Téma: Napi lelki morzsák

[sajtosmagdi]

   Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
1Jn. 1:7.

Ha engedelmesek vagyunk meghallva és megtartva Isten szavát, akkor nem kell félnünk, hogy konkolyként tekint ránk Isten.

[szandry]

"Cseri Kálmán
A kegyelem harmatja"

"Áhítatok minden napra"

"05.25 Az életnél is fontosabb küldetés

" De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról." (ApCsel 20,24)

Hogyan valósult meg a búzaszem sorsa Pál apostol életében? Felsorolja fiatalkorának minden értékét, s így folytatja: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért." (Fil 3,7-8) Később pedig megjelöli a célt: „hogy Krisztust megnyerjem." Nem sok mindent, hanem mindent odaadott azért, hogy Krisztus gazdagsága az övé lehessen, s így legyen mit adnia másoknak. A korinthusiaknak ezt írja: „De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal (hogy eltartsák őket), hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé." (1Kor 9,12) Lemond olyan lehetőségről, amivel mindenki más természetes módon él, és amiben semmi rossz nincs, csak azért, hogy minél többekhez eljusson az életet mentő evangélium. Vállalja, hogy nehezebb legyen az ő élete, ha ezáltal könnyebb lesz másoké. Ő örömmel szegényebb marad, ha ezáltal mások élete gazdagodik. Ugyanúgy, ahogyan Krisztus tette. „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." Ő sem a saját életét félti, hanem másokét. Világos célja van az életének, amit Jézus tűzött ki eléje. Küldetésben jár, tudja, ki küldte, kikhez és miért, és ezt akarja végezni utolsó leheletéig - örömmel. Nagy kísértés, hogy féltjük magunkat, hogy saját céljaink fontosabbak lesznek, mint a kapott küldetésünk, vagy hogy egyáltalán nincs is világos cél előttünk. Boldog ember az, aki eljut erre a nagy szabadságra: mindennél fontosabb lett nekem az, hogy Isten mire akar használni, s emellett minden egyéb szempont eltörpül."

Forrás: http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0525_Az_eletnel_is_fontosabb_kuldetes

[Antee]

Páltól tanulhatnának a mai gyülekezet vezetők is. Inkább szegényesen élt és sokat dolgozott, csak hogy ne legyen mások terhére.

[szandry]

"Cseri Kálmán
A kegyelem harmatja"

"Áhítatok minden napra"

"05.26 A mi tetteink és Isten tettei

"Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők." (Zsolt 127,1)

Korunk eszménye a nagy teljesítményekre képes ember. Eszerint mindenki annyit ér, amennyit teljesít. Éppen ezért a teljesítményt kell fokozni, munkában, tanulásban, sportban, szexben, mindenben, kerül, amibe kerül. Ha az emberbe kerül, akkor is. Bele is roppan sok ember és sok emberi kapcsolat ebbe a hajszába. Sok ilyen teljesítményen ott a bélyeg: hiába. „Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök." Íme az ember - Isten nélkül. A vallásos ember így gondolkozik: majd én - Isten segítségével. Megpróbálja bevonni Istent a saját tervei megvalósításába, meg akarja nyerni őt céljai támogatására. Isten azonban sose lesz a mi alkalmazottunk, ő mindenek Ura. A Biblia azt tanítja, hogy az embert nem a teljesítményei minősítik. A ki már nem tud teljesíteni, mert beteg vagy idős, az is ugyanolyan értékes Isten előtt. És a Biblia nemcsak a mi tetteinkről szól, hanem Isten tetteiről is. Isten előbb cselekedett, mint mi. És a jövőre nézve is megígérte, hogy cselekszik. S a hívő embert az jellemzi, hogy várja, amit Isten megígért, és közben végzi, amivel Isten őt bízta meg. Csak azt akarja tenni, amit Isten akar elvégeztetni vele, vagy amit Isten maga akar elvégezni általa. Sőt olyan is van, hogy csak Isten akar cselekedni, nekünk pedig ezt mondja: maradj veszteg, és nézd az Úr szabadítását! A mai ember egyik nagy baja, hogy nem tud veszteg maradni. Itt is nagy ajándék, ha valaki ismeri Istent, és bízik benne, s tevékenysége vagy átmeneti tétlensége Isten útmutatásától függ. Az ilyen ember tanulja meg, mi az áldás. Az, amit Isten úgy ad, hogy nem is tettem érte semmit. Mert „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget". Bízzam magamat e tekintetben is egészen Istenre!"

Forrás: http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0526_A_mi_tetteink_es_Isten_tettei

[bacsipista]

Köszönöm az igemorzsát. Egy igei idézettel válaszolok rá.


5 Mózes  8, 11-18 [11]
De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! [12] Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, [13] amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, [14] akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! [15] Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. [16] Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. [17] Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! [18] Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. 

[sajtosmagdi]

Nehéz csak az Úrra figyelni. Jönnek a gondolatok, hogy ezt kéne, azt kéne tenni. Nem könnyű eldönteni, hogy mi van Istentől és mi a saját gondolatunk. Éppen ez miatt történik, hogy nem az Úrra figyelve hozunk olyan döntéseket amely felmorzsolja erőnket, anyagi lehetőségeinket. Sokan kezdenek komoly épitkezésekbe amelyek félidőben abbamaradnak, mert nincs miből tovább folytatni. De a másik ami még rosszabb, elkészül a mű, egy élet vágya, álma és kihasználatlan marad. Ajándékként megromlott egészségi állapot és örömtelen élet.
Ha viszont az Úr vezetésére bizzuk magunkat akkor ezrek a csalódások kerülni fognak minket. talán egy tanulság számunkra, hogy ne akarjuk Bábel tornyokat épiteni.

[Antee]

Igen Testvérem, először meg kell értenünk hogy mi az Úr akarata. De ha nem olvassák az igét, akkor miképpen ismerik meg Őt? Elmondom: tévesen. Istent nem az érzelmeink által kell elképzelni, hanem meg kell ismerni őt az igéjéből.

[szandry]

Ámen! Valóban, Mennyei Édes Jó Atyánk, az Ő Igéje a Szentírás által vezet minket.

NAPI ÁHÍTAT
Ma 2013 május 27. hétfő, Hella napja van.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből:

"Az Istentõl parancsolt félelem

"Attól féljetek inkább, aki mind a lelket,
mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10, 28)

A világ könnyelmû gyermekei tréfát ûznek a kárhozatból; az istenfélelem eltûnõben van az emberek között. Ennek egyik elszomorító jele az, hogy a kárhozat sokak elõtt nem létezõnek tûnik fel, másoknak pedig egyenesen nevetség tárgya. Isten gyermekei azonban tudják, hogy van kárhozat és van pokol. Hisznek Isten Fia szavának, aki a láthatatlan világból jött el közénk és pontos betekintése van a menny és pokol dolgaiba. Milyen élesen és nyomatékosan állítja elénk Jézus a kárhozat borzalmait (Márk 9, 43-48)! Isten gyermekei tudják, hogy van pokol, mert aki egyszer komoly bûnbánaton ment át, az szinte maga is alászállt a poklokra. Felismerte az Istentõl való elhagyatottság irtózatos voltát és remeg attól, hogy örök elvettetés lehet része. Az Isten szentségétõl való félelem nehezedett rá, meglátta azt a szörnyû szakadékot, amely a bûnöst Istentõl elválasztja. Ezért tudja, hogy van pokol. - Akit azonban a Megváltó kegyelme megragadott, éppen olyan jól tudja azt is, hogy van mennyország. Tudja abból a békességbõl, amit a bûnbocsánat adott szívébe és abból a bizonyosságból: Isten engem is szeret, gyermeke vagyok. Isten gyermekének a szívében minden üdvbizonyosságon túl is kell az az üdvös és hasznos félelem maradjon, amelyrõl Jézus azt mondja: "Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Jézus ezt a megdöbbentõ Igét éppen a tanítványoknak mondta el. Tehát nem szabad magunkat hamis bizonyosságba ringatni. Nem árt, ha néha elfogja lelkünket az aggodalom: vajon valóban célba érek-e? Ez annál inkább a Megváltó karjaiba kerget minket. Különösen akkor gondoljunk nyomatékosan az elbukás szörnyû következményeire, amikor a bûn izgat és csábítgat minket. Ha Isten gyermekei ismét a gonosz birtokába kerülnek, kárhozatuk kétszeresen súlyos. Még Pál apostol szívében is feltámadt idõnként az a szorongó érzés, hogy vajon nem kerül-e majd elvettetésre. Mennyivel inkább kell nekünk helyet adnunk e gondolatnak, hogy azután annál jobban óvakodjunk a bûntõl. - Az Isten elõtti félelem azonban jó és hatékony ellenszere az emberektõl való félelemnek is. Ha mi Isten elõtt remegünk, akkor nem remegünk az emberek elõtt."

Forrás: http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

[Antee]

Hát igen, valóban mérlegre kell raknunk az életünket és ezáltal önvizsgálatot tartani, hogy kinek élünk és kinek engedelmeskedünk. Mert ha nincs engedelmességünk Isten felé, akkor bármennyire is biztosak lehetünk az üdvösségünkben, akkor sem leszünk a részesei.

1Sámuel 15,23
"Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés..."

[szandry]

"Cseri Kálmán
A kegyelem harmatja"

"Áhítatok minden napra"

"05.28 Félutas hívők

"Orpá megcsókolta az anyósát,... visszatért népéhez és isteneihez." (Ruth 1,14-15)

Naomi azt tanácsolta özvegyen maradt menyeinek, hogy maradjanak otthon, ő pedig visszamegy elhagyott hazájába egyedül. Ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt menjenek. Útközben ismét emlékeztette őket arra, hogy számukra előnyösebb lenne népük körében maradni. Ekkor egyikük, Orpá, visszafordult, Ruth azonban azt kérte, hogy többé ne unszolja erre, mert ő már eldöntötte, hogy anyósa népét és Istenét választja. Mindketten Naomitól hallottak az élő Istenről. Amikor mind a hárman megözvegyültek, feltűnt nekik, mennyire másként gyászol az, aki hisz Istenben. Megkívánták ezt az életet, és egyébként is szerették anyósukat. Ruth el is döntötte, hogy ezen az úton akar járni, Orpá azonban megingott, és félútról visszafordult. Ő is elindult a pogányságból Istenhez, de nem érkezett meg hozzá. Ráébredt bálványainak hiábavalóságára, de nem merte rábízni magát az élő Istenre. Heisenberg, a jeles fizikus és filozófus írja, hogy életünk legtöbb gyengeségének az az oka, hogy a cselekedeteink mögött nincsenek döntések. Nem tudunk elengedni és elfogadni. Márpedig az artisták azt mondják, hogy a legtöbb baleset akkor történik, ha nem merik határozottan elengedni az egyik trapézt, és úgy átlendülni a másikra. Aki úgy akarja Krisztust követni, hogy közben ragaszkodik a világhoz is, soha nem ér célba, félútról vissza fog fordulni. Aki csak félszívvel bízza Istenre magát, nem tapasztalja meg az ő mindenek feletti gazdagságát, hűségét, szeretetét. És aki csak a hívő élet előnyeit szeretné, de nem vállalja a nehézségeket is, csak egy ideig fog hinni (Lk 8,13). Engedjünk a bíztatásnak: "Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt." (Tersteegen Gellért, ford. Vargha Gyuláné)"

[Antee]

Lukács evangéliuma 16,13
"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."

[szandry]

NAPI ÁHÍTAT
Ma 2013 május 29. szerda, Magdolna napja van.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből:

"A kegyelem mindenre elégséges volta

"Elég neked az én kegyelmem!" (2 Kor 12, 9)

Pál apostolnak az a sürgetõ könyörgése, melyet az Úr Jézushoz intézett, hogy szabadítsa meg õt egy fájdalmas és terhes szenvedéstõl, elutasításra talált. "Elég neked az én kegyelmem" - még akkor is, ha sok kívánság nem teljesül s ha sok, olyan szívesen melengetett remény hajótörést is szenved. A kegyelem teljes kárpótlást nyújt, mert megnyitja elõtted Isten atyai szívét és szabad menetelt biztosít királyi székéhez. - A kegyelem az eljövendõ dicsõséges örökség részesévé is tesz téged; nemcsak összes bûneink megbocsátásának a bizonyosságára nézve ad vigasztalást de arra is ad erõt, hogy legyõzd a bûnt. - Egész életünket áthatja. Minden vonatkozásban segítségünkre van. Lehetõvé teszi, hogy a családi körben is megálljuk a helyünket s mint szülõk, jól igazgassuk házunkat; mint élettársak, Isten akaratának rendeljük alá házaséletünket. - A kegyelem képessé tesz arra, hogy otthonunkon kívül is megfelelõ módon viselkedjünk és úgy bánjunk az utunkba kerülõ emberekkel, ahogy az Istennek tetszõ. - A kegyelem ad megfelelõ idõben helyes szavakat a szánkba vagy erõt a hallgatásra, mielõtt valami helytelen szó hagyná el ajkainkat. - A kegyelem képesít arra is, hogy földi hivatásunkat Isten akarata szerint töltsük be, feladatainkat jól oldjuk meg. - A kegyelem ad türelmet a szenvedés elhordozására vagy annak elfogadására, hogy megszokott és kedvelt tevékenységeinket feladjuk. - És a kegyelem segít minket abban is, hogy a halált legyõzzük. Amikor elérkezik az idõ, hogy innen távoznunk kell, nem akaratunk ellenére ragad el a halál, hanem megvigasztalódva búcsúzunk, hogy egészen Krisztussal legyünk. Kimondhatatlanul gazdaggá tesz a kegyelem, mert vele együtt Jézus is a mienk. Ezért ez elválaszthatatlan tõle, csak az õ személyében nyerhetõ el. Ha tudom, hogy Jézus az enyém, másra már nincs is szükségem többé. Senki és semmi nem pótolhatatlan Jézuson kívül, s õ mindenért kárpótol, amit elveszítünk. Annyival inkább elegendõ a kegyelem, mert éppen a gyengeségekben lesz nyilvánvalóvá az ereje. Ahol még tart a saját emberi erõ, ott nem is tud még igazán érvényesülni. A teljes tehetetlenség állapotában tapasztaljuk meg igazán, hogy milyen erõs Megváltónk van. - A kegyelem boldog részesei naponta térdre roskadnak Uruk elõtt s ezért nem roppannak össze a földi élet terhei alatt."

Forrás: http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

[torokildiko46]

A pásztor és a nyáj

Pont ma, ahogy a Bibliámat olvastam, kezembe akadt egy ige, a Ján. 10,4: „És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.”. Ugyanakkor, mikor folytattam a szakaszt, a 27. vers is megfogott: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem”. Arra gondoltam: milyen érdekes ez a kölcsönösség! Mi, Jézus Juhaiként ismerjük – ismernünk kell – az Ő hangját, és Jézus is kölcsönösen ismer minket. Nem csodálatos? Mi, akiket a régi önmagunk folyamatosan támad, akiket az ördög folyton be akar mocskolni Előtte, ismertek vagyunk a mi mennyei Atyánknál! Olyan fantasztikus, hogy Ő úgy ismer minket, mint ahogy még mi sem ismerjük saját magunkat és úgy szeret bennünket, ahogy senki más! Gondoljunk csak bele: az csak árnyéka az Ő szeretetének, ahogy egy szerelmes rajongva gondol a kedvesére, vagy, ahogy egy anya szereti és óvja a gyermekét! Ugyanakkor micsoda kiváltság és felelősség is ez a két vers egyszerre: kiváltság, hiszen nem a törvények betartása, vagy be nem tartása miatt fogunk a mennybe vagy a pokolba kerülni (lásd pl. még a Ján 5. 39-40), de felelősség is. Hiszen mi, ha Ő a pásztorunk, akkor csak Őt vagyunk kötelesek követni. Ő a mi ajtónk, nem mehetünk be a mennybe a jótettek árán, az olyan, mintha a falnak mennénk, hiszen nem az ajtót választottuk. Ne birkák, bárányok legyünk! Áldom az Úr nevét, amiért olyan kegyelmes velünk, hogy csak annyit kér az örök életért, hogy szeressük Őt és higgyünk Benne!


 most eszembe jutott egy dicséret ami kb így szól ,: kinek szívében lakik az Úr már nem élhet  ugyanúgy, és ez valóban igaz , mert már nem vagyunk ugyan azok mint megtérésünk előtt hiszem Ő lakik a szívünkbe: Ő az életünk Ura! ő az életét adta értünk , és most már  mondhatóm hogy:

Galátzia levél:2:20   Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.

[Antee]

Szia Ildikó!

Jól írtad, nekünk felelősségünk van, hogy az igazi Pásztort kövessük. Meg kell ismernünk Jézus hangját és csak ezután ismerhetjük fel. Az Ige adatott erre, hogy megismerjük a Szabadítónk hangját. Mindenkinek egyéni felelőssége, hogy vakon hisz a tanítójának/lelkipásztorának, vagy utánanéz az Igében mint a béreaiak (ApCsel. 17,11) hogy valóban úgy van-e!

Valódi hit kell az üdvösséghez, a valódi hit pedig engedelmes, alázatos, szeretettel és jó gyümölcsökkel teli.

Galátzia levél 6,3-4
"Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval."

[szandry]

"Cseri Kálmán
A kegyelem harmatja"

"Áhítatok minden napra"

"05.30 Igyekezzetek!

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?"... „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun..." (Lk 13,23-24)

Mi mindnyájan az Istennel való közösségen, az üdvösségen kívül születünk. Innen lehet bejutni az ő országába. Aki itt Jézust kérdezi, elvileg már érdeklődik, hogy vajon hány embernek sikerül ez. Erre az Úr így válaszolt: ne elmélkedj ezen, hanem lépj be! Megszólal ebben az örömhír: be lehet lépni. Jézus Krisztus kinyitotta előttünk az üdvösség kapuját, s akik benne hisznek, őt követik, azok vele együtt bemehetnek oda. Már itt, nemcsak a halálunk után. De megmondja azt is, hogy szoros kapun át lehet oda bejutni. Vagyis nem vihetünk magunkkal semmit. Az érdemeink, teljesítményeink, sérelmeink olyan batyuk, amiket kívül kell hagyni. A bűneink olyan terhek, amelyeket már most le lehet tenni! A belépés az őszinte bűnvallás és a bűnök elhagyása után lehetséges. Ezt azonban nem érdemes halogatni, mert el lehet késni. Több olyan példát is említ Jézus, amikor emberek tétováztak, és elkéstek ezzel az életmentő lépéssel. Ugyanilyen veszélyes az is, ha a kapu előtt elmélkedik valaki, hogy milyen jó lenne bemenni. Az ilyen embernek azt mondja: nem vagy messze az Isten országától. De még kívül vagy rajta! A legfontosabb, hogy igyekezzünk. Ez a szó ezt jelenti: valaki valamit feltétlenül meg akar valósítani, mindenáron és most, kerül, amibe kerül, mert az mindennél fontosabb neki. Míg a másik szó: „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak", a bizonytalan, tétova, halogató emberi akarás. Isten igéje figyelmeztet: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 4,7)"

Forrás: http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0530_Igyekezzetek