Szeretetben II.
 

1János levele 2,15-17
„Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 

Áldott testvérek. Az elmúlt szombaton, az emberek közötti szeretet, illetve szeretetlenség témakörével foglalkoztunk, mint a „második legfőbb parancsolattal”, ami az embertársainkkal való kapcsolat alapszabálya. A ma esti alkalommal, az „első nagy parancsolat” azaz a „legnagyobb parancsolattal” foglalkozzunk és emlékeztetőül az ige ezekkel kapcsolatban: 

Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” 

És az elmúlt alkalommal megnéztük a Jézus által elmondott parancsolatok eredeztetőjét is, ami igen is a Tórában lelhető fel. Emlékeztetőként, ezeket is vegyük újra. Az első: 

5Mózes 6,4-5
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” 

A második: 

3Mózes 19,18
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.” 

Beszéltünk arról, hogy két kőtáblán adattak az Istentől a parancsolatok, és ha már itt tartunk, beszéltünk arról is, hogy ezek valójában nem parancsolatokként lettek a kőtáblákra írva, hanem mintegy: életszabályokként. Két kőtábla, a két főparancsolat miatt. Az első kőtáblán az Istennel való együtt járás szabályai (kritériumai), a második kőtáblán az emberekkel való együttélés alap szabályai (kritériumai). Nézzük hát a két kőtábla igéit (S'má Yisráél): 

2Mózes 20,1-12
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.” 

Ez az első kőtábla igéi és bizonyára feltűnt, hogy a keresztényi ábrázolástól eltérően, a szülők iránti tisztelet követelményét, az első, tehát az Istennel való együtt járás szabályai közé soroltam. Nos, ezt nem én tettem, hanem ez így van „eredetileg” is, hiszen ha a zsinagógák homlokzatán megfigyelitek a két kőtábla ábrázolását, akkor láthatjátok ti magatok is, hogy nem 4-6 parancsolatok, hanem 5-5. Az pedig, hogy a szülők iránti tiszteletadás kritériuma miért az Istennel való együtt járás szabályai között van említve, nagyon egyszerű és egyértelmű. Az Isten az Ő tanításaiban minden alkalommal meghagyta, hogy a szülők tanítsák a gyermekeiket az Isten rendeléseire. A második kőtábla igéi pedig (S'má Yisráél): 

2Mózes 20,13-17
„Ne ölj. Ne paráználkodjál. Ne lopj. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.” 

Ugye testvérek, ez az a sokak által félreértett, vagy inkább egyáltalán nem értett „szeretet” parancsolata. Talán emlékeztek, hogy az Isten parancsolata a szeretettel kapcsolatban, nem érzelmi, hanem tudati alapú. Sehol nem parancsolta az Isten, hogy meglátva a testvéred, gyorsuljon a pulzusod, táguljon a pupillád, légy libabőrös, borzold fel a karodon a szőrödet, stb. De meghagyja, hogy hogyan viselkedj vele! Mit tégy, illetve mit ne tégy vele kapcsolatban. De ugyan ezt kéri, mint látjuk is kezdetnek Önmagára nézve, ám minthogy az Isten megemésztő tűz, aki igazán „megismeri” az Istent, soha többé nem akar nélküle élni, gondolkodni, érezni, tudni, létezni. Ez pedig már nem egyszerűen tisztelet, ez már sokkal inkább szerelem iránta. Az Isten az Ő cselekedetei által úgy, mint például szabadítás, gyógyítás, menekítés, jóindulat, segítség. A figyelmünket igyekszik elvonni a látható dolgokról, és az azok iránt való törekvésektől, a láthatatlan felé tereli. Ezért is mondja: 

Zsidókhoz írt levél 11,1-3
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” 

Mert mindig előbb a láthatatlan, majd abból a látható! És ez mindenre is igaz! A cselekedetünk, szavaink, gondolkodásunk eredőztetője is a „lelki” hozzáállásunk, lelki viszonyulásunk. Majd ami „láthatóvá válik”, az a lelki meggyőződés gyümölcse. Ezek fényében, a szeretet eredeti definíciójaként értendő, amiért tudunk odaszántan figyelmet szentelni, igyekezni, erőt, energiát, vagy akár anyagiakat is befektetni, amire tudunk kitartóan vágyakozni, azt szeretjük. Ám így már sokkalta veszélyesebb képet vázol a pozíciónk ugye? Hiszen minden, ami megelőzi az Istent figyelemben, iránta való törekvésben, neki, vagy iránta való áldozatban (úgy, mint erő, energia, akár anyagiak), nos, ez mind bálvány! Hiszen az Isten mindig, mindenben az első kell hogy legyen. Hiszen mondta is: 

2Mózes 20,1-3
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” 

És egyáltalán nem meglepő módon, Jézus erre emlékeztet is bennünket, amikor is: 

Máté evangéliuma 10,37-40
„A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.” 

Ugye látjuk? Mindig, mindenben első az Isten! Hiszen az, aki Jézust akarja követni, azért követi, hogy Jézus őt, az Istenhez vezesse. Tehát annak a Jézust követi, mindentől szabaddá kell hogy váljon. Aki Jézust teszi az élete középpontjába, valójában az Istenhez való jutás fejében teszi! És az is nyilván kitűnik a szinoptikusokból, hogy Jézus nyíltan megmondta, hogy azért jött erre a világra, hogy az Isten akaratát cselekedje! Jézus mondja: 

János evangéliuma 6,38
„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.” 

És van itt egy rendkívül fontos tanítás is kódolva, Jézus személyét illetően. Jézus mondja: 

Máté evangéliuma 7,15-20
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” 

Na, ezek felől a gyümölcsök felől, aztán mindenkinek vannak gondolataik, például szelídség, alázatosság, segítő készség, stb. Csakhogy Jézus elárulja azt is, hogy mik ezek a gyümölcsök valójában, amik arra utalnak, hogy Jézus követségében van-e valaki, avagy nem: 

János evangéliuma 7,16-18
„Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.” 

Tehát az által tudunk különbséget tenni az igaz és a hamis között, hogy mit hirdet az illető és milyen céllal? Ha tehát valaki az Isten igéjét hirdeti, és az Istenhez kívánja fordítani a hallgatóság figyelmét, az Istenhez kívánja vezetni a hallgatóságát az ige által, abban Jézus szavai szerint nincs hamisság. Aki az Isten igéjét leélezi, kiforgatja, elmúlt érvényűnek nevezi és nevezteti, az Isten tanítását érvénytelennek, vagy egyenesen nem fontosként bélyegzi, arról ugye ezek fényében már nem is kell beszélnünk, és nyilván azokról sem, akik bár az Istennek bizonyos „kiragadott” igéit hangoztatják, de egy önző, vagy valami egyéb érdek motiválta okból kifolyólag. Nem csak az eszköz, tehát nem csak a tan, de a cél is fontos. Had mondjak erre egy példát. Ha például valaki az igékre hivatkozva szólít fel erőn felül való adakozásra, az bár az igét említi, tehát ebben nem hazudik. Ám az adakozás célja az ő jobb léte, tehát az ő anyagi gyarapodása. Ez már gáz! Ráadásul tudva levő, hogy az adakozás nem erőszakolható, mert annak „önkéntesnek” kell lennie! Amit az illető önszántából felajánl. Ezt nem lehet helyre korrigálni azzal az igével, hogy a „jókedvű adakozót szereti az Isten”. Úgy, mint add csak ide mindenedet, de ne feledd, hogy még jókedvűnek is kell lenned! Mert Pál azt is megírta: 

2Korinthusi levél 8,1-15
„Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak, Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.” 

Ha tehát az adakozás nem e szerint a szabály szerint történik, akkor bár igazolható az igével, de sem a módja, sem pedig a célja nem! És ezt Jézus szavai szerint észre kell(ene) venni! Jézus mondja: 

János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.” 

Nem lehetőségként adta az Úr, hogy „ha akarják, faképnél hagyhatják a csalókat...”, hanem: kötelességként! Csak hát ehhez ismerni kell az igazat. Hja, hogy ha ez így van, akkor sok gyülekezet nem tudná magát fenntartani? Nos, írva van: 

Zsoltárok 127,1
„Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” 

Ez van testvérek. Ha izzadság szagú az alapvetés, akkor izzadság szagú lesz a fenntartás is. Biztos, hogy tényleg az Isten hívta életre ezeket a gyülekezeteket? Mert ha igen, akkor fenn is maradnak! Hiszen az Isten fel tudja indítani a testvéreket, az erejük szerinti adakozásra, éspedig nem felszólításra, hanem önkéntesen. Így tehát nem egzecíroztatni kell a testvéreket az adakozásra, hanem csupán lehetővé tenni! Ez csupán egy példa a rengetegből annak felismerésére, hogy bizony nem minden az, mint aminek látszik. Visszatérve a szeretet témaköréhez. Ha megértjük, hogy minden, ami figyelemben, odaszánásban, stb, megelőzi az Istent az életünkben, az bálvány és minden ezekért mozgósított energia, akár erő, akár anyagiak azok, az pedig bálvány áldozat! Akkor beláthatjuk, hogy bizony van miért megrettenni, hiszen aki felismeri, hogy ezek alapján bizony van miből megtérnie, az azt is tudhatja ezek szerint azokat a dolgokat, amiket előtérbe helyezett az eddigiekben, akár családtag, akár munka, akár egzisztencia. Tehát azokat szerette, de legalább is jobban szerette eddig, mint az Istent! Az is írva van: 

Jelenések könyve 21,1-8
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.” 

Amihez ragaszkodsz, azt szereted! Akihez ragaszkodsz, őt szereted! Bárkit át lehet verni, kivéve az Istent! Ő mindent tud, mindent lát. Ő tudja, hogy igazán, kinek, mi van a szívében! Azt mondja az ige: 

Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” 

És ez nyilván igaz is! Ám csak azokra nézve, akik szíve, Jézus trónszéke! Jézus az Isten igéje! Mert a megtéretlen, körülmetéletlen, kőszívű emberekre nézve azt mondja az ige: 

Jeremiás könyve 17,9
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” 

És pontosan azért, hogy az újszövetségi időkben ne csak beszédben álljon az Isten királysága, hogy ne csupán tettetett legyen a „megtérés”, hogy valóságos újjászületést következtessen a megtérés. Nos, ezért ahogyan írva is van, már nem bízza az Isten a szövetség igéjének betöltését az emberre, hanem Jézus tölti be. Írva is van: 

Ezekiél 36,23-28
„És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.” 

És eljött a Messiás. Ő Mondja: 

Máté evangéliuma 10,37
„A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.” 

Tehát akikben Ő vesz lakozást az Ő lelke által, azoknak Ő van a szívében! Ezért is mondja: 

János evangéliuma 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” 

Ez az „újjászületés” és csak így mehet végbe, de így végbe is megy! És akiknek Jézus él a szívükben, azok az Istent szeretik és semmi és senki sem lehet a számukra fontosabb!

{flike}