak), tehát egy ilyen személy, megszólította a démont. Ennek az volt a célja, hogy a démon tudomására hozza:

1.) Felismertünk!

2.) Ismerjük a törvényt, ami rád vonatkozik.

3.) Nincs maradásod.

Felszólította a démont, hogy nevezze meg magát, és erre azért volt szükség, mert:

1.) A démonok rejtve szeretnek lenni, azon törvényszerűség okán; ha nincs gonosz, akkor nincs jó sem.

2.) Az aki a démonűzést végzi, a démon nevéből tudni fogja, hogy mely angyali hatalmasság, fejedelemség alá van vetve a démon, tehát a démon „felettesére” hivatkozva, irányítás alá lehet vonni a démont, mert neki engedelmeskednie kell a felettese nevére.

Na most figyeljük meg hogyan tette ezt Jézus:

Márk evangéliuma 5,1-9
„És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére. És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt, A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni. Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula, És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.) És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk...”

Nos ez a démonűzés, ugyanezen metódussal kezdődött, ám de egy váratlan fordulattal, az elkövetkező hatalomról számol be, ahol van egy valaki mindenek felett, ahol az angyali fejedelemségek is alávettetnek egy valakinek, akinek mindenek engedelmeskednek. Tehát itt is ugyan azon metódus látható, kivéve, ha valaki úgy vélekedik, hogy Jézusnak kedve szottyant egy kis ismerkedésre a démonok világában. Ez volt tehát a démonűzés gyakorlata a Messiásig, csak hogy ez a metódus, nem vezet eredményre a „süketnéma démon” esetében, sem kérdezni nincs őt értelme, mert nem hallhatja a kérdést, sem válaszolni nem tud. Tehát megállapítást nyert, hogy a süketnéma démont csak a Messiás űzheti ki, mert a Messiás az, aki nevére mindenek engedelmeskednek! Ez tehát az a három Messiási jel, amit Jézus fel is mutatott és be is töltött, tehát „felfedte” önmagát nyíltan. Mégsem hittek neki. Ezért mondta Jézus:

János evangéliuma 5,39-40
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!”

Azt, hogy Jézushoz menni mit jelent, megtalálhatjuk a 3Mózes 14-ben, a két madár áldozatának jelentésében, erről írt Pál:

Galata levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

És ezek után kértek még tőle jelet azok, akiknek kétség kívül fel kellett volna ismerniük a Messiást Jézus személyében. És mikor e jelek beteljesedtek, éppen nem nyilvánították ki Őt annak, aki magáról bizonyságot is tett, hanem nyíltan pont az ellenkezőjét állították róla. Azt mondták, hogy nem Istentől, hanem a gonosztól való. De mindezek mellett azért, ahogyan Jézus arra utalt is, az idők jeleit is fel kellett volna ismerniük a legutolsó prófécia kijelentéséből, az azóta eltelt időből és a kialakult helyzetből. Az utolsó prófécia utolsó kijelentéseként ez adatott:

Malakiás próféta könyve 4,1-6
„Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Ezután a prófécia után eltelt kb: 400 év, éspedig ezalatt nem adatott több kijelentés az Istentől, hanem csak az utolsó prófécia figyelmeztetése maradt érvényben. Érdekes. Kezdjük előröl:

1Mózes 15,1-21
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.”

Ez ugye az Ábrahámi szövetségkötés, melyben szó esik a 400 éves szolgaság idejéről, majd az abból való szabadulásról, és az ígéretek örökléséről. Ávrám leszármazottai ezek után meg is kezdik a 400 év kitöltését. Yichak-Yakov. Ők még nem „kedvezményezettként” éltek azon a földön, ahova Ávrámot bevitte az Isten, hanem bizony volt bajuk elég. Az a föld valóban még 400 évig az átok és az ítélet népének „tulajdonában” volt. Ebben az időszakban Yakov (Yisráél) el is hagyta az ígéretek földjét, és nem is egy alkalommal. Volt szolga és nyomorgatott Lábánnál is, majd eljutott Egyiptomba, ahol ismét szolgaság állapotára jutott. Majd onnan kijőve, cirka 40 év sivatagi időszak következett. És most vissza a Malakiás utáni időszakhoz. Yisráél ismét szolgaságra jutott éspedig a maga földén. Idegen nemzet alá lett rekesztve, majd megjelent a Malakiási próféciának megfelelően előbb Éli (Illés) a bemerítő személyében, aki a Mózesi rendelésekhez vezette vissza az Isten népét, mert a törvényben láttatik meg a bűn mértéke. A törvény által jutottak az emberek bűn felismerésére, a saját állapotuk megismerésére, és ezek felismerése által jutottak bűntudatra, ami a bemerítkezésbe, azaz a „visszatérésre” vezette őket. Erről így ír Pál:

2Korinthusi levél 7,8-10
„Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”

Ezt úgy is mondhatnánk: aki Isten szavára megkeményíti a szívét és megsértődik, az el is fog veszni, de aki Isten szavára megtér, az örökéletre tér meg. Azok az emberek a bemerítő idejében Isten szerint szomorodtak meg a bűneiket felismerve, és ez „megtérésre” szülte őket. De ez az ige által adatott nekik pont, ahogyan a prófécia mondja is:

Malakiás könyve 4,4-6
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Summázzuk az eddigieket: Ávrámtól Mózesig 400 esztendő, Mózestól Yósuáig (nem Jozsué, hanem Yosua, vagy ha úgy tetszik: Yessua...), tehát Mózestől Yósuáig kb: 40 esztendő. Mózestől a bevonulás megkezdéséig, az Isten népe ugyan már nem volt rabszolga, de még nem is voltak az Úr szabadosai. Akik hallgattak az Isten szavára és engedelemben követték Őt, azok be is mehettek az ígéret földjére. Malakiástól a Messiásig kb: 400 esztendő telt el, ezen időszak alatt következett be a szolgaság és az elegyedés időszaka, ami kiteljesedett akkor, mikor az Isten népét római provinciává tette Róma. És azok, akik felismerésre jutottak és megtértek a gonoszságaikból, bűneikből és engedelemben követték Őt, azok számára eljött mintegy 40 évvel később az az állapot, amit úgy nevezünk, az Úr szabadosainak kora, hiszen a Messiás után, mintegy kb: 40 évvel a templom leromboltatott, és az Istentiszteletnek helye többé nem volt egy helyhez kötve. Azonban addig az apostolok is, és a tanítványok is a templomba jártak. Ám a templomba, a törvénynek megfelelően, a nemzetekbeliek akik Jézusban hitre jutottak, nem mehettek be! Ez egy megkülönböztetés volt tehát, de a templom lerombolása után ez a különbség megszűnt! De van más „érdekesség” is: Mózes kora azzal vette kezdetét, hogy az egyiptomi fáraó „népszámlálást” tartott, és ebben a számbavételben kitűnt, hogy bizony hányan vannak az Isten népéből valók. A Messiás kora is azzal kezdődött, hogy a Róma népszámlálást kezdeményezett. Testvérek, a népszámlálás sokkal tovább mutat azon, amit feltételezünk arról. Ki ő, hol született, hol él most, kivel él most, tehát egy totális ellenőrzés időszaka, amikor is az uralkodó nézet ezekből az adatokból, bizonyos „óvintézkedéseket” kezdeményezhet. Például ritkítás, vagy az identitás kiölése, a gyökerektől való elszakítás által. És erről szólt Jézus, amikor is a Máté 16-ban azt olvassuk:

Na ezek az idők jelei, amit az akkoriak közül sokan nem ismertek fel. Még szerencse, hogy ez ma nem így van ugye? A maiak felismerik az idők jeleit? Hát lássuk: a Messiás után, újra elkezdődött a rabság időszaka. Ebben az időszakban az Isten népét száműzték a földjükről, ámde számon tartották őket. Ebben az időszakban azonban az Isten népe, a hitét is magával vitte, így sokan jutottak őáltaluk Istenhívővé, tehát a nemzetekbeliek közül ismét sokan bekerülhettek ebbe a „családba”, elkezdődött a „népirtás” kora is. Lettek úgynevezett világi törvények is, melyek a későbbiekben már nem csak a zsidókra vonatkoztak, hanem bizony a keresztényekre is. Üldözték úgy a zsidóságot, mint a kereszténységet is. Megpróbálták csellel és erőszakkal „elvilágiasítani” a hívőket elszakítva a hitüktől, ami egyben az identitás tudatuk lényege is. Majd amikor úgy tűnt a „világ” számára hogy teljes a siker, eljött a látszólagos békesség időszaka (akik esetében nem látták a sikert, azokat kiirtották vagy bebörtönözték). Testvérek, ma újra nagy gáz van. Van egy nézet, ami azt vallja, hogy a látszat számukra nem elég! Egy ideje tart a „népszámlálás” ideje. Azt mondtam: csellel és erőszakkal. Elsőként talán azzal kezdődött, hogy a választási és egyéb kérdőíveken megjelent egy alapvetően ártatlannak tűnő kérdés: „mely felekezethez tartozik?” A cselezés azzal kezdődött, hogy bevezetésre került, a vonalkód és a mobiltelefon időszaka. Ezek az eszközök nem lennének eleve a gonosz eszközei, de elérhetővé teszik annak a teljhatalomra jutását és a totális ellenőrzés időszakát. Éppen az benne a legfélelmetesebb, hogy nem eleve gonosz eszközök, és a bevezetésüknek igen is vannak „áldásos” jegyei. A kezdeti lehetőségek, ezen eszközökkel tehát jók, de ezek egy pillanat alatt ellenünk fordíthatóak lehetnek. A vonalkód és a bankkártya lehetővé tették, hogy „valaki”, „valakik” tudhassák, hogy hol dolgozunk, mennyit keresünk, hol élünk, mennyi a keresetünk, milyen vásárlási szokásaink vannak, stb. A mobil telefonunk által pedig tudják, hol járunk, mennyi időt töltünk egy helyen, kikkel tartunk kapcsolatot, kikkel vagyunk közösségben, milyen internetezési szokásaink vannak, mi az érdeklődési területünk. Ez totális ellenőrzés testvérek, és nem mondom, minthogy én is használom ezen eszközöket, hogy ezek eleve a gonosz oldal eszközei, de be kell látnunk, hogy eszközök, egy pillanat alatt ellenünk is fordulnak. Most figyeljünk csak:

Jelenések könyve 13,15-18
„És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”

Ám hogy ez teljességre juthasson, kell a cselezés.

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2,1-12
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”

Azt mondja a Jelenések könyve:

Jelenések könyve 13,18
„Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”

Azt gondolják sokan, hogy a 6-os szám a Sátán száma, pedig nem! Nem a Szotont teremtette az Isten a hatodik napon, hanem az embert, és ezért is írja a Jelenések könyve így: „mert emberi szám...” Tehát a tökéletesen testi ember száma a 666. Akinek a gondolkodása, értékrendje, testiessége, viselkedése mind, mind testies. A Sátán nem magára irányítja az ember figyelmét, hanem az emberi kívánságokra. Az Antikrisztus első megjelenése is erre mutat:

1Mózes 3,1-6
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.”

Tehát az Antikrisztus jellegzetessége, felismerhetősége az, hogy ő az, aki Isten szavára azt mondja, hogy: nem! Nem úgy van, ahogy azt az Isten igéje mondja. „Élj a lehetőségeiddel, és lásd meg, mindenki bölcsnek és ügyesnek fog tartani.” Nem esel Isten büntetése alá, nem lesz bajod. Az Antikrisztus tehát az Isten igazságának a megcáfolója. Ha az Isten igéje az igazság (tehát a Krisztus: Jn.17,17), akkor az Antikrisztus a hazugság. Ez ennyire egyszerű. Minden, ami ellene mond az Isten igéjének, az hazugság! De hogy ő teljességre juthasson, ahhoz előbb az igazságnak félre kell tolatnia az útból. Az Isten igéje pedig az Isten népének adatott a Szentlélek által.

János evangéliuma 15,26-27
„Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.”

És ekkor teljesedik be egyszerre az Ámosi és az Úrtól való prófécia egyszerre:

Ámos 8,9-14
„És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!”

Illetve:

Máté evangéliuma 25,1-10
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.”

Hja kérem, akié a fiú, azé az élet! Ezért mondjuk az Urat, az élet fejedelmének. Ha a megadott ideig, amíg lehetőség volt rá, nem érdekelt, nos utána már hiába is keresed. Ezért mondja az Úr:

Ézsaiás 55,6-7
„Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”

És ezért mondta az Úr mindenkinek is, akit meg és felszabadított: „eredj el, és többé ne vétkezzél.” Tehát eljutottunk a mosthoz, és azt látjuk és halljuk a gonoszság felnövekedését, a hazugság elterjedését, a hívők rágalmazását, ellenük való gyűlölködést és az ő leölésük híreit. De olyan jó ez a hideg kóla a forró időben. Olyan jó ez a karosszék. Olyan jó hogy nyugalom van.

Máté evangéliuma 24,1-51
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Testvérek. A napokban egy érdekes dolgot vehettünk tudomásul, nevezetesen az iszlám világ nevű szerveződés dolgait. Azért mondtam, hogy szerveződés, mert ebben a szervezet, a világ sok népét foglalja magába. Irakból indult ez a dolog, majd Irán, Szíria következett. És nem kell földrajz tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk merre is tartanak. A következő előttük levő ország testvérek: Yisráél. Azokban az országokban ahol megkezdték a küldetésük betöltését, azzal kezdtek, hogy egy ártatlannak tűnő „NUN” betűt írtak a keresztények házaira. Ezután jött és jön az erőszakkal való „áttérítés” kísérlete, aminek ha ellenáll valaki, azt kivégzik. Ez nem most kezdődött, de mára idáig jutott és mindezekből nem vettünk észre semmit.

Zakariás próféta könyve 14,1-21
„Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy. Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben. És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás. És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék. És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.”

Ezen próféciának vannak olyan részei, melyeket érdemes lenne megérteni sokaknak. 1948-ban az Úr visszavitte a népét az ígéret földjére, de sokan nem vettek észre semmit! 1967-ben egy maroknyi Isráélita, első világháborús fegyvereikkel, négy(!) arab ország (orosz háttérrel) haderejét semmisítette meg! Nem kell egyetemi docensnek lenni ahhoz, hogy megértsük: ez Isten műve volt! De sajnos a hívők közül a legtöbben mindezekből nem vett észre semmit és nem járultak az Úrhoz, azaz nem egyesültek Yisráélal. 1973-ban a Yom kipurri háború, ahol megismétlődött a hatnapos háború végkimenetele, és még a hívők legnagyobb része, ezekből sem vett észre semmit. Nem hogy nem egyesülnek az Isráélitákkal a prófécia szerint.

Mikeás próféta könyve 4,1-3
„És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből. És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.”

De még bírálják is a tőt, melybe be kellett volna oltatniuk. „Yisráél adja vissza szegény földművelő palesztinoknak a földjüket.” Az a föld soha nem volt a palesztinoké, mint ahogy a palesztinok sem voltak földművelők. Mindezek jelzik, hogy akik így gondolkodnak, akárcsak Noáh idejében a sokaság- ők is itt maradnak az ítéletre. És a mai hívők többsége, mindezekből nem értenek, és nem vesznek észre most sem semmit.

{flike}

Nyomtatás